Félévzárás #3.

Hellobello!

No, ez a poszt már jó ideje ért, és ígértem is, hogy sok mindent fogok leírni benne, nem csak egyetemmel kapcsolatos dolgokat. Általában félév végén szoktam ezt megírni, túlzás az, hogy vége lenne, de jószerivel, hogy esélyt sem kaptam a beadandóm leadására, így... azt hiszem, vége van, ennyi volt. De majd erről később.
Előre szeretném bocsátani, így éltem meg a dolgokat, ezek az én érzéseim, lehet hogy nem reagáltam megfelelően minden helyzetben. Másrészt készüljetek, hosszú bejegyzés lesz :D

Kezdjük az elején, egyetem...

Őszintén, az előző félév után nem volt kedvem visszamenni az egyetemre. De hát már csak egy év van vissza, legyen már meg, nem igaz? Ez egy nagyon erőt adó gondolat mai napig is a számomra, mert néha abszolút ott hagynám a picsába az egész kócerájt és mindent, amit ott művelnek. Az ország legjobb műszaki egyeteme?! Oh, igen! Elismerem meg kell küzdeni a benn maradásért, és még csak nem is érzem, hogy olyan erősen kéne ezért küzdenem, de néha annyira embertelenül és megalázóan viselkednek velünk a tanárok, hogy az megérne egy posztot!

Nem volt sok tárgyam idén. Mesteren már csak ugye egyre kevesebb lesz... Tudtam mellette dolgozni két és fél napot kényelmesen és két és fél napra jártam be az egyetemre. Abból is inkább hétfő volt a húzós.

Volt egy modellezős tárgyam, ahol ChemCAD-ben dolgoztunk. Amúgy az szerintem egy korrekt tárgy volt az elméleti zh-n kívül. Mert hogy úgy adódott, a tanár azt mondta, nem lesz számolás, így nem is készültem vele. Volt, aki még számológépet sem hozott, majd amikor kikaptuk a feladatlapot, befigyelt 2 számolási feladat is. Mondom csodás, micsoda pót zh lesz ebből >< de aztán éppen átmenőre sikerült, úgyhogy onnantól kezdve már nem érdekelt. Mivel ebben a szimulációs programban írom a diplomamunkámat, így igazából jól is jött, hogy frissítettem ezt a tudást. Mert vegyészmérnöki BSc-n, amúgy volt ilyen órám, de hát mikor volt az már :D

Volt egy MI etikája tárgyam. Kellett valami gazdaságit felvenni, ezért olyat választottam, ami legkevésbé sem gazdasági, másrészről elég bullshitnek is hangzik. Kellemeset csalódtam, nagyon érdekes kérdéseket vettünk végig, tetszettek az interaktív feladatok és kérdések, érdekesen oszlottak meg folyamatosan a morális és erkölcsi válaszok. Kimondottan jó óra volt, és a zh pedig sima liba. Nem tudtam mindig bejárni rá, de amikor benn voltam, az megérte!

Hőenergetika gépek tárgyam órára már nem jártam be. Ez egy különbözeti tárgy volt, tehát nulla kreditért kellett legalább egy kettest kapnom. A gyakorlatokra bejártam, mert katalógusosak voltak és ennyi. A fakultatív zh előtt elkértem tavalyi zh-kat, majd átmentem.

Még volt egy alkalmazott technológiám online, na az érdekes volt, szerintem a zh is korrekt. Úgyhogy összegezve a tárgyaim nagyja nem volt idén idegtépő és stresszes.

