Hellobello!
Cím: Írói válság
Kategória: novella – one-shot, original
Kategória: novella – one-shot, original
Besorolás: egyperces, drabble, gondolat,
Idő & Helyszín: -
Leírás: Az írói válságról, ahogy én élem meg. (Elég egyértelmű, nem ragoznám)
Korhatár: 12+
Idő & Helyszín: -
Leírás: Az írói válságról, ahogy én élem meg. (Elég egyértelmű, nem ragoznám)
Korhatár: 12+
Figyelmeztetések: –
Terjedelem: 263 szó
Forrás: saját kútfő.
Forrás: saját kútfő.
Küzdök eléggé mostanában ezzel az érzéssel, írásokba kezdek bele, ötletek vannak, és mégis a kedv nincs meg egy jó ideje... Nem megy semminek a befejezése, ezért sem jöttem semmivel egy ideje :( Amúgy pedig Theodorának az elgondolkodtató szösszenetei azok, amik végett úgy véltem, nem baj, ha írok egy ilyen kis... valamit. Mert legalább ennyit képes vagyok magamból kinyögni, bár így is kellett egy-két nap, mire rávettem magam. Ti hogy küzdötök meg az írói válsággal? Jó magam pihentetem az írást, de azért nagyon idegesíteni tud...
Megjegyzés: Remélem mindenki jól van, vigyázzatok magatokra.
Jó olvasást!💖
Ülsz.
Toll és papír előtted, ott van a fejedben. Tétován kezedbe veszed az íróeszközt és a lap fölé emeled, már-már hozzáérintenéd, de nem tudsz írni. Nem tudsz írni valamiről. Nem tudsz írni semmiről.
A szavak és kifejezések ott sorakoznak az agyadban, de mégis, mikor szeretnéd, hogy tintaként folyjanak ki a tollból, nem történik semmi. Nem tudsz írni. Nem tudsz valamit leírni. Akármit.
Üresek a mondatok, amiket kreálsz, amikben szívedet és lelkedet szeretnéd beleírni. Jelentenie kéne valamit, de mégis... annyira jelentéktelenek. Semmilyenek. Átlátszóak. Nem öltenek alakot a papíron, nem lesznek fekete betűk, pontok és vesszők. Mintha csak a gondolataid és a papír között lévő tested húsa akadályozna: fal van közöttetek. Amit le akarsz rombolni. Kaparod és ütöd... Ujjaid sebesek, kezed vérzik.
Be kéne látnod, hogy ez nem működik. De írni akarsz. Annyira írni akarsz. Elmenekülni a valóság elől, megnyugodni, megpihenni, valami újat alkotni. Még ha erőszakkal veszed is a tollat a kezedbe, csak a véred csorog le rajta és hagy nyomot a papíron. Húzod a kacskaringó „s”-t, pontot nyomsz az „i”-re, de ettől még nem tudsz írni. A szavak értelmetlenek, és már az egész papír csak véres.
Nem megy és még fáj is.
Hátradőlsz és összegyűröd a lapot. Kidobod. A kukád már telis-tele, nem fér bele több, csak gyűlik mellette a szeméthalom.
Miért nem tudok írni? – teszed fel sokadjára a kérdést. Hiszen eddig képes voltál.
Órák, napok, hetek, akár évek. És meglehet mindennap eljátszod ezt, míg bele nem nyugodsz, talán pihenned kéne. Hogy majd erőre kaphass, és mikor a múzsád csönget, te beengedd kézremegés nélkül.
– Írtál?
– Nem.
Melléd ül és megfogja a kezed. – Írjál.
Na, ezt nagyon szépen és hitelesen megfogalmaztad ♥
VálaszTörlésMég hónapokkal ezelőtt, amikor a Big Magic-et olvastam, én is írtam egy ehhez hasonló kis valamit, nagyjából hasonló életérzéssel...
Néha tényleg jobb, ha hagyod kicsit pihenni. Csinálj valami mást, ami lefoglal, az írásra ne is gondolj egy darabig. Ne stresszelj rá túlságosan arra, hogy nem megy, mert attól még jobban leblokkolsz. Fogadd el, hogy ez most így nem oké, tarts egy kis szünetet, aztán egyszer csak spontán ülj vissza és nyiss meg valamit. Erőltetheted is, de az nem valószínű, hogy beválik. :/
Mondjuk, ha már feljebb rákérdeztél... Én erőltetni szoktam. :D Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nem megy. Nekem is annyi ötletem van, hogy mindig elhitetem magammal, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy ne menjen, mert akkor sose végeznék semmivel. Maximum pár hétig tudom amúgy is hanyagolni, mert magától visszajön a hiány, és valamit muszáj írnom... Ha viszont ez nem válik be, akkor sorizok, mert attól kreatív leszek, és olvasok, mert attól visszajönnek a szavak (kivéve az utóbbi egy éves bazártságban, mert már egy éve nagyjából élni sincs kedvem, nemhogy bármi máshoz :) ).
