Nyár ̶v̶a̶n̶ volt, nyár!

Sziasztok!

A tavalyi nyár kimaradt, mivel nem feltétlenül érzem, hogy szükség van ilyen a posztra minden évben, csak ha valami több történik, mint ami. Ugyebár lediplomáztam, így enyém volt a nyár, emiatt szeretnék róla írni – jó sok minden történt benne, főképp jó, mint rossz, szerencsére. 

A záróvizsga június 28-án volt, utána a hétvégét én pihenéssel akartam volna tölteni – (4+)2 évet kell kialudni –, helyette a párommal lementünk a testvéréhez Balatonra. Számomra a Balaton évek óta nem akkora élmény – volt családban nyaraló, de nem használtuk ki, csak annyira hiányzik, hogy a barátnőimmel évi egyszer lemenjünk kicsit kiereszteni a gőzt –, de most azért örömmel mártóztam meg a vízben, ami nem volt túl meleg. Röplabdáztunk – én gimiben játszottam utoljára, hát meg is látszik :'D –, társasoztunk, vízipipáztunk, meg volt olyan nyalókánk, amiben a fűnek azon része található meg, ami nyugtató hatású. Hát :D őszintén szólva, engem nem relaxált, bár lehet azért, mert epilepszia miatt alapvetően is idegnyugtató hatású gyógyszert szedek, mindenesetre ott voltam hajnal 2-kor, hogy én még simán fenn tudnék maradni :D jó volt kicsit megünnepelni, hogy végeztem.

Aztán elkezdődött július, és noha pihentem, 100%-ban nem engedhettem el magamat. A Greenfox képzés felvételijére kezdtem gyúrni; ajánlottak két applikációt, ami a kognitív és angol tudást kicsit fejleszti, amúgy én mindennapos használatra is szívesen ajánlom – fizetni lehet rá, ha minden feladatot akarunk –, napi három játék/feladat ingyenes, az úgy szerintem kényelmesen elég. Úgyhogy nekiálltam azokkal bíbelődni, és a felvételi előtt angolozni, hogy kicsit kipofozzam a tudásomat. Igazából a beszéddel van gondom... a nyelvvizsga óta nem beszéltem.

A két program a Lumosity (ez ilyen készségfejlesztő játékokból áll) és az Elevate (ez már az angolra gyúr inkább rá kicsit játékosan). Aztán július 25-e környékén beadtam a jelentkezést, és elindultak a felvételi körök. Több fordulós volt, az első az készségeket mért fel két játékon keresztül; az egyik építős volt, a másik pedig labirintusos.

Ezek az eredményeim – túlzás, hogy két játékból felmérjék az embert, nem mindennel értek egyet (rugalmasság és tervezés ilyen rossz?!).

Érdekes, azt kell, hogy mondjam, mindenesetre tovább jutottam – tanulási képességnek és monotonitásnak kellett nagynak lennie. 
A következő kör maga az interjú volt, amiről annyit tudtam, angolt is mérnek fel. Így kiírtam olyan válaszokat, amik biztos, hogy felmerülhetnek (ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok, stb.), plusz előtte megittam két felest, hogy jó legyen a beszélőkém :D na, egy cseh nőt kaptam, így kapásból nem az, hogy az interjú egy része lesz angol, hanem az egész. Így visszagondolva sok-sok nyelvtani hibám volt, viszont nem akadtam el és megértettük egymást. Sikerült ez a kör is.

A harmadik egy szimuláció lett volna, de mivel végül befejeztem a #MyFirstApp kurzusukat kedvezmény miatt, így ez alól mentesültem. Augusztus közepén kiderült, hogy felvettek, a hónap végén megjöttek a nulladik házik, amiket most szeptemberben csináltam meg. Volt Javás része, volt csak általános ismeretek a számítógépekről – egyelőre tetszik nekem :) meglátjuk, mi lesz belőle! 

A nyárhoz visszatérve, barátnőm jött fel hozzám Pestre, megnézte az új lakást, ahova éppen most költözök be – eddig azért nem, mert a munkahelyem ott volt, ahol eddig laktam, nem annyira érte meg, mindig kijárni miatta, cserébe öcsém héderelt a fővárosban, mert ő neki munka miatt onnan jobb volt járni. Barátnőmmel voltunk neccpartin, de nem volt az igazi; elszoktam az ilyenfajta tömegtől, a számok nagyon rosszak voltak – pedig mikor legutoljára voltam, arról jó emlékeim vannak –, és félúton valaki úgy rám lépett, hogy felszakadt a lábkörmöm és vérezni kezdett, úgyhogy nem volt hosszúéletű a parti, alig vártam, hogy hazamenjek, annyira fájt a lábam.

Ezen túl párommal voltunk Gödöllőn kastélyt nézni, meg úgy a várost, megismerkedett a nagyszüleimmel, aztán újra Balatonra mentünk, most a baráti társaságával. Bár sajnos, már az elején nem jól indult a hétvége, így noha a víz baromi jó volt, de leégtem, olyan vörös voltam, mint egy rák, napokig fájt a hátam, emiatt sem volt a legjobb élmény. Pedig csak egy kis színt akartam, nem is sütött úgy a nap, de így leégni... még sosem. Vallom, hogy viszonylag jó bőrtípusom van, aki inkább barnul, mint ég, de most... baszki! 