Csak másik két tárgy, direkt ezt hagytam a legvégére :D

Kezdjük a könnyebbel. A diplomamunkámmal. Ugye ezt két félévig kell írni, és most kellett felvennem. Egész nyáron vadásztam a témákat, volt egy tök érdekes mechanikai, a testben lévő fizikával foglalkozott, de mikor a tanárral voltam konzultáción és láttam, hogy fogalma sincsen, hogy mit akar, akkor elvetettem az ötletet. Akkor a fizika tanszéknél próbálkoztam egy mágnesessel, de őszintén amikor kiderült, hogy a MÁV-nál kéne mintákat venni a síneken, már nem érdekelt a dolog. A cégnél is próbálkoztam, de esélytelen volt... Úgyhogy maradt a tanszék, ahol végül megtetszett egy cím: Desztillációs műveletek környezeti hatás és fenntarthatóság jellemzése. Bevallom, azért is választottam ezt, mert még a projektfeladatok kapcsán megtudtam, hogy desztillációs kapcsolataink vannak a tanszéknek egy pálinkafőzdével. Reméltem, hátha a kísérlet ott fog zajlani vagy valami, hát nem :D Na mindegy. Aztán a témavezetőm úgy gondolta, ő szeptemberben elutazik, úgyhogy konzultálni szeptember végéig nem tudtunk, az hogy a konzulensem egy mailemre sem válaszolt az egész félévben?! Hát persze, olyan rohadt elfoglalt, nem igaz? Úgyhogy októberben próbálkoztam valamit irodalmazni, bevallom nem sokat sikerült, de a témavezető sem volt túl kompetens. Komolyan, megalszik a tej a szájában... Viszont hétről hétre be tudtam járni, és azért amúgy próbált segíteni. November végén több alkalmat is konzultáltam vele a program miatt. Kezdett kerekedni a diplomamunkám, még ha elég karcsú azzal a 25 oldalával, ami megvan, és abból úgy masszívan 3 oldal a jelölőjegyzék és még 3 a források XD de majd most februárban egy hétvégét rá fogok fordítani, amikor átírom, javítom, bővítem, hogy könnyebben fussak neki a következő félévnek.

Ami betett a tárgyból, hogy félév végén volt egy előadás. Hárman vettük fel a tárgyat, így hárman is adtunk elő 8 tanár előtt... Én voltam az utolsó, mert névsorban mentünk. Mikor az első lány a megbeszélt 7-10 perc helyett 25-t volt benn, kezdtem már ideges lenni. Kijött, hogy szét szedték, hogy milyen hibákat vétett, meg minden. Mondom, te jó isten! Bement egy srác, ő is benn volt 25-30 percet. Tudod, ott ülsz, már széttördelted a kezedet, olyan lámpalázas vagy mint állat... Kijött a srác, őt azért szopatták meg, merthogy a külsős témája nem fedi le a címet. A belső konzulense próbálta menteni a dolgot, de nemigen sikerült. Mondom csodás. Én ilyen idegesen rég mentem be valahova, pedig napok óta megvolt a prezi, elgyakoroltam, hogy az időbe beleférjek, meg konzultáltam róla a tanárral... Olyan remegve és sietve adtam elő, ahogy csak tudtam. A tanszék vezetője megjegyezte, hogy még én voltam a legösszeszedettebb annak ellenére, hogy izgultam. Mondom: nem mondod? És utána jött a DE! Volt egy profit számításom, elkezdett kukacoskodni, hogy az elhanyagolások miatt az csak egy ideális profit és ezt mondanom kellett volna, hogy akkor lemaradt a logó a prezentáció elejéről (mai napig nem értem, hogy akkor mi van? Soha nem fog ez nyilvánosan kikerülni sehova, ad kettő kit érdekel?) és még hasonlók. Értem, hogy precíznek kell lenni, de ez csak egy Diploma A előadás.

Na és akkor a tartály!

Azt hittem, idén vége lesz ennek a tárgynak (ha már ennyi ideje szülöm: itt, itt). Nagyon úgy tűnik, hogy nem. Tavaly ugye befürödtem az Inventorral, így elkezdtem most ősszel AutoCADben dolgozni, de annak is a 3D modellező részével, nem a 2D-vel. Nem tehetek róla, én egyszerűen 3D-ben látok, úgy megfogható a számomra, úgy érzem, hogy igen, csinálok is valamit. Magántanárral hétről hétre nekiindultunk, hogy újrafelépítsük a modellt nulláról.
Ennek akkor tett be, mikor október végén egyszer csak a 2D rajzokat nem tudtam 3D-re kihúzni, forgatni és hasonlók. Kiderült, hogy a grafikus kártyám – ami eddig sem felelt meg – 3D része meghalt. Meg amúgy is haldoklik a laptopom, minden nap áldás neki, de próbálom még életben tartani. Így átköltöztem az öcsémhez, akinek gamer gépe van, na az már vitte a programot, még ha néha valamilyen oknál fogva a hardveres gyorsítás kikapcsol és akkor szétfagyogat a picsába az egész program. Csak tudnám milyen csúcsszuper gépbe kéne áldoznom, ami elviszi ezt a sok nyavalyát. Meg hogy egyáltalán kinek van ilyen gépe, az is kimondottan érdekel, mert hogy a tanár még csak fel sem ajánlott géptermi beülést, hogy ha nem tudjuk otthon megoldani a tervezést.

