Haiku próbálkozások VII.

Hellobello!

Cím: Amatőr haikuk 61-70. 

Kategória: vers – haiku
Besorolás: egyperces, drabble

Figyelmeztetések: – 

Korhatár: G
Forrás: saját kútfő,  minden jog fenntartva. 

Terjedelem: 88 + 130 szó
Eddigi részek: itt

Megjegyzés: Jézusom, mikor írtam utoljára ide. A január az teljesen off volt, majd el is fogom mesélni az féléves összegzőbe, hogy miért is. Februárnak nagyobb lendülettel álltam neki, de egyszerűen nem tudtam megírni a 99. bejegyzést. Pedig ott van a félkész novella és értékelés, de nem tudtam és most sem tudom rávenni magam a befejezésre. Mondjuk, most épp... Nem tudom. 

Úgyhogy ez lett a 99. bejegyzés a blogon :D hihetetlen, amikor elkezdtem az Arctalant, nem igen realizáltam, hogy lesz ennyi poszt, és már itt tartunk. Viszont az ígérem, hogy a 100. sem novella, sem vers nem lesz, az csak egy kis nosztalgia és újítás egyben. Mert ráfér a blogra, már idejét sem tudom, mikor volt design csere. Kicsit sötétebb lesz, mint a mostani, illeni fog a mindennapjainkhoz.  

Ezen túl pedig I'm back :D aktivizálom magam újra. 

Megjegyzés 2: Remélem jól vagytok, mindenkivel minden rendben, vigyázzatok magatokra! 

Jó olvasást!💖 További szép napot! (A végén a szokásos.)

* * *

#61.

Temetve rózsák

Közé, kihajt egy véres

Testem tetemén.

#62.

Leszakítva egy

Tulipánt, kék vázában

Haldokolva élt.

#63.

Whiskey-ibolya

Virága lehullik a

Pohár aljára.

#64.

Hiányodból gyúrt

Agyag forma vagy, csak egy

Élettelen más.

#65.

Gyűrt lepedők közt

Visszhangzik pőre vágyam,

Sóhaj, utánad.

#66.

Messze utaztál.

Csak a távolság került

Közelebb hozzám.

#67.

Kristály pohárban

Aranyló szesz párlatja

Életem íze.

#68.

Egy szellem akkor

Válik hús-vér valóvá,

Ha emlegetik.

#69.

El fog pusztulni az

a virág, melyet véres

Földbe ültetnek.

#70.

Lágy érintésed

Viaszpecsétet ütött

Testem papírján.

* * * 

Azt hiszem, sok mindent írhatnék az elmúlt napok történései végett, valahol mégis olyan hihetetlen, félelmetes és nyomasztó, ami a világban zajlik. Mindenki erről beszél, így a blogra nem feltétlenül hoznám, hogy egy nyugis, idilli környezet maradhasson meg, noha azt nem ígérem, hogy egy novella vagy vers formájában nem fogom a gondolataimat önteni valamikor. De biztos nem most még. 

Úgyhogy beszéljünk arról, hogy ti az életetekből mennyit merítetek, akár hogy a történet hol játszódik, vagy a karaktereitek jellemvonása (mármint olyan dolgokra gondolok, amit ismertek, tapasztaltatok, nem pl.: a magyar történelemre)? Valaki többet, valaki kevesebbet. Van olyan sztorim, ami a lehető legtávolabb akar kerülni az életemtől, más világba kalauzol el minden téren. De van a Csak egy italt (munkakör, tanulmány, egy kevés jellemvonás), vagy a Szesz-éjek (karakterjellem, cselekmény), amik nagyokat merítenek tapasztalataimból. 

« Előző rész   Következő rész »