Folyékony gondolataim - 02. Rész

Az írás 50% ihlet, 50% próbálkozás elmagyarázni az internetnek, hogy ez most tényleg jó lesz, ha egyszer befejezem.

Cím: Marketing íróként

Kategória: Folyékony gondolataim kisregény – original

Forrás: saját kútfő

Korhatár: 14+ (nah)

Besorolás: szorongás, naplóforma, személyes(ebb), gondolatok, vicces próbál lenni

Leírás: A cím beszél magáért.

Figyelmeztetés: -

Terjedelem: 621 szó

Megjegyzés: Hát ez most nem lett olyan szórakoztató poszt, mint az előző... De erről már rég akartam írni, igazából Laerthel posztja óta, azóta Imre Viktória Anna is kitett egy hasonlót, amivel kicsit megnyugodtan. Mióta az instával és a tiktokkal próbálkozom, igyekszem azt a mentalitást megőrizni, hogy nincs gond, hogy nem posztolok folyamatosan vagy annyit. 

Jó olvasást!💖 További szép napot! 

* * *

Laerthel posztja (link itt) kimondta az igazat, amit már egy ideje én is éreztem, de eddig csak a kávéspoharamnak suttogtam: író vagyok, nem varázsló, bár néha úgy érzem, minimum Gandalfnak kéne lennem, hogy eladjak bármit is (legalább a lotr fanok megtalálnának).

Ma arról szeretnék beszélni, milyen valójában írónak lenni 2025-ben. Nem, nem az írásról – azok a könnyeim már csak egy külön posztban férnek el (vagy egy kisebb tóban...). Most a marketingről akarok beszélni, mert sajnos, már nem elég, hogy egy író valamit kiköhög magából és utána... utána mi is lesz? Megtalál a közönség csak úgy? Meg egy kiadó és kiadnak? És azonnal bestsellert csinálnak belőled? Édes vagy.

A modern író napi rutinja: (természetesen a kivételek erősítik a szabályt)

• 30% írás, már ha éppen sikerül, és nem csak doksik nyitódnak és csukódnak, mint egy horrorfilm ajtajai.
• 20% sírás, cserébe kreatívan: egyik nap a zuhany alatt, másik nap a karakter nevében.
• 50% szorongás, hogy most akkor hogyan kéne erről posztolni úgy, hogy cool, rejtélyes és emlékezetes legyen, de azért ne tolakodó vagy cringe???!

És akkor ilyenkor bepötyögöm, hogy „marketing stratégiák íróknak” (alias „hogyan posztolj úgy, hogy ne érződjön kétségbeesettnek?”, „hogyan legyél titokzatos, de érthető?”, „free instagram post template-k, amikről nem ordít, hogy Canvában készültek”, „menő könyves instagram poszt ötletek”, stb.), és az eredményektől még inkább úgy érzem magam, mint hal a sivatagban:

• „Ossz meg idézetet!” – De mi van ha senkit nem érdekel? Ha túl rossz és klisés? Vagy ha túl jó és ellopják? Mi van, ha ÉN SEM ÉRTEM MÁR, MIT AKARTAM MONDANI a bőröndös álomjelenettel?!
• „Legyél rejtélyes!” – Hogy mondj keveset, de azzal elég sokat? – „Amikor tudod az fog történni a tudodkivel abban a fura jelenetben és akkor a másik...” – Ki érti ezt? Én biztos nem.
• „Legyél önazonos!” – De ki vagyok én? Leginkább egy kávéval működő multitool, aki egyszerre próbál brandépítő, borítókészítő, író, szerkesztő, lelkisegélyvonal saját magának és közösségimédia-specialista lenni. Jó, akkor kiírom, hogy „Ma háromszor próbáltam megírni egy jelenetet, de inkább rendet raktam a zoknis fiókomban. Dráma, romantika, katarzis: majd holnap. #real #deep #sockcore” – Elég önazonos? De persze, mindenkinek van zoknis fiókja.
• „Kerüld a kliséket!” – Hogyan, ha napi 11000 könyvet adnak ki világszerte??? Hogyan lehetek egyedi egy ennyire zsúfolt piacon? Már az is klisé, hogy valami nem klisé.
• „Légy aktív a közösségi médiában!” – Persze, írok, kommentekre válaszolok, livestreamelek, posztolni próbálok, másokat követek, TikTokon próbálok egy új trendet, ami lejárt már 2024-ben, szövegszerkesztést tanulok, grafikai programokkal ismerkedek, ja, és  közben a második fejezet csöndben gubbaszt a mappájában a meghajtón. De legalább tudom, hogy melyik színpaletta „pszichológiailag vonzó” a célcsoportomnak. (A célcsoportom: emberek, akik szeretik az érzelmi rombolást, sárkányokat, vagy mindkettőt egyszerre. Sárkánytéma éppen most nagyon dívik és dope.)
• „Légy türelmes!” – Vagy ne, mert az internetes kultúra gyors, a trendek percek alatt jönnek-mennek.

Szóval, ha majd látsz tőlem egy posztot, ami úgy néz ki, hogy „képzeld el, hogy egy alakváltó sárkány szerelmes beléd, de közben a királyné, aki...”, csak tudd, egy fél napot ültem fölötte, 8 verziót kukáztam ki és a végén úgy döntöttem: hogy mivel az algoritmus úgy sem dob fel, legalább kevesen tudnak róla, hogy ez sem megy.

Író vagyok, nem tartalomgyártó. Nem azt mondom, van akinek mindkettő megy (néha tényleg olyan fullos posztokat látok egyesektől, hogy csak sárgán füstölök, miközben a telefonom is elszégyelli magát), de nekem nem. És a legrosszabb, hogy ez nem válaszható extra. Hanem követelmény. Mert ha nem posztolsz, nem létezel, nem ösztönzöd az embereket, hogy elolvassanak, nem teszed ínycsiklandóvá a történetedet. Úgyhogy igen, csak egy amatőr író vagyok, aki próbálja kitalálni, hogyan legyen egyszerre rejtélyes, érdekes, vizuálisan vonzó és algoritmusbarát... anélkül, hogy közben elfelejtené, hogyan is kell történetet mesélni.

Ha te is így vagy vele, gyere, hozzunk létre egy titkos társaságot: „Introvertált Írók Kétségbeesett Klubja”. Röviden: IIKK. (Mondjuk, lehetne kicsit frappánsabb név… majd posztolok egy szavazást róla.)

Előző rész

Adatlap

Következő rész