Na mindegy, eljött december, mondom beviszem a modellt, hogy lássa szeretném leadni. Nah, elküldött a fenébe, miért nem jöttem egész évben, és hogy ő nem ér rá. Mi olyan rém fontos, ami lefoglal egész nap?
Hogy miért nem jöttem be egész félévben? Ennek oka egyszerű, mivel tavaly végigjártam hétről hétre és látta a szenvedésemet, így úgy voltam vele, minek kellene újra? Pont ugyanazt látná... Nah, most január 18-ra a modellt teljesen elkészült, kimetszegettem, méreteztem, jelöltem, tényleg az utolsó simítások maradtak, így bevittem. Tudtam, hogy vizsgázói lesznek, így biztos, hogy benn lesz – mert az emailekre ahogy néztem nem nagyon válaszol, így már nem is írtam neki. Valóban benn volt és megkérdezte, van-e időpontom. (Magamba: na ne szopass most). Nagy nehezen szabaddá tette magát, míg a diákok vizsgáztak. Rögtön elkezdte, hogy miért nem jöttem egész évben konzultálni és hogy bizonyítanom kell, hogy a modell az enyém és nem valakivel megcsináltattam (te undorító dög, akkor már nem nyárra meglett volna?! Mi az istennek húznám még egy féléven át ezt az egészet?!). És látszott rajta, hogy itt elásott, de mivel próbálkoztam, ezért áldozott rám az idejéből annyit, hogy végig vegyük: 

• feladatlap megvan? – megvolt.
• tervezési füzet megvan? – megvolt, laponként nézegette végig, csak tudnám minek? Mit gondolt, valaki más füzete?
• és akkor a rajz? Ránézett és hibás, keresett még egy hibát, és ennyi volt. Tovább nem is nézte, esélyt sem adott, nem is próbálta megnézni, hogy esetleg konstrukciósan megfelelő-e, hanem ennyi volt, nem olyanok, mint a kézrajzaim, és amúgy is miért nem voltam konzultálni (ha ezt százszor nem mondta, akkor egyszer sem), úgyhogy ő ezt nem fogja elfogadni. Legalább esélyt adott volna, legalább listába szedte volna a hibákat, sokkal rosszabbul esett, hogy még csak végig sem nézte. Kurva sok órám volt benne, sok volt az Inventorban, AutoCADben még több, napjaimat, heteimet őrölte fel az istenverte tervezés, a magántanárba annyi pénzt öltem már, hogy abból laptopot vehetnék, és erre még... még csak meg sem nézi. Csak azért, mert nem voltam konzultálni, mert hogy felvettem pedig a félévet. Hát persze, te idióta, különben hogy kaphatnék jegyet, ha nem veszem fel?! És hogy ő nem hibás. Annyiszor mondta el, pedig egyetlen egyszer sem mondtam, hogy az lenne, maximum abban hibás, hogy nem rugalmas, hogy tanár létére nem mondott semmilyen lehetőséget.

Ami persze a legrosszabb volt, hogy ezek után annyit mondott, találjak ki valamit. Nem dobott fel alternatívát, hogy mikorra rajzoljam újra, vagy akkor keresztfélév lesz, vagy csúszok? Semmit nem mondott, amikor a végén odamentem hozzá, akkor lerázott annyival, hogy köszöni szépen a bejövetelemet, viszontlátásra és szépen kirakott a teremből.

Rég borultam ki úgy, mint akkor. És tényleg nem azért, mert ne lett volna igaza, igen, jöhettem volna be. Hanem tényleg azért, mert az első pillanattól kezdve elásott, egy rohadt esélyt nem adott a rajznak. Miért nem tudtuk rendesen megbeszélni? Most itt vagyok egy rossz tervezéssel és még csak azt sem tudom, hogy mik a hibái.

Őszintén fogalmam sincs, hogy mi lesz (először felszívom magam kicsit). Hétfőn szeretnék emailt írni. Egyelőre két változat fordult meg a fejembe. Ha lesz keresztféléven, akkor időben tudok végezni – csak épp esélyes, hogy nem lesz, hacsaknem sok lesz a mostani féléveseknél a bukó és/vagy el nem készült tervezés. Ha csak őszi félévben indul, akkor csúszok... de akkor el is megyek teljes állásba, mert a következő félévben is egy tárgyam lesz, és utána is csak ez a tartály, ami méghozzá záróvizsgás tárgyam is (azzal legalább két legyet ütök egy csapással, nem kell külön még tanulnom). A programozói képzésről nem tettem le még így sem, de ha az nem is jönne össze valamilyen oknál fogva augusztustól, belevágok akkor a jogsiba.

