What's up, Abeth?

Sziasztok!

Hogy mi történt a nyáron? 

Egyszerre sok minden, és semmi. A blog szempontjából abszolút érezhető a csend, összesen 5 posztot tudtam hozni, ami valljuk be, hogy nem sok. Amúgy, közben nagyon is dolgoztam egy projekten, na de térjünk arra vissza később. 

A nyár fele azzal telt el, hogy jogosítványt próbáltam szerezni, ami július végére meg is lett. Ennek az élményét nem szeretném újra felhánytorgatni, félig-meddig az érzéseimet beleírtam ebbe az FG részbe, de a lényeg a lényeg, meg van a plasztik, vezetem a kis piros hondámat. Vagy hát idáig vezettem, mert most egy hete nekiálltunk a párommal szelepszár szimeringet cserélni, és hát a csillagok sem úgy állnak, hogy ez csak úgy kisujjból sikerüljön – először a szerszám nem volt jó, aztán az egyik új szimeringet elnyalta a behelyező szerszám, akkor a boltok vasárnap nem voltak nyitva, ahol ilyet lehetett szerezni, akkor hétfőn már tettük össze, de beletört a csavar és két napig próbáltuk kiszülni onnan... úgyhogy igen, az augusztus vége fárasztó lett fizikailag és mentálisan is. Na de nagyon előre szaladtam. 

A nyáron a hétvégék nagyja ismerősökkel telt, hétköznapok pedig munkával, semmi érdekes, ha őszinte akarok lenni – még igazán nyaralni sem voltuk, mert költségvetésügyileg most próbáljuk megfogni a pénzt (lehet mi is belefogunk egy 3%-os hitelbe valószínűleg nem vagy ha nem, akkor viszont befeketetésekbe), így összesen egy Győr jött össze a nyár közepén – ami amúgy úristen, de szép volt. Nagyon jó helyen volt a szállásunk, a szigetközön (bár maga az ágy rohadt kemény volt és kicsi, másnap mindenünk fájt), így könnyen bejutottunk a belvárosba, ahol meg éppen egy barokk esküvő nevezetű program ment a hétvégén, úgyhogy bár csak egy napot töltöttünk ott (mert igazából egy céges csapatépítőn voltam Tapolca környékén, ahol semmiképpen sem akartam ott aludni; csak onnan visszautazni annyira sok volt Budapestre (3,5 óra tömeggel :O) hogy így lett Győrben egy ottalvás), de nagyon kellemes és élményekkel teli volt a meleg ellenére, megnéztük a Toronykilátót, Szent László hermájáról a kiállítást, a székesegyházat, városházát, Eszterházy-palotát és a benne lévő kiállításokat, a Egyházmegyei könyvtárat – ez volt a kedvencem, annyira gyönyörű kötetek voltak ott, még ha a nagyja a hittudománnyal is foglalkozott. Megfogadtuk mondjuk, hogy azért legközelebb úgy jövünk, hogy a fürdőbe is eljussunk. 

Munkahely a szokásos, igazából újra és újra realizálom magamban, hogy mennyire fel akarok mondani, de közben meg most éppen megint nem fektetek nagy energiát a munkakeresésbe... Az is akkora nyűg, visszahívnak, nem hívnak vissza, mi nem jó, nem is így képzelték, vagy én nem így gondoltam, és akkor ugyanott vagyok, ahol a part szakad. Rémes a munkaerőpiac még mindig. Ősszel neki akarok állni teljes gőzzel, jó lenne még november 12 előtt dobbantani, mert akkor van egy training, amin annyira nincsen kedvem, sem kapacitásom részt venni. Konkrétan házit kell majd újra írnom, arról nem beszélve, hogy olyan oktatás lesz, amiből a magyar rendelet kissé másképp fogalmaz... abszolút nem ér meg 5 napot. De hát kiírták feladatnak... De tényleg jó lenne olyan helyre menni, ahol van előrelépési lehetőség, ahol nem fullra ugyanazt kell az embernek csinálnia, és ahol kicsit több a korosztálybeli, persze, egy jobb fizu vagy jobb juttatási rendszer is jó lenne, de azért nem hitegetem magamat. Még hogy álmaim munkája... Haladjunk tovább, napestig lehetne erről beszélni.

Meg amióta vezetek, az olvasás is visszaesett, tömegközlekedésen régen ugye tudtam olvasni 1 órát, most már az sem, bár azért 2-3 összejön még így is hónaponként. Ebből az instára való havi összesítőről nem szeretnék leszokni, még lehet, hogy valahogy Tiktokra is kitalálok ebből valami rendszert, meglátjuk. Szeretem gyarapítani a könyvtáramat, csak ilyen ütemben nem olvasok :D most például kellett már egy új könyvespolc, mert a régiekkel fullosra beteltem.  

