Haiku próbálkozások VIII.

Hellobello!

Cím: Amatőr haikuk 71-80. 

Kategória: vers – haiku
Besorolás: egyperces, drabble

Figyelmeztetések: – 

Korhatár: G
Forrás: saját kútfő,  minden jog fenntartva. 

Terjedelem: 92 + 167 szó
Eddigi részek: itt

Megjegyzés: Levizsgáztam, juhéjjj! No de van még egy beadandóm, mert persze a tanár idáig tologatta -.- (majd mesélek róla), amit jövő héten szerdán megpróbálok leadni, és akkor már tudok jönni újult erővel, sok mindent szeretnék: a tiktokot beaktivizálni, szerkeszteni tovább és hát persze írni. Aki fenn van instán, tudja, hogy a regények mellett most éppen egy original novellával is dolgozom és imádom * - * olyan cuki :3 na meg júliusi nanocamp lesz, szeretném a Blood in the watert indítani, megírni, amennyire tudom. 

Megjegyzés 2: Remélem jól vagytok, mindenkivel minden rendben, vigyázzatok magatokra! Az érettségizőknek, vizsgázóknak sok sikert, a dolgozóknak további kitartást, meg úgy en bloc mindenkinek sok jót kívánok, pihenést!

Jó olvasást!💖 További szép napot! (A végén a szokásos.)

* * *

#71.

Fényes csillag vagy

Lelkem éjsötét vásznán, 

Ne hullj le, kérlek.

#72.

Ne csókold le a 

Könnyeim, mert szomorú

Leszel csak tőle.

#73.

Mint bús szerető, 

Elhagyott az élet, a

Koporsóm hideg.

#74.

Golyó repül a 

Politikus szájából, 

Civilek halnak.

#75.

Ha téged nézlek, 

Különös érzés fog el: 

Gyötrelmes éhség.

#76.

Képekkel töltött

Életünk albumát az 

Idő megrágta.

#77.

Megterveztem a 

Végtelent, de végessé 

Tetted – elhagytál.

#78.

Veled vagyok, de

Egyedül, ölelésed 

A magány leple.

#79.

Bennem dobban a

Szívverésed, ajkadról 

Veszek levegőt. 

#80.

Neked sütöm a

Szerelmet, eléd téve

Éhséged veszi?

* * * 

#beszélgessünk. Kinek mi a legnagyobb írói félelme? Már akinek van, mi :D Ilyen szerintem mindenkinek akad. Lehet a tömegszerűség, vagy hogy nem tudja átadni, amit meg szeretne jeleníteni, nem úgy ír, ahogy más, csalódást okoz az olvasóinak, stb. És hogyan küzdötök meg ezzel a félelemmel? Van rá módszeretek? Tanácsotok? 

Az én legnagyobb félelmem az, hogy nem tudom megjeleníteni azt, amit szeretnék. Az a típus vagyok, aki fejben él nagyon élénken és papíron pedig meg kell küzdenem azzal, hogy leírjam úgy, ahogy nekem megfelel, ahogy azt hiszem, már kellően jó, nem csak árnyéka a fantáziámnak, és hogy mondd is valamit, szórakoztat, nem pedig szürke és felesleges. Valamikor ezt ki tudom szorítani és próbálok nemtörődöm lenni, de sokszor okoz nehézséget, megannyi kitörölt oldalt, vagy elmentett vázlatokat és verziókat. Őszintén nem könnyű. Hogy ezzel hogy lehet megküzdeni? Talán az idő az, ami segít, miközben az ember trenírozza magát ennek elfogadására, hogy a szókincse és fogalmazóképessége kevés ehhez, és kell hozzá azt hiszem önelfogadás is. Legalábbis velem ez van :D Veletek? 

Előző rész

Következő rész