Egy Jedi nem szerethet

Hellobello!

Cím: Egy Jedi nem szerethet

Kategória: novella –  one-shot, fanfiction

Fandom: Star Wars – Obikin – Anakin & Obi-wan

Besorolás: ficlet, egyperces, jossed, angst, Darth Vader/Anakin pov

Idő: Sithek bosszúja után valamikor

Helyszín: Ismeretlen

Leírás: Anakin fantazmagóriája a tükörben és a válasz minden tettére. 

Forrás: George Lucast illeti.

Figyelmeztetések: -

Korhatás: 14+

Terjedelem: 340 szó

Megjegyzés: Hát ma jött ki az Obi-wan sorozat, akkor írni is kell egy fanficet :D úgyhogy ez ösztönzött leginkább, no meg Obi-wan * - * (ő a kedvencem a Star Warsból :3, meg amúgy nekem a Sithek bosszúja volt a kedvenc filmem is). Nem lett túl hosszú, nem is terveztem annak, noha azt hittem, 300-ra ezt is meg tudom vágni, végül nem történt meg. Ez ennyi és pont... 

Megjegyzés 2: Nemsokára hozok mást, nem csak ezeket a rövideket. 

Jó olvasást!💖 További szép napot (inkább estét)!

* * *

A tükröződő felszín visszaverte az alakját. Saját magát látta és mégsem saját magát látta. Keze tétován emelkedett meg, nyúlt, hogy elérje, megfogja a képet, de csak a tükör felszínének ütköztek ujjai. Az ábrád ott lebegett tőle egy karnyújtásnyira és mégsem érte el.

Annyi mindent tett érte.

A szabadságért küzdött.

Felszabadult.

Hát miért nem érte el?

Tükörbéli valója a Mustafar előtti időket idézte. Nem viselt páncélt, amely életben tartotta, nem voltak horrorisztikus égési sérülései, nem kellett a levegőt egy gépen keresztül vennie. Haja rakoncátlanul, fényesen göndörödött, arcán ott ült a pimasz, hencegő mosoly és a szeme? A sárga cink helyett az óceán kékjét tükrözte, viharos volt ugyan, de nem haragos és gyűlölettel teli.

Meghökkentette hasonmása, szította benne az elégedetlenséget.

– Te voltál a Kiválasztott – jelent meg mögötte valaki más, először alig tudta kivenni az alakját, de a hang... ezt a hangot bármikor fel tudta volna ismerni. Hosszú éveken át hallgatta, az összes zöngéjét ismerte és néha, mint valami fehér hangyazaj övezte a jelen napjait.

Obi-want a napfény körbekoszorúzta, tekintetébe arany szálakat szőtt és szinte glóriát vont feje köré. – Szerettelek! – Hátrébb lépett egyet, majd elfordult, eltávolodott.

A deja vu szikrákat hányt Darth Vaderben, látta így már a férfit, így hagyta őt egyedül. Ott a vulkán belsejében.

– Várj, Mester! – Mozdult utána, Anakin menni akart mestere után, elmondani mindent. De mindent, még a legutolsó, aprócska, lényegtelen titkot is, ha akadt egyáltalán, és nem csak az az egy, amit évek óta cipelt szívében.

De egy lépést annyit sem tudott megtenni. Kezein és lábain nyomást érzékelt – csörömpölés –, láncok tartották vissza.

– Mi ez? – hördült fel. Gépi hangja recsegett és ropogott.

A béklyók nehezek voltak és szorosak, szinte bőrén érezte. A fémbe felirat volt égetve, amely izzóan rajzolódott ki: egy Jedi nem szerethet – ismétlődött minden egyes láncszemnél.

Vader haragja életre üvöltötte magát és, mint valami szélvész, csapott le, a tükör ripityára tört ütése hatására, a szilánkok, vele együtt Obi-wan és a gúzsba kötött Anakin alakja is a padlóra záporoztak hangos zörej kíséretében. Mint az őszi levelek, lehullottak, elmúltak.

Ezért szabadította fel magát!

Hogy végre szerethessen. Szabadon. És tisztán.

Obi-want.