Elmúlt ez a nyár is

Sziasztok!

Először nem gondoltam, hogy megint fogok hozni összegzőt a nyárról, hiszen inkább akkor szoktam, amikor történik is valami... De hát, most történt is, zsúfoltra sikerült ez a pár hónap, meg hát nem is túl jóra. 

*A hónapok összefoglalóit az adott hónap végén írtam. 

**Lehet kicsit szenvedős lesz a poszt... 

Június.

Nagyban a költözéssel telt ez a hónap, hisz május végén, június elején párommal beköltöztünk az új lakásba. Érződött is a blogon, hogy kevésbé volt időm foglalkozni vele, mindig mindennel csúsztam. Én sem gondoltam volna, hogy a költözés ennyi utómunkával jár: takarítás, pakolás és vásárlás. 

Több gond is adódott a hónap során. 

Az egyik az emag volt a hűtővel. Június 3-án rendeltem egy bosch hűtőt, akciós volt, volt raktáron, online kifizettem, írták is, hogy június 11-12 környékén ki is fogják szállítani. Aztán június 11-én felnéztem az emagra, mert valahogy a rendelés nyomonkövetésében nem nagyon mozdult el a termék rögzítéséről a hűtő a kiszállítás felé. És reggel 8-kor azzal szembesültem, hogy törölték a szállítást, de a pénz visszautalásnak se híre, se hamva. Nem tudtam semmit a hűtőről, csak hogy nem jön ki. Elkapott az ideg, utána néztem az emag ügyfélszolgálatnak – már nincs telefon, panaszra sem reagálnak, pedig azt is írtam,  egy chatbot van, akin át kell verekednie magát az embernek és akkor utána talán kap valaki élő embert is a chaten. Oh, de 5 percig tart egy ilyen munkamenet, úgyhogy folyamatosan ki-be lépkedtem a chaten, mire kiderült mi történt. Addigra sejthetitek milyen kurva ideges voltam már. Mondták, hogy hát készlethiány van – mondom, hogy a faszba, hisz még most is kinn van a termék raktáron felirattal –, emiatt voltak kénytelenek törölni a rendelést. És így ember, nem jutott eszedbe szólni vagy akármi? És akkor most ültök a pénzemen, vagy mi van? Fuh, végül a nap végére kértem egy csere hűtőt, ami 30K-val olcsóbb is volt, mondtam, hogy akkor a különbözetet küldjék csak vissza. Kiderült, hogy ezek elkezdték kiküldeni a pénzt, így már nem férnek hozzá, így utánvételi fizetés lett. Az új kiszállítási idő június 17-18 lett. Vártam és vártam, aztán június 17-én újra írtam az emagnak, mert a termék újonnan nem indult el a nyomonkövetésben, továbbra is csak rögzítve volt. Ne basszanak meg egy újabb szállítás törlésével. Na és mi derült ki a chaten? Hogy ez egy olyan inkompetens banda, hogy rögzítették a rendelést, de nem véglegesítették, így az új kiszállítái dátum június 24-25 lett. Most már ki is szállították azóta, de ez az egész roppant nevetséges, kínos és kellemetlen volt egy ekkora cégtől, és igen, legközelebb én már tőlük aztán nem rendelek. Eddig nem volt velük baj, de ez... ez a gyalázat kategória. 

Persze, akkor csappal is jártunk úgy, hogy nem olyat vettünk, mint kellett volna, mert van egy boiler a konyhába, és ahhoz csak olyat lehet venni, ami rendelkezik nyomáscsökkentővel, külünben felrobban a csap, így azt is vadászni kellett, mert az ilyen típusokból főképp régiesebb kinézetűek vannak. 

A mosógép is egyszer csak szervíz jelet dobott, de azt magunk között el tudtuk intézni. 

Meg párom kocsijában tönkrement a generátor, úgyhogy csupa-csupa szép volt ez a hónap ilyen téren. 

