Hellobello!
Cím: Egy arc néz vissza rám
Kategória: vers
Besorolás: egyperces, drabble,
Besorolás: egyperces, drabble,
Figyelmeztetések: kicsit morbid. megint. nem tudom, mi van velem...
Korhatár: 16+
Forrás: saját kútfő, minden jog fenntartva.
Korhatár: 16+
Forrás: saját kútfő, minden jog fenntartva.
Terjedelem: 85 + 69 szó
Megjegyzés: Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Lelkesen vagyok benne a nanowrimoba, meg amúgy is, jó lesz a hétvége meg minden, épp teljes jókedv közepén dolgozom, erre jön egy üzenet, ami az életről is levisz... utálom, hogy ilyen instabil vagyok, és próbálok tudatosan tenni ellene, de jön, jön és megrág...
A tükörbe nézek,
Egy arc néz vissza rám,
Nem az enyém, valaki más.
A szemgolyója fekete,
Hosszú fogai élesek,
A bőre puha és színtelen,
Mint egy másnapi tetemnek.
Szemeiben csillogás,
A gyomrában korgás,
Az éhsége őrjítő,
Csapkodva kitör az üvegből.
Koppan a szilánk, csilingel,
A szobában visszhangot ver.
Bebújik a bőröm alá,
Szívemben üvölt, mint egy sakál.
Kedvesem, te teremtetted,
Bosszút forral ellened,
Mert nem szerettél engem,
Felfal téged a szörnyetegem.
És majd mi marad?
Egy összetört szív és egy hulla.
* * *
#beszélgessünk. A napokban olvastam vissza egy régebbi történetemet, és hát... meglátszik, hogy fiatalabb koromban írtam :'D az lenne a kérdésem, szerintetek milyen fontossággal bír az írás terén a kor? Úgy vélem, hogy annyiban számít, hogy miket tapasztalunk meg, maga a stílus lehet akár már jó tizenegy-két évesen is, szép fogalmazással, helyesírással, de szerintem szükséges egyes dolgok átadásához tapasztalat, szélesebb világkép, nagyobb tudás, mit gondoltok? Nagyon érdekelnének a vélemények :3
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszik a versed, pont azt a "szívből jövős" kategóriát képviseli nálam. Tetszik a szóhasználat, bár a végén nem értem, miért csak 2 sor van.
Szerintem a kor nem a leglényegesebb dolog egy írónál. Például 12 éves koromban kezdett el alakulni az írói hangom, és a mai napig változik, bár csak keveset. A 11 évesen írt sztorikon erősen érződik a túlírtság, bar az is igaz, hogy akkor a megfelelési kényszer is erősebb volt bennem. A szavakkal már akkor is jól bántam, de egy idő után úgy éreztem, nem emberiek a szereplők+akkor is trubadúrnyelven kellett fogalmaznom, ha kész voltam szellemileg.
Mai napig költőien fogalmazok, de nem esem már túlzásokba. Nálam inkább a történetek témája az, ami sokat változott. Nagyon sokat romantizáltam az erőszakot, *életem tükre, muhhahahhahaa*, aztán egy éjszaka alatt kellett felnőnöm, mert valaki úgy magam alá süllyesztett, hogy csak na. Ez elgondolkodtatott egypár dolgon. Azóta valahogy reálisabban írok, sokkal életszagúbban, mintha az a nagy törés felnyitotta volna igazi önmagam szemét.
Apropó, igazi!
Nem írok többet a régi oldalakra, nyitottam egy hivatalos írói websiteot, úgyhogy ha megkérhetnélek, cseréld a cseréknél! Köszi!
Neg úgy bármit itt tudsz mostantól olvasni tőlem. Nagyon büszke vagyok erre az oldalra, mert végre önmagam adhatom rajta. ❤♀️
A Múzsa Csókja:
a-muzsa-csokja.webnode.hu
Amúgy társad tudja, hogy írsz? El szokta olvasni? Tetszenek neki?
Peny
Szia, Peny!
TörlésHát az azért lett, mert úgy "le akartam törni" a vers végét, legyen egy kis katarzis, akár hiány végett... azt nem mondom, hogy sikerült is elérnem :D na majd a következőnél!
A túlírtság – legalábbis szerintem – sok író életének egy volt szakasza. Oh nekem is volt, sőt, biztos akad mai napig is, nehéz levedleni ezt a szokást.
Az idealizálás sok gyerek életének része, kapcsolat terén pedig ki ne idealizálná egy időszakban a toxikust is, szerelem, szerelem, szeretni a másikat ilyen halálosan is, nem értvén mi vele a baj. Honnan is kellene, sosem tapasztalták, és néha a média nagyon nem jó dolgokat tud közvetíteni. És pont ezek a fiatalok aztán wattpadon megjelennek, leírják, és más korosztálybeliek pedig elolvassák. Nem hibáztatom őket, gyerekek. És egyszer fel fognak nőni.
Sajnálom, hogy ilyesmi történt veled.
Ezt sajnálattal hallom, de természetesen, cserélni foglak, és remélem ezt az oldalt már a magadénak fogod érezni. Alig várom, hogy olvassak tőled.
Igen, tudja, bár sosem kötöm az orra alá, ha új dolgot írtam. A történeteket főképp... egyszer mutattam meg neki a blogot, de nem hiszem, hogy nézegetné. Amúgy a verseket szoktam elküldeni neki külön, azokat szereti.