Ezek voltak a tárgyaim pár szóban. Magához az egyetemhez elég kétesen álltam, rengeteg hullámvölgyem volt a félév során, amitől a motivációm néha a béka segge alatt volt. Annyit tudtam csak, hogy egy dolgot nem akarok, hogy minden zh-m pót zh legyen és a 15. héten még rostokoljak a tárgyaimmal, így legalább annyira fel-fel tudtam szívni magamat, hogy a számonkérésekre készüljek, ha más nem is.

És elértünk a következő részhez, mi más történt még az évben... Három dolog is. Időrendben haladva:

A nagyapámról kiderült hogy rákos. Az orvosok jó pár hónapig szenvedtek a diagnózissal, mire kiderült, hogy méghozzá előrehaladott gyomorrákja van, ami pont úgy helyezkedik el, hogy ha műteni kéne, egy kicsit érinti a hasnyálmirigyet. Az orvosok tavaszig jósoltak neki időt. Először nem hittük, hogy így lenne, mert megállt a fogyásban, és olyan jóízűen eszik, de nézve a napjait... Vannak jobb és rosszabb napjai. Egyszer volt, mikor akkor látogattam meg, amikor a semmitől is nagyon fáradt volt. Csak feküdt és feküdt és semmihez sem volt kedve, próbáltam beszéltetni, de az sem ment. A fájdalmai szépen lassan megjelentek és kezd mindennapossá válni. Most ilyen táplálékkiegészítőket szed, meg próbál enni... Meglátjuk, az orvosok azt mondták, amíg eszik, addig jó. Ha már nem... akkor nem a rák fogja megölni, hanem egyszerűen éhen fog halni.

Próbálunk felkészülni rá, már ha fel lehet és minél több időt tölteni még vele.

Egyelőre nem érzem, hogy annyira megviselne, szerintem majd a gyász fog inkább. Egyelőre próbálok nem rá gondolni és kitölteni az időmet. Noha anyával pont a múltkor beszéltünk Jodi Picoult: A két út könyve c. alkotásról, aminek a főszereplője egy haláldúla, anyát nagyon megérintette a könyv és én is el fogom olvasni, hogy az elmúlást jobban megérthessem. Tudom, hogy el fog jönni ennek az ideje, el kell, még minden nagyszülőm él, vagyok olyan szerencsés, de akkor is... Hogy pont így? Miért nem lehetne valami kegyesebb halál...

A másik, ami nagyon sok időt ölelt fel, az a kapcsolatom tönkremenetele volt. Nem szoktam erről nagyon írni, talán feltűnt nektek is, most sem sokat terveztem.

Rémesen megviselt. Előtte is, utána is. Nem fogom mosni a kezemet, hogy nem vagyok hibás benne. Az első hosszabb kapcsolatom volt, amiben érzelmileg sokkal jobban megéltem dolgokat, mint kellett volna és ezt nehezen tudtam kifejezni. Sokat veszekedtünk, pedig sok közös vonásunk volt, de amik különböztek, azok viszont nagyon. Más elképzeléseink voltak, alkalmazkodtunk, de nem eleget, egy idő után akkor is kibukott, hogy az ember úgy igazán nem tud megváltozni. Sem ő, sem én. Aztán szeptemberben volt egy koncert, ahol félresikerültek az események, az október már csak szenvedés volt. Egy olyan lejtőre kerültem, ahonnan nem tudtam nem lejjebb csúszni, az amúgy is hullámzó hangulatom erre pedig halmozottan rátett. Bevallom: nem voltam jól, sőt talán még mai napig sem vagyok, de viszont akarok. Volt egy nagy beszélgetésünk, ami aztán nem vitt sehova, nem tudtam válaszokkal szolgálni, amit ő várt, ahogy ő sem tudott nekem mit mondani, amit én vártam.
Utána volt egy konkrét hét, amíg "halni készültem", nem tudtam mit csináljak, mit kellene, vagy mit szokás, leginkább a takaró alá akartam bekuckózni magamat és örökké ott maradni, hogy senkivel se kelljen találkoznom és mindennapjaimat élni. Egy vegetatív állapotba szerettem volna kerülni, ahol nincsenek gondolatok, nincsenek érzések, csak lélegzés és létezés.

Még szeptemberben jelentkeztem egyetemi pszichológushoz, aki hamar fogadott, így próbáltunk erről beszélni, vagy ha nem is erről, másról, akármi másról. És jól esett, hogy egy olyan embernek mondhatok bármit, aki amúgy sem ismer, nem fog ítélni, vagy ha meg is teszi, ki ő nekem? Pont nem érdekelne. És jöttek a zh-k, meg a diplomamunkám, úgyhogy össze kellett szednem magamat. Ha nincs az egyetem, nem tudom, mi lenne velem, nagyban segített abban, hogy felszívjam kicsit magamat. Persze, még mindig nem könnyű a helyzet, rengetegszer eszembe jutott, tavaly január elején voltunk Lillafüreden ketten, olyan sok közös élményünk volt, olyan sok mindenben volt nekem első...

Nagyon sok mindent tanított nekem egy kapcsolatról. Nagyon sok élménnyel és emlékkel lettem több, amik csak hozzám és az ismereteimhez tesznek. De azt is megtanultam: minden kapcsolat két félen áll.

Nincsenek bennem rossz érzések iránta, sem magam iránt, nem haragszok senkire, nincs bosszúszomjam vagy akármi. Nem akarom letörölni és eltüntetni a nyomát, mintha sosem létezett volna, nem akarok gondolkodni, hogy mi lehetett volna másképp, ez így volt, ez így történt meg.
Elsősorban, ami nekem most fontos, hogy jól legyek. És akkor az utolsó kis történés az évben....

 

November 17-én inzulin rezisztenciával diagnosztizáltak. Nekem vannak cukorbeteg rokonaim, így ez nem olyan meglepő, hogy valaki örökölte. Bár ez még nem cukorbetegség, de annak az "előszobája". Ami kicsit ront a helyzeten, hogy az epilepsziás gyógyszerem erősíti a hajlamot, úgyhogy csodás... A helyzet most az, hogy három hónap szigorú diétán kell élnem. Ami azt jelenti, hogy napi 175 gr szénhidrátot eszek, vagyis búcsú kenyér, péksütemény, tészták, édességek, és ami legjobban fáj... az a sör. Egy üveg sörben 25 gr szénhidrát van :O Persze, mindent mértékkel lehet, de főképp az étkezésem a gyümölcsökre, zöldségekre, húsokra korlátozódik. Napi 5-6-szor javasolt enni, abból a reggeli és a vacsora egy szelet kenyér, de semmi több. Anya próbál változatosan főzni, újakat kitalálni, hál' istennek azért annyiban szerencsés vagyok, hogy az életem nem gyökerestül fordult ki, csak hát a tésztás, meg édes dolgokat vissza kell fognom. Ja és sport. Hell yes, mindig nyűglődtem, hogy vegyem rá magam, na most, hogy kötelező heti 3-4 alkalommal 30 percet intenzíven sportolni, így ráálltam a futógépre. Utálom, mint a bűn, de hát muszáj, próbálom sorozattal könnyíteni, de akkor is, mire 30 perc letelik... Egy keveset fogytam, tudtam is hogy fogok emiatt, de azért nem szeretnék jobban.

Ez most márciusig fog tartani, aztán meglátjuk mi lesz. Ha az értékeim javulnak, akkor marad a diéta, ha nem, akkor viszont gyógyszer lesz.
Mikor megtudtam, hogy ez a bajom is van, nagyon kiborultam, hogy még ez is?! Nem elég az epilepszia, még ez is?! És miért én? Valami rosszat el kellett követnem előző életemben, hogy ezt érdemeltem. De annyira nem vészes a dolog, mint gondoltam... csak az a sör... wine time is coming :D

Igen, így telt el ez a félév. Csodásan. A következő év sem lesz jobb, már most tudom, még januárból alig telt el 19 nap, de a fuvolatokom táskájának cipzárja elszállt, a kenyérvágó tönkrement, anya telefonjának a csatlakozója nem működik, akkor közüzemi átírásoknál az öcsém születési idejét 2023-ra írták... Jah igen, vettünk egy lakást, annak felújítása fog zajlani most tavasszal és nyárra készen lesz :3 a bontást már elkezdtük, alig várom, hogy fog alakulni és kész legyen :3

Most hogy irdatlanul kidumáltam magamat (és olyan rohadt jól esett), zárjuk akkor a szokásossal:

• Hobbik:
  