Munkában is voltak kellemetlenebb részek, főnök elment két hét szabira, és valahogy mindenki akkor talált meg engem és a munkatársamat minden hülyeséggel. Van egy nagy projekt (innentől NP), annál is az építész csapat nem igazán tudja, mit akar, így meeting meeting hátán, a terveket újra és újra csináltuk, mert mindig jöttek a változtatások és egy munkatársamat is áthelyezték másik részlegre :(

Ami viszont jó volt, nagyon élveztem, az a Múzeumok éjszakája (lévén idén a Könyvhétre nem tudtam elmenni :( ). Két éve voltam utoljára az MÉ-n, akkor öcsémmel hat helyet megnéztünk, most már nagyobb csoportba mentünk, hét helyet tűztünk ki magunknak, abból öt sikerült is: Budapest Art Brut galéria, ahol két éve mint kiderült, már voltunk, csak valahogy elfelejtettem. Az Unicum, ahova múltkor nem jutottunk be, most viszont csak fél óra várakozás kellett és végigmentünk a pincén, meg nyertünk a kiállításon is, aztán a 3D galériába készítettünk jó pár képet a díszletek között, nagyon hangulatos volt, majd az Állambiztonsági szolgálatok történeti levéltárában játékok keretében nyertünk könyveket, megismertük a Czifra-dossziét, majd lepihentünk a Gül baba türbéjének kertjében. Akartuk még eljutni a Pénzmúzeumba, de ott olyan sor volt, hogy az offoltuk, aztán úgy elrohant az idő, hogy az Atombunkerbe meg nem értünk volna oda zárásig, úgyhogy végül hazamentünk az öt helyszín után, lesétált lábakkal, fáradtan, de nagyon jókedvűen. Nagyon jó volt, nagyon élveztük :3 már megvannak a tervek a jövő évi éjszakára, hova megyünk ^.^

Július.

Folytatódott munkahelyen a NP. Lassan úgy vagyok vele, hogy a cég ebbe fog beleroppanni, pedig még csak a terveknél vagyunk, a kivitelezés meg sem történt...

Aztán új házi orvosom lett, el is mentem hozzá érdeklődni a jogsi miatt, lévén csak be a munkába utazok kb. 70-75 percet, és akkor hazafelé még többet a dugók miatt. Úgyhogy prioritásba került az autó, de mivel epilepsziás vagyok, nem lesz könnyű menet. 

A hónap nagy eseménye a cégnél való patkánykodás volt. A főnök lelépett szabira ahogy említettem már, ezért én és munkatársam tartottuk a frontot – meglepő módon a szervízvezetők ekkor gondolták úgy, hogy beköltöznek hozzánk és szétbasztatnak, úgyhogy munkatársam velük foglalkozott, én meg a NP-vel. Aztán az egyik elvileg nem kapott tőlünk választ egy kérdésben, ezért azzal fenyegetőzött, hogy felmond (elég aduász ütés, szervízvezető most sok mondott fel, úgyhogy ezt senki nem akarta volna), így a főnöke szólt a cseheknek, a csehek meg nekünk, hogy 8-16:30-ig tart mostantól a munkaidőnk. Eddig úgy volt, ahogy akartuk kb, én 7-15:30-ig voltam benn, így jár a buszom, így kényelmes, tudok ügyeket intézni stb. Na mármost, nekem buszom máskor tényleg nem jár, 6:05-kor és 8:33-kor megy egy, így a 8 órás kezdés esélytelen. Délután pedig hála a jó pesti dugónak, az 1 óra 10 perces hazautam általában feldagad másfél órára. Úgyhogy én reggel 6-kor elmegyek és este 6-kor hazajövök... hát baszki, és persze azt az egy plusz órát nem tudom túlórára kikérni... ennek örömére a szervízvezetők főnöke még csinált egy excelt, ahol a szervízvezetők elsírhatják gondjaikat, mi meg csak a válasz emaileket mellékeljük, hogy már ez is, ez is, ez is meg lett válaszolva. Jah és a slusszpoén az, hogy pont aki minket beköpött, egyik nap 7:20-kor hív, hogy SOS munka van. Mondtuk neki, hogy na nem, mi 8-tól dolgozunk, ne is próbáljon addig az iroda közelébe se menni. Komolyan, mintha óviba lennénk, nagyon gáz az egész, és rengeteget ki is vesz belőlem. 

A hónap másik dolga a net átírása volt telekomnál. Az a brigád is megéri a pénzét vazze, úgy volt lesz ezres net, mert amúgy ahol lakom kibebaszott 30mBit van, hát mi a jó istenre elég 30mBit. Nem tudom hány körön keresztül kellett beszélnem a telekomosokkal mire kiderült, hogy az én utcámban aztán nem lesz 1000-s net, valószínűleg soha. És akkor elkezdik mondani, hogy így magenta csomag, úgy a fasz tudja mi... és így ember, most komolyan azt hiszed, 30mBit-re elő fogok fizetni? Eddig feltöltősbe volt a telefonom, de most majd páromon keresztül lehet átmegyek vodafone-ra. Amúgy a társasház kérvényezte az ezres netet, de hát nem tudom mi lesz belőle, szerintem semmi.

