Vörös, fehér és kék

Hellobello!

Cím: Vörös, fehér és kék

Kategória: novella –  one-shot, fanfiction

Fandom: Marvel – (Winterwidow – Bucky Barnes & Natasha Romanoff)

Besorolás: hurt/comfort, angst, egyperces, ficlet, 

Idő: - 

Helyszín: Valamelyik Bosszúállók bázis

Leírás: Neuropátia is lehet egy mellékhatása az agymosásnak. 

Forrás: Stan Lee-t és a Marvelt illeti. 

Figyelmeztetések: -

Korhatás: 14+

Terjedelem: 505 szó

Megjegyzés: Ennél többet akartam írni Új évre, de sajnos, nem sikerült, ugyanis kaptam Karácsonyra egy rajztáblát, és nagyon  élvezem az alkotást vele, így alig kaptam észbe, de annyi órám elment már vele... 

Mindenestre 

Boldog és sikerekben gazdag Új Évet kívánok nektek! 

Megjegyzés 2: Aztán a napokban hozom a szokásos kis évösszegzőmet :3 meg a Fekete tea & barackvirág(innentől FTB) következő részét ^.^

Jó olvasást!💖 További szép napot!

* * *

 Egy ideje csak a fehér és kék árnyalataiban látta a világot, a színek lassan szivárogtak be a mindennapjai közé, és egyszer csak észbe kapott, hogy fázik. 

Hideg volt, hideg, mindig annyira hideg. 

Éjszaka nem mert aludni gyógyszer nélkül, mert vagy azokkal álmodott, akiket megölt vagy a hideggel, ahogy a mínusz fokok lassan megdermesztették, bőre sápadt-kékes árnyalatot vetett, és a jégvirágok, mint valami indák kúsztak fel bőrén és öltözetén. Olyan fojtogatóak, annyira fullasztóak voltak. Minden alkalommal verítékben ébredt és mindig fázott. Didergett, remegett izzadtan. 

Próbálta elmondani a terapeutájának, de az nem értette meg, mindig pihenést javasolt, hogy a traumák idővel könnyebben viselhetőek lesznek. Nem értette meg, hogy folyamatos mozgásban kellett lenni? Mert ha megállt, lefagyott? Így nem beszélt senkinek erről. 

Próbált megszabadulni a hidegrázástól: a sok gyógyszer, takaró, meleg öltözet, edzés, pia és kávé. Mintha egyenesen DNS-ébe lett volna kódolva a fagy. 

A forró kávéját szorongatta, ép kezének ujjai majdhogynem vörösre duzzadtak már az égető érzéstől, de ez és a levegőben lassan kanyargó gőzök megnyugtatták, hogy meleg van a konyhában. Már aznap a harmadik kávéja volt. Lehet teára kéne rászoknia, abban legalább koffein nincsen. 

Lépéseket hallott, arcát reflexből fordította az ajtó irányába, ahol egy vörös forgatag tűnt fel. Erős kontrasztot alkotott a kék árnyalatok között a nő élénk hajszíne. Bucky hosszan követte tekintetével, és élvezte, hogy a meleg szín elűzte a hidegeket. 

– Kivennél jeget? – fordult felé Natasha. 

– Tessék? – Már csak a szó hallatán is érzékelte a hőmérsékletváltozást. 

– Jeget. Hűtő – bökött a háztartási gép felé, amely előtt nem sokkal éppen Bucky állt, miközben megemelte a másik kezében lévő old fashioned pohár párt. – Köszi. 

Bucky a hűtőre pillantott, majd a kezében lévő kávéra. Vett egy nagy levegőt, miközben a bögrét lerakta, de amint kinyitotta a fagyasztót, a hideg megcsapta – erei összeszűkültek, vérnyomása felment. 

Mozdulj – mormolta magának. – Mozdulj – karja előrelendült, ujjai ráfonódtak a jégkockatartóra. Mintha áramütés érte volta, érzékei megcsalták: hófehér, fagyos virágok indultak meg ujján át, fel felkarján. Egyik virág nőtt a másik után, szirom szirom után, a dér tetőtől talpig kezdte ellepni. Elnyelni. A jeges hideg bőrébe vájt, izmai sikoltoztak, idegsejtjei egymás után adták fel a szolgálatot: finom motoros mozgás romlott, zavartság jelent meg.

– James! – A jégharmat vékony rétegét a nő hagja törte át. Elmosódott, fehér villanásokká vált a zúzmara, feje hasogatott, fáradtan próbált emlékezni, miért hajolt a fagyasztó fölé. 

A nő tenyere vállára simult, ekkor jött rá, mennyire remeg.

– Minden rendben van? – kérdezte lágyan, mielőtt válaszolhatott volna, Natasha kisöpört arcából egy tincset. Ujjbegyei csak egy másodpercre értek bőréhez.

– Olyan hideg vagy, a bőröd... – Bucky majdhogynem megbotlott a rátörő vacogástól. 

Natasha habozás nélkül magához húzta, átkarolta, és fel-alá dörzsölni kezdte a kezét a férfi testén. Addig ölelte, míg a jégvirágok visszahúzódtak, és úgy tűnt, kevésbé kékes és fehér minden körülötte. A nő bekísérte szobájába, takarókat tekert lába és törzse köré. Bucky homályosan érzékelte alakját, a testéből sugárzó meleget, ahogy mindvégig ott ült mellette, és csak néha tett egy-egy "minden rendben lesz" megjegyzést, miközben simogatta. Nem hitte, hogy a hideg eltűnne, mire felébredne, de abban biztos volt, a vörös mindig meg fogja törni a kéket és a fehéret.