Ezt az erőltetést amúgy nem szokták ajánlani, szóval szerintem csak pihentesd egy picit, tényleg ne stresszelj rá, hogy nem megy, mert csak rosszabb lesz. Remélem, hamar kilábalsz ebből ♥
Jó magam is egy idő után belátom, hogy pihentetni kéne, de annyira zavar, meg annyira bele van integrálva a napjaimba az írás, hogy egyszerűen hiányzik, meg akarok írni, csak nem megy. Úgyhogy én is erőltetni szoktam... Hátha megtörik ez a válság... de sosem, mindig ki kell várnom.
TörlésAmúgy igen, ez a bezártság, úgy érzem, kissé rombol, és nagyon kedvtelenít minden irányba: olvasás, sorozatozás, zenélés, rajzolás... elvagyok, mint a befőtt, és mégis nem produktívak a napjaim.
Köszönöm, hogy írtál. <3 Én is nagyon remélem, és addig is próbálok olyannal foglalkozni, ami leköt és szeretem csinálni :)
Ó, helló! :)
VálaszTörlésAhogy látom kollektív letargikus hangulat uralkodik a bloggerek között, de rajtad meglepődtem (ne kérdezd miért). Annyi blog, post meg minden után nehéz megérteni mi lelhet egy hozzád hasonló valakit. Várj, tippelek.... vírus és hozadéka? :)
Gondolom neked is feltűnt, hogy mindenkinek tele van vele a töke :D valami tervet is olvastam tüntetésről, de meglátjuk mi lesz vele addig!
Szóval, egyet tudok érteni VIPA-val, NE STRESSZELJ RÁ! (a többivel is egyetértek és támogatni tudom, de nem kopipésztelek, te is elolvastad) Ha viszont nagyon írhatnékod van, akkor írj vázlatot, azt nem kell agyonkerekíteni!
Nálam az erőltetés szokott működni, de én szörnyen elvarázsolt vagyok, muszáj a dokumentumra erőszakolnom a gondolataimat, mert bármi elvonja a figyelmem :D zene, egy bogár, a mosogató csapja...
Erről jut eszembe: olvastam a Polgárháború otthon bejegyzésed, de a végére elvesztettem a fonalat :D nagyon nem vagyok benne a marveles világban... pedig értettem is egy darabig a vicceket...
Szia!
TörlésMindig szoktak lenni hullámai, rövidebb, hosszabb egyaránt, de igen, a mostanival az a bajom leginkább, hogy bezártan telik el (máskor azért jóval több mindennel tudtam lekötni magam). Nem különösebben vagyok extrovertált, szerintem a vírus általi helyzetet egész jól viselem, de most egy év távlatában már kezd rajtam is kiütni, főképp ebben az idegesítő kedvetlenségben.
:D még egy bogár is... ahány ember, annyi típus. Nekem az erőlködés még nem jött be, de a vázlatozást meggondolom, mert ötlet az tényleg lenne. Köszönöm az ötletet.
Igen, ahhoz ismerni kell a világot. Nem is tudom, szerintem ismeret nélkül még kínosabb lehet XD
Nagyon-nagyon relatable ez az írásod, és a kommentek is; magamon is érzem, hogy a bezártság, a fojtogató légkör az általános kedélyem mellett az alkotói munkámra is kihat. Nem kicsit.
VálaszTörlésEsetemben nem az ihlethiány, hanem az idő-és energiahiány szokott nagyobb gond lenni. Minden erőmmel igyekszem megtalálni az egyensúlyt a /minden/ hajszolása és a művész-énem táplálása közt, mert ez utóbbi nagyon csúnyán elsikkadt mostanában.
Remélem itt mindenkinek sikerül hasonlót elérni, illetve áttörni az írói válságon, főleg most van az az idő amikor el kell árasztanunk az online teret kiváló művekkel! :D
Ötletben nincs hiányom, de igen, idő és kedv már kevésbé van... Abban igazad van, hogy most kéne aztán neten aktívnak lenni, mikor máskor, és mégis :D úgy tűnik, vagyunk páran, akiket lehet ez is megriaszt...
TörlésRemélem, sikerül megtalálnod az egyensúlyt, nagyon jó lenne tőled már olvasni, most hogy világos lettél :3 Köszönöm a biztatást! <3 igyekezni fogok én is.
Szia!
VálaszTörlésAh, igen... Részemről ez a dolog jön és megy, mint egy hop on-hop off turistabusz. Ami újabban nem jár, haha.
Nekem akkor jött az első kimondottan válság-válságom, amikor rájöttem, hogy már nem vagyok gyerek és amit teszek, annak súlya van. Nem azt mondom, hogy felnőttem, csak azt, hogy nem vagyok már gyerek :) ezt a felfedezést egy hosszú csönddel ültem meg. Az írok, de nincs semmi értelme-érzés azóta folyamatosan megvan bennem. Szóval leginkább azért csinálom, mert muszáj, mert a falat kaparnám le, ha nem írnék. Szóval vállon veregetem magam, ha összejön egy épkézláb mondat, és (nem követendő példa) eldobok mindent, ha betér a múzsa. Az elmúlt három hetem bejegyzései öt nap alatt keletkeztek, miután egy fél évig alig csináltam valamit. Azóta sem megy olyan simán, haha.
Nekem szoktak segíteni a motivációs videók (mostani kedvencem Cathy Hay, aki ugyan kézműveseknek-iparművészeknek címezi a mondanovalóját, de mélyen átérzem a szavait), meg egy ideje azzal bűvészkedem, hogy az ötletelés-rész nekem néha félhangos motyogásba lyukad ki, akkor meg miért ne vehetném föl? Szóval fölveszem. Aztán visszahallgatom, agonizálok a saját hangom hallatán, leírom, és addig is úgy érzem, hogy csinálok valamit.
A legjobb ellenszere a dolognak tényleg az írás. És nem csak a novellázgatásra gondolok, inkább az ilyen... Hat első hat szónál hosszabb mondat, ami eszembe jutott. Felsorolás az asztalon lévő dolgaimról. Bevásárlólista, esetleg napló. Bármi, csak maradjon benne a kezedben az, hogy írsz.
Boldog csütörtököt és remélem, megoldódnak a problémáid!
Öt nap?! Woooow, ilyen terméken szerintem az elmúlt 5 évben nem voltam :D de ezt a hullámvasút érzést átérzem, és anno ezt a blogot pont azért nyitottam, mert én is kicsit "felnőttem", valóban, én sem vagyok felnőtt, de gyerek sem.
TörlésMotivációs videók sosem voltak az én asztalaim, de lassan már mindent kipróbálok. Utána nézek, köszönöm a tippet :) most épp a naplózással próbálkozok, de nem az igazi :D de addig is valami mondatszerű izéket összefirkálgatok.
És remélem, hogy valahogy kilábalsz ebből te is, vagy épp jön egy újabb emelkedő, amikor tudsz aktívan írni. Boldog szombatot!
Én is át tudom érezni a szavaidat, kb 14 éves korom óta az egész életem egy írói válság :'D Azóta igazán rossz, mióta betöltöttem a húszat, és átjárt az érzés, hogy na, ideje lenne kezdeni valamit az életemmel. Ha a művész-alkotó példaképeimre nézek, azt látom, hogy az én koromban már aktívan dolgoztak a karrierjükön, én meg ehhez képest... hát, sehol nem vagyok. Hiába van tele a fejem történetötletekkel, mire a mindennapi robotolás és tanulás után eljutnék ahhoz, hogy tollat vagy billentyűzetet ragadjak, már nehezen tudok értékelhető dolgokat papírra vetni. És picit frusztrál, hogy talán az egész életem ezzel megy majd el ><
VálaszTörlésAmi még tartja bennem a lelket, az az állandó naplóírás. Az magától értetődő része az életemnek. Úgyhogy az utóbbi időben arra szoktatom rá magam, hogy egyszerű esemény feljegyzés helyett írógyakorlattá tegyem ezt, tudatosabban formáljam meg a bejegyzéseket, némi fantáziát is vigyek bele.
Tök jó, hogy írtál erről, felvetetted ezt a témát (és többen kommenteltünk hozzá). Remélem megtalálod a hozzád legjobban illő megoldást a problémára <3
Nem hiszem, hogy hozzájuk kéne hasonlítanod magadat, nincs azzal semmi baj, ha nem tudsz mindennap írni, ahogy azzal sincs, hogy nem az írói karrieredet építgeted még/már/. Viszont a naplóírás jó dolog, ahogy fentebb írta Tonhalszendvics, már az is jó, ha benned marad az írás. És ha ezt még írógyakorlattá is teszed, akkor napról napra fejlődsz. Szerintem ne keseredj el, el fog jönni még az időd.
TörlésIgyekszem (most épp én is naplózok, aztán meglátjuk), remélem, te is hasznosnak vélted a kommenteket, hátha valamelyik segített, vagy csak nem annyira frusztrál a dolog.<3