  • Esküszöm, próbáltam olvasni, többet is sikerült, mint előzőben, hisz akkor kerek 0-t.
  • Amivel továbbra is jól haladtam, az a sorozatozás, irdatlan mennyiségű filmet és sorozatot néztem végig. Év végén például még moziban is az Avatar 2-t :3 
  • Zenélésben nem igen remekeltem. Talán idén, szeretnék újra vele foglalkozni, mert az hihetetlen érzés közvetítő volt nekem <3  
  • Sörfőzés volt egyszer, de majd újra kell, mert nagyon fogyunk ki. Nem, ezt átgondoltam, inzulin rezisztencia ide vagy oda, főzni akkor is szeretek. Ez van, ha nem ihatom meg, de legalább csinálni akarom.  
  • Írás: 
  • szerepjáték lecsökkent facebookon, akivel vittem ott a játékaimat, ő eltűnt :( viszont fórumon újra próbálom aktivizálni magamat. Félig sikerült, félig meg még kell...
    
  • blog sem volt olyan aktív, mint szerettem volna, a nanowrimon például csúfondárosan elbuktam.
    Viszont!
    Most januárban, döbbenetesen haladok a Conjunctionnal, már megvan 30K belőle és februárban jönni is fog az első rész :3 napi 2K szó simán jön belőlem a háttérmunkák ellenére is.
    
  • Szerkesztésben sok borítót hoztam most is, annak ellenére is, hogy karácsonykor szünetet tartottam, ami amúgy szerintem nagyon jót tett nekem. Sokkal motiváltabb, kreatívabb munkákat készítek és egyszerűen mintha szebbeket :D 
  • Sportból ugye most mondtam, hogy heti 3-4-szer futok.
    
• Szerelmi élet: fentebb írtam. 
  
• Tanulmányok: Nem lett rossz, sem nem jó, a tartály az kiesett, de a többi tárgy úgy sikerült, ahogy terveztem. Jah és vizsgák nélkül :D egy darabom sem volt, fura is ez a vizsgaidőszak...
  
• Szociális élet: Hát... nem annyira sikerült. A szakosztályba jártam, ami azért feldobta a hétfőket, akkor november végén voltam egy barátnőmnél Debrecenbe, azt nagyon imádtam.
  
  Ami viszont rendesen fáj, hogy a régi barátnőimmel nem tudtam találkozni. Ami kivételesen most nem az én hibám, az egyik konkrétan eltűnt a netről, úgy kellett felhívni, hogy mi a baj, míg a másik meg folyamatosan csak azt mondja, "hogyan nem jó neki", talán majd most... Ki tudja. Én próbálkozom pár havonta, hogy kiér rá, vagy egy videóchat, de még nem nagyon jött össze ebben a félévben.
  
• Időbeosztás: Nem is értem minek írom ezt már ide.
  
• Bloggerkedés: Hoztam posztokat, bár a regényeimet irdatlanul elhanyagoltam, meg a blogot folyamatosan csiszolgattam vagy variáltam át. Többet is írhattam volna, ezt elismerem... Nagyon motivált vagyok ebben az évben.
  
• Social media: Az insta megy, bár át akarom szervezni és rendes feedet fog kapni, majd ha új grafika könyvbe kezdek, a tumblrt élvezem, noha furák néha a külföldiek, a tiktokon még mindig síri csend és hullaszag, és megvolt ko-fin az első kávém :3
  

Összegezve nem volt könnyű ez a félév, és nem is éreztem jól magamat. Úgyhogy most annál motiváltabb vagyok, hogy változtassak magamon, elkezdtem a Mélylevegő projekttől az Öntözőt kitölteni, gondolkodom egy rendes pszichológuson, önismeretet mindenképp szeretném fejleszteni, általa pedig azt, hogy legyek jobban :) Mert szeretnék, mert akarok jobban lenni, szeretném, hogy sikerüljenek a dolgaim, mint az egyetem befejezése, akármilyen rögös lesz is az út, hogy az inzulin rezisztenciám ne nyűg legyen, hogy a nagyapámat meg tudjam gyászolni és a hiányával együtt éljek, befejezni végre egy regényt és sorolhatnám. Úgyhogy igen, lelkes vagyok, tele tervekkel, aztán meglátjuk :D

Nem maradt más hátra, köszönöm, hogy velem vagytok, velem tartotok továbbra is! Tudom, nem éppen úgy zajlik a blog élete, ahogy én vagy ti gondoltátok volna, de köszönöm még egyszer, hogy a közönségem vagytok. 

A mihamarabbi viszontlátásra! Vigyázzatok magatokra! Remélem ti is jól vagytok! 💖

Puszi:

Abeth

*az első gif a tumblr, 

a második gif a tenor.com tulajdona

Előző félév

Következő félév