Igen, ez a nyár eléggé szürke és monoton volt, sokszor éreztem úgy, hogy csak elszaladnak mellettem a napok és nem tudok bennük megkapaszkodni. Arról nem beszélve, hogy újra és újra eltervezek dolgokat és hát semmi sem úgy alakul. Így jártam például a Conjunctionnel, meg az összes történettel a blogon. Úgyanis csináltam egy insta posztot, hogy mivel akarok foglalkozni az elkövetkező félévben. És mit írok most? Egy sokadik ötletet, ami akkor fel sem merült! XD meg úgy soha, mert engem aztán sosem érdekeltek az autók. Eddig. 

• Pedig amúgy a Conjunctionnel is haladtam, elkezdtem írni a végjátékot, szerintem egy-két ezer szóval bővült is, a fordítgatás angolra is zépen haladgatott, de aztán...
• Jött a Ghosts, amihez több ötletem volt, így belefogtam abba is – vázlat szintjén tök sok meg is van belőle, alakul a cselekményíve is, meg ahhh, szerepjátékban tudtam kicsit kijátszani és olyan jó ötleteim vannak hozzá meg minden, csak éppen az első fejezeten nem tudtam átverekedni magamat rendesen, nem érzem igazinak, nem jön át az arcane világ atmoszférája – ami azért érdekes, mert pár novellát írtam már, és nem értem, miért nem megy most. Így abból is van 2 ezer szavam, de...
• Aztán megnéztem az F1 filmet és beütött a ménkő... 
• Downforce – A következő kanyar a címe
• Soltár Annalea a főszereplő a 2026-os F1 szezonban, egy általam kitalált csapatnál, a Solara GP-nél (minden más csapatot és annak pilótáit megtartok, kivéve az Alpine-t)
• ő egy tartalékos, aki nagyon is tud vezetni, aki baromira ért a számokhoz és algoritmusokhoz, aki megküzd a pozíciójáért ebben a férfiak uralta világban, aki kiáll a saját igaza mellett, aki néhai férje emlékét nem tudja elfelejteni, és aki képes lesz talpra állni, miután teljesen szétesett. 
• Nagyon sokféleképpen lehetne jellemezni Annaleát, ezt majd rátok bízom, ha a történet publikálásra kerül 
• Technológia-fókuszú történet – olvastam pár fanficet, de mindegyikből hiányzott ez, így ezért is kezdtem írni egyet ⟶ fog készülni fogalomtár, ami a mindennapi szavakat fogja tartalmazni, illetve azért a fejezetek során is fogok írni lábjegyzetet, érdekességet, mert úgyanis nagyon dagad az a doksim, amibe csak így be vannak dobálva ezek a félinformációk, amiket használni fogok. 
• Egyelőre 22K szó van meg belőle, amire baromira büszke vagyok, mert ennyit a Conjunction óta nem tudtam írni – arról nem beszélve, hogy leginkább csak hétköznap tudok írni, hétvégén nem, így lassan bővül, de bővül – amúgy az a durva, hogy ez a 22K szó az első három fejezet :D jó combosakra sikerült, majd meglátom, mi lesz kivágva belőle, meg majd biztos szétszedem, hogy olvashatóbb mennyiség legyen. (amúgy ezért sem hoztam semmit a blogra, mert ez a szabadidőmet eléggé lefoglalja)
• Jules csinált hozzá három gyönyörű borítót, nézzétek meg ⬎ * - * 

• én még nem tudtam alkotni hozzá, pedig próbálkoztam rengeteget :( de nem megy, úgyhogy valószínűleg ez félig-meddig rajzolva lesz. 
• Érdemes bekövetni instán, ott lesz belőle több infó
• Fülszöveg – nyers verzió, még változhat: ⬎

Amikor a Solara GP magyar származású tartalékos pilótája, Soltár Annalea váratlanul lehetőséget kap, hogy beüljön egy Forma-1-es autóba, nemcsak a saját határait kell átlépnie – hanem az egész paddock előítéleteit is. Az első hétvégén máris felkavarja az állóvizet: az időmérőn alig marad el csapattársától, a hírhedten arrogáns és a bulvár által kedvelt Theodore Mikkelsentől. És mindez még csak a kezdet: Annalea egyre gyorsabban hajt. Talán túl gyorsan is.
A pálya nem csak kanyarokból és egyenesekből áll. A rivalizálás, a politika, a pénz és hatalom, a média és a múlt kísértetei mind ott ülnek a cockpitben vele. És miközben a reflektorfény egyre élesebb, Annaleának el kell döntenie: meddig hajlandó elmenni azért, hogy ne csak bejusson – hanem bent is maradjon, miközben mások azon munkálkodnak, hogy a következő szezonra el is felejtsék.
Egy ajánlat, ami mindent megbolygat. Egy igazság, amit túl sokáig és túl mélyre temettek el. És egy döntés, amit csak az hozhat meg, aki már egyszer elveszített mindent.
Egy történet gyorsaságról, gyászról, és arról, hogy néha a legnagyobb küzdelem nem a pályán zajlik, hanem önmagunkban.

• Annalea és Theodore play by-ja még minidg baromira nincsen meg, valószínűleg ezért sem tudok borítót szerkeszteni. Rengeteg ötlet van, de egyik sem olyan, mint amilyennek képzelem őket. 
• A Solