I, the Soldier - Prológus

Hellobello! 

Cím: Prológus – A papír mindent elbír

Kategória: I, the Soldier regény – fanfiction

Fandom: Marvel 

Besorolás: a/a, hurt/comfort, drama, sci-fi, 

Helyszín: Szokóvia

Idő: 2014 környéke

Részleírás: Strucker báró megtalál egy régi ambuláns lapot, ami reményekre adhat okot. 

Fülszöveg: Alfa és az Omega. A klasszikus görög ábécé első és utolsó betűje. A kezdet és a vég. Mi a kezdet? Annabeth azt hitte, hogy 2010 tavaszán kezdődött, mikor Jamesszel találkozott, majd a rendőrség rátalált. De lehet, hogy csak pár évvel később, mikor Furyval találkozott és a kezei alá került, mint kiképzendő ügynök. Azonban mi van, ha még sokkal előbb, nem napokkal és hetekkel, hanem évtizedekkel előbb, valamikor a második világháború környékén, mikor Vörös koponya kiszemelt magának egy nőt?

És mitől számít valami végnek? Hogy meghalunk és befejeződik az életünk? Csak remélhette volna, hogy így van. Azonban felébredt.

Figyelmeztetések: A részre nincs. 

Korhatár: 16+

Forrás: Marvelből mindenhonnan, csak az általam kreált szereplők sajátok. 

Adatbázis: itt (érdemes figyelni majd, oda fogom felrakni mikor várható, vagy mi, esetleg mennyit írtam belőle meg)

Terjedelem:  Prológus - 626 szó

Megjegyzés: Idén sajnos nem volt megrendezve a Bloggerkarácsony, pedig arra minden évben szerettem készülni és kitalálni egy történetet, akár volt időm rá, akár nem. De ennek ellenére akkor is hozni akartam valamit, úgy gondoltam, méltó az ItS prológusa. Ez volt az első fanficem, az első történet, amit befejeztem (és eddig az egyetlen :D), az első komolyabb blogom, ami mai napig is megvan amúgy... (itt). Lehet, hogy nem nagy történet, nincs sok mondanivalója, egyszerűen csak szórakoztat, ennek ellenére imádtam írni, újraírni is, szerettem utána nézni a dolgoknak, a filmeket nézve jegyzetelni, vagy végig böngészni a képregényeket (mivel innen-onnan is vettem át elemeket). Meghatározó korszakom volt ez a sztori, úgyhogy rengeteg aprósággal fogok majd jönni belőle.

Megjegyzés 2: Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek! Remélem jól fog telni!

Jó olvasást!💖 További szép napot! 

* * *

Ambuláns napló száma: XXXXX 

Sorszám: XXXXXXXX 

01 Beteg neve: Sinthea Schmidt 

01 Anyja neve: Ismeretlen 

01 Születési hely, idő: Németország, Berlin; 1944. Október 13. 

01 Állampolgárság: Német 

01 SSN-szám: XXX-XX–XXXX 

01 Lakcím: Észak Amerika, XXX 

02 Beteg neve: Ismeretlen 

02 Anyja neve: Ismeretlen 

02 Születési hely, idő: Ismeretlen 

02 Állampolgárság: Amerikai 

02 SSN-szám: Ismeretlen 

02 Lakcím: Amerika 

Egy kép volt mellékelve, homályos és elmosódott kép, amin két test feküdt egymás mellett két külön ágyon, olyanok voltak, mint valami cyberszörnyek, ahogy a kopasz fejükből ezernyi elektróda lógott le. Nem igazán volt kivehető az arcuk, talán még az egyiknek, de a másiknak még annyira sem. Nem lehetett tudni a képminőség olyan rossz, vagy annyira megsérült, hogy az arcán alig volt bőr és vérben ázott.

Ellátás ideje: 2009. 01. 21. 

Beküldő: XXXXXXXX H.Y.D.R.A.; XXXXXX Arnim Zola 

01 Anamnézis: Szuperkatona szérum édesapjától. Többszöri Obelisk általi fiatalodás. 

01 Jelen állapot: A tegnapi napon New Yorkban támadás áldozata lett: lőtt sebek, csonttörések, zúzódások. Ideiglenes ellátás nem mutatkozott megfelelőnek. Önregeneráció mértéke csekély. 

01 Javaslat: Sürgősségi műtét magas rizikóval, vérveszteség több, mint 1000 ml. 

A papíron látszott, ahogy valaki kézzel áthúzta az utolsó mondatot és odafirkantotta kacskaringós, húzott betűkkel, minden bizonnyal siethetett: Tudatátmentés.

01 Státusz: 

Kp. táplált, fejlett nőbeteg. P: 73/min. RR: 124/76 Hgmm. 

Neurológiai státusz: zavart tudat, meningeális izgalmi jel érzékelhető tarkóérintéskor. Térben és időben nem orientált. Pupilla fényre lassan reagál, szemmozgások kuszák. 

Bőr: többszörösen sérült, nyílt sebek a felsőtesten, horzsolások. 

Gerinc: direkt sérült, 8. csigolyánál. 

Tüdő: részarányos mellkasváz, jobb 3. borda és a kulcscsontja eltörött, szilánk átszakította a lebenyt, kivezették a vért fulladás előtt. 

Szív: tiszta szívhangok, ritmustalan ütemben. Vérveszteség miatt lassult. Defibrillálásra nem volt szükség. 

Has: Mellkas szintjén puha, betapintható, jobb oldalt bevarrt, többszörösen lőtt seb, sérült gyomor és máj, vesetájéka ütögetésre nem volt érzékeny. 

Végtagok: Jobb kéz alkarcsontja eltört, bal bokája kificamodott, de a többi alakilag funkcionálisan épek. Izomgyengeség nem tapasztalható. 

Koponya: Arcbőrének 50%-t elveszítette a balesetben, vérzés mennyiség hatalmas, koponyacsont maga nem tört el, alakilag ép volt, kopogtatásra normális hang. Csontszín: vörös. 

02 Anamnézis: ismeretlen. 

02 Jelen állapot: megfelelő. 

02 Státusz: 

Kp. táplált, kp. fejlett nőbeteg. P: 89/min. RR: 134/83 Hgmm. Kp. vérbő bőr és nyálkahártyák. Lymphadenomegalia nem tapintható. 

Neurológiai státusz: Tiszta tudat. Térben és időben orientált. Pupilla 0=0, fényre, akkomodációra reagál. Oldalkülönbség, érzékkiesés nincs. Agyideg ép, szemmozgások szabadok. Memóriazavarra utaló jel nincs. 

Bőr: icterus, oedema, cyanosis nincs. 

Tüdő: részarányos mellkasváz. Rekesz mko. kitér. Pangás, tompulat, crepitatio nem hallható. Légzés megfelelő. 

Szív: Tiszta, ritmusos szívhangok, zörej nem hallható. 

Has: Mellkas szintjén puha, betapintható. Enyhe nyomásérzékenységet jelez a jobb alsó quadransban, kóros resistentia nem tapintható. Vesetájék ütegetésre nem érzékeny. 

Végtagok: Alkalilag, funkcionálisan épek. 

Diagnózis: 417 Műtét

Újra csak mellé volt firkantva: 0001 Tudatátmentés. Idő: 14 óra 07 perc.

Eredmény: – a mező megint csak üres volt, valaki csak később tett oda egy vonalat, vagyis negatív.

Wheaton, 2009. 01. 21. 

Arnim Zola 

– Hmm – forgatta meg egy férfi a kezében lévő elnyűtt, „szigorúan titkos” címkéjű aktának az utolsó lapját, mely ugyan magán viselte az idő vasfogát, azonban olvasható volt. Őszintén nem erre számított...

– Zola, Zola, Zola… – emelte ki a fényképet óvatosan, mintha valami ritka relikviát tartott volna a kezében. Kár volt a minőségért, semmit sem lehetett kirajzolni belőle, ami több információval szolgált volna a számára. Majd megfordította. Meglepődve talált a másik oldalon egy feliratot. Pontosabban egy nevet. Ugyanattól az embertől származhatott, aki az ambuláns lapon is kiegészítette a történteket húzott, szálkás betűivel.  No, erre pláne nem számított. 

 – Crossbones! – kiáltotta el magát, és az ajtó nem sokkal később nyitódott is mögötte. Egy megtermett, magas, fekete hajú férfi lépett be, egy pillanatra még talán jóképűnek is lehetett volna mondani, de aztán amint arcára vetült a fény, megmutatkoztak az égési nyomok a bőrén, amit még a legjobb orvosok sem tudtak szőrén-szálán eltüntetni. Groteszk külsőt kölcsönzött neki.  

– Igen, Uram? 

– Vidd el, Neki! – adta át az egész mappát.

Adatlap

Következő rész