A hónap végére elromlott a mosógép, konkrétan eltört a tengelye, úgyhogy azt is vehettünk újat, de már media marktból rendeltem és képzeljétek, két nap alatt kihozták, nagyon pozitív csalódás volt a cég. 

Blog szempontjából siralmas volt ez a hónap, tudom, ritkán ennyire inakív az oldal, amin már dolgozom, és augusztust próbálom majd megnyomni. Viszont aminek nagyon örülök, hogy az olvasás visszatért az életemben – instán storyba szoktam is tolni ilyen véleményezős posztokat, úgyhogy aki kíváncsi rá @abeth_98 néven megtalál –, rá kellett döbbennem, hogy mennyire hiányzott már, és mennyire élvezem az új és új történetek világát. 

Augusztus. 

Ez a hónap a kész káosz volt. A  NP során kiküldtük már a kiviteli terveket, és az építész csapat most szólt, hogy a júniusi engedélyes tervekhez képest hiba van. Igen, amatőr módon hibáztam négy felvonó esetében, történt egy manuális tükrözés az autocadben a jobb elképzelhetőség kedvéért, csak még vízszintesbe is kellett volna tükrözni, hogy a balos lift balos is maradjon, de ezt senki nem vette észre az ellenőrzések során, sem én, sem a munkatársaim, sem az építész csapat. Megírtuk, hogy igen, fatális hiba, elnézést kérünk érte. A hónap elején jött egy felszólító levél, amiben az építész csapat a hibából adódó összes költséget (meg amit még nem szégyeltek ránk kenni) velünk akarják kifizetni. Én a levél láttán munkahelyen még nem, de otthon már rendesen sírva fakadtam. Kiderült az építész csapat stratégiai partner. Levelet kellett írnom, hogy mi történt, hogyan történt, a főnököm bevédett, hisz több lépcsősen sem tűnt fel senkinek a dolog, aztán mivel épp a szabadságok kellős közepén voltunk, annyiba maradt a dolog, hogy na majd aug. 20 után lesz reakció a felszólításra. Azóta sem történt semmi, idegilek ki vagyok, hogy mi van, vagy mi lesz. Egyrészt azért, mert hibáztam – maximalista vagyok és nagyon tudok függeni mások megbecsülésétől –, másrészt mert a cég nem válaszolt, nekem meg már olyan álmaim vannak, hogy ki fognak rúgni. Azt vettem észre, hogy a levelezésekből kikerültem, az NP több projekttel együtt fut, ami az építész csapatnál van, azokban a körlevelekben sem vagyok benn, meg úgy semmiben. A főnököm megint szabin volt, és azt hittem, megint két kemény hét lesz, ahol a szervízvezetők egy másodperc nyugtot sem hagynak... de nem így történt, engem kivontak mindenből, ami elég passzív-aggresszív viselkedés. És ezt nem érzem jó jelnek... Nem tudom, mi van és ez megőrjít. 

Most visszajöttem én is a szabadságomból, direkt az aug 20-ai héten a céges telefont bekapcsolva hagytam, hogy az emaileket olvashassam, de nem történt semmi. Semmi. Semmi és semmi. Én nem is értem. 

Közben a rettegéseim közepette gyorsan keresni kezdtem állásokat, volt egy interjú, de valószínűleg nem fognak felvenni, pedig nem éreztem rossznak, csak éppen... nem vagyok rendes programozó, gépész sem igazán, mert a Bsc-m nem az, vegyészként meg nem akarok elhelyezkedni... Írtam egy ficletet erre egyik nap, amit végül nem publikáltam, csak így nektek: 

Requiem az álmokért

 Már megint. 

Ugyanott tartok, ahol fél évvel ezelőtt. Mintha mi sem történt volna. Próbálom azt a fél évet is belepasszírozni a CV-be, hogy jól nézzen ki, hogy ne úgy, mint aki semmire sem képes és hibázik, vagy aki elégedetlen az életével, ezért jobb lehetőséget keres. Egyik sem kecsegtető. HR-nek szemet fog szúrni, rá fognak kérdezni és akkor mit mondok. Egy kínos nevetés. Mégsem mondhatom, hogy a stratégiai partner és köztem felém billent a mérleg egy projektben, ahol kerestek egy bűnbakot.