Voltunk párom munkahelyi fesztiválján is, oh, dodgemeztem, imádtam :D én még sosem, de annyira jó, hogy érzékeny a kormány, fordulékony a jármű :D volt pár agresszív kisgyerek, de meg is kapták a magukét XD amúgy is akarok idővel jogsit, úgyhogy jó élmény volt hozzá. Amúgy parkolóban vezettem is a nyáron, egyesben 12 km/h-val száguldottam – he-he –, nekem való tempó :D így is 15 km/h-nál már izzadtam rendesen, hogy ez már nagyon gyors, nem tudtam átváltani kettesbe menet közben – majd legközelebb! 
Párom szereti szerelni, meg mindig van is mit szerelni az autóin, így a nyáron is segítettem neki – ablakot cseréltünk, fóliáztunk, lökhárítót mozgattunk át, ilyesmik. 

Na és hát, nyaralás meg minden, de azért dolgoznom is kellett. Nem fogok kertelni, nem szerettem a munkahelyemet, pláne nem, ahogy elintézték a mérnökségről való áthelyezésemet – az úgy volt, az akkori főnököm egy nap jött és mondta, hogy a pozíciómra felvettek embert, így nem vagyok a részleg tagja. Kiderült, hogy ezt már ő egy hete tudja, de most hogy konkrétan kell az asztalom, ezért mondja el... ott volt a mentorom, aki közben semmit sem mondott. Meg hogy mivel én is bármikor felmondhatok (nincs felmondási időm), ezért úgy gondolta ez korrekt. Mondtam, hogy azért ez nem úgy van... így abban állapodtunk meg, hogy más részlegen keres nekem helyet, így lett aztán a fejlesztés... – A legújabb feladatom a szilikon öntés volt egy tervezésen túl, de őszintén... pár hónapja én nem csináltam semmit, gyűjtöttem anyagot, de mivel senki nem helyezett nyomást rám, hogy kellene, így ellébecoltam pár órában, aztán a képzés miatt fel is mondtam augusztus végén – világ legjobb érzése :D a céget sem szeretem, a mentalitásukat, az új részlegen a munkatársak sem a legjobbak, nincsenek kapcsolatok és új főnök is lett, aki csak a magáét bírja mondani, mintha nem létezne más vélemény, ezen túl pedig az, hogy senkit nem zavart, hogy benn voltam, de nem csináltam semmit... lol :D így is a felmondásom sem volt zökkenőmentes. Csütörtökön leadtam, de csak következő hét kedden válaszoltak rá, hogy jah, amúgy ők ezzel nem foglalkoznak, mert iskolaszövetségen keresztül van a szerződésem. Mondom, én csak rendes akartam lenni, meg a feladataimat leadni másnak, ha kell... Nem érdekelte őket, felőlük akár másnap nem mehettem volna. Így akarjon az ember ott maradni? Így is szar volt a fizu, a feladatok semmilyenek, egyáltalán nem tudtam ott elképzelni magamat a jövőben. 

Felmondás után pedig még a nyár „utolsó” hetében a párommal elmentünk kettesben egy hétre a Balatonra nyaralni. Ahw, imádtam!

• Voltunk Veszprémben (Állatkert és Szerelem-sziget), 
• Tihanyban (apátság, Illatok háza), ahol éppen áramszünet volt, így sok mindent nem tudtunk megnézni, sajnos, 
• majd Almádi kilátóba felbicikliztünk – oh, atyám, fájt.
• És Dégen a Festesitcs-kastélyban (ajánlani tudom, aki arra jár), aminek úristen, olyan gyönyörű, hatalmas angol kertje volt, imádtam benne sétálni. Megnéztük ott még a Holland-házat is, amit nagyon szépen felújítottak.
• Aztán csütörtökön bicikliztünk Csopakra. Ez a nap nem volt sikeres, felbicikliztünk egy kastélyhoz, amit éppen átépítettek, utána én már nem is akartam kilátóba menni. Aztán egy mezitlábas ösvényen kínoztuk meg a talpunkat, és végül lángosozni akartunk, de az Csopakon nem volt, így vissza kellett menni Alsóörsre, ahol strandolni is akartunk, de a víz nm volt meleg. Úgyhogy nap végén fájó seggel, fáradtan dőltünk ágyba.
• Az utolsó nap még Fehérvárcsurgón álltunk meg a Károlyi-kastély miatt. Nem volt olyan szép a parkja, mint a dégi, de a kastély nagyobb volt. ÉS volt ott egy baromi jó büfé is – eredetileg étterem lett volna, de rendezvény miatt nem fogadtak vendéget, így átsétáltunk a szemben lévő büfébe és wow! 

Pont jó volt a kurzus előtt még így pihenni, sok mágnest hoztam haza, hogy az új lakásba a hűtőt díszítsem, amibe vasárnap költöztem be. Kicsit otthonosabb lett, most hogy vannak ott cuccaim, aztán már csak konyhabútor és beépített szekrény, és meg is lesz ^.^

Ezt a bejegyzést már jóval akkor írom, mikor már elkezdtem a programozó kurzust (szept. 11.) – előbb akartam posztolni, de nem volt időm rá. Nagyon úgy néz ki, hogy az elkövetkezendő félévben nem lesz időm a blogra, noha szeretnék egy-két posztot hozni (vagy könnyebbett (mondjuk taget), vagy Conjunction részt), de valószínűleg ritkán lesz :( intenzív lesz a képzés (heti 50-60 óra), és késő este érek haza belőle, így aludni szeretnék leginkább csak, miután a házikat is megcsináltam, minthogy írni (ezt a posztot is éppen egy 10 perces szünetben fejeztem be). De ez csak egy féléves állapot, februárban visszatérek, az biztos! 

Addig is vigyázzatok magatokra, köszönöm szépen, hogy továbbra is olvasóim vagytok, és bízom benne, ez a félév inaktivitás nem fog sokat jelenteni! 

Puszi:
Abeth 

*a gifek a tumblr.com tulajdona

« 2022-es nyaram   Következő nyaram »