Püfölöm a klaviatúrát, rendezem a sorokat, átfogalmazom a szavakat, így jobb nem? Picit ferdítek, mert csak így van esélyem átjutni a HR rostán, legalább egy interjúnyi esélyt szeretnék, önző dolog? De csak így van lehetőségem eladni magam. Mert persze, el kell adnom magam a cégnek, hogy mennyire jó munkaerő vagyok, mennyire szeretnék ott dolgozni és micsoda lehetőség! Mert a világ ilyen, bekamuzunk egy valag dolgot, hogy valami szebbnek tűnjön. 

Még simítok egy-két dolgot a CV-n, beállítom a sorközöket, harmónikussá és kontrasztossá teszem a színeket, majd mentem pdf-be. Jöhet a kálvária: profession.hu, indeed, linkedin, glassdoor és az összes állásportál, ami az eszembe jut, vagy amit a google kidob. Jelentkezek egy helyre, még egyre, még tízre, még százra. Már annyi CV verzióm van, hogy meg sem tudom számolni, az összes olyan munkára beadom, amihez egy kicsi közöm is van. És várok, mert bár munkaerőhiány van, rengeteg azonnali kezdésű hirdetés, ennek ellenére egy hónap kell, mire a mélyen tisztelt HR legalább elutasít. Ha elutasít és nem hagyja lógva a jelentkezésemet. 10% pedig felhív. Megkérdezik, miért érdekel a munka, és nem mondhatom azt, hogy elsősorban pénzkeresés miatt, mert az ugye annyira kiábrándító. De legalább igaz. Pénzből élünk. 

Behívnak. Kevés a tapasztalatom, nem elég jó az angolom, vagy túl sokat kérek. Mindig van indok, és kezdem azt hinni, tényleg semmire sem vagyok jó. Különös ráérbedni, hogy a piac határoz meg, nem én a piacot. Elgondolkodom, hogy vajon akkor kiket vesznek fel? És tényleg semmire sem vagyok jó? 

Ilyenkor kérdem én, hogy hogy csináljam azt, amit szeretnék? Élj az álmaidnak, mi? Micsoda bullshitek.

Végül adnak egy lehetőséget. Elfogadom, mert más nincs, és élni valamiből kell. Talán még jó is lehet, reménykedek. 

De csak egy újabb hely, ahol egy cég fogaskerekei bedarálnak. 

És akkor kezdődik elölről az egész. 

Végül az automatizációs mérnök posztot valóban nem kaptam meg, cserébe behívtak termeléstámogatóra, amire el fogok menni, és meglátjuk. Nagyon itt hagynám a mostanit, de nem pont termeléstámogatóban gondolkodtam eddig. Úgyhogy kíváncsi leszek az interjúra. 

A szabadság amúgy jól telt, voltunk párommal egy old timer kiálltáson az euroringen, megnéztük a Nádasladányi kastélyt – amitől megint elkapott az írhatnék (jól van nah, imádom a kastélyokat)(meg ebbe egyszer már voltam, akkor is imádtam, hogy vendégbarát, pl.: bele lehetett ülni a fotelekbe és kanapékba és ahhh * - *) –, Cinema Mystica immerzív kiállításon vettünk részt, és jó sokat pihentünk. Nagyon jól esett együtt lenni, meg kicsit feltöltődni. Illetve megtörtént az első sheines rendelésem – ősszel három esküvőre is meg vagyunk hívva – és nagyon elégedett vagyok vele. Azt még ugyan nem tudom, hogy fogom kivasalni őket, de a méret tökéletes, és rettentően tetszik, hogy milyen hosszúak, és sikerült hozzájuk egy szép, fehér magassarkú szandált is vennem. 

Most ősszel már szeretnék visszatérni az íráshoz, direkt emiatt wattpaden új rendszert vezettem be a grafikus könyvemhez. Instagramon is kitaláltam valami új feed stílust, úgyhogy szerintem végre össze tudom rakni a blogger énem social media megjelenését, ami egybefoglalja az írást, olvasást és szerkesztést. Úgyhogy érdemes lesz ott követni :3 izgatott vagyok ezzel kapcsolatban. 

Úgyhogy így telt a nyár, remélem nektek jól! Kitartást a sulisoknak!  Vigyázzatok magatokra! 

Puszi:
Abeth

***az első gif a tenor.com, a második a giphy.com tulajdona

Előző nyár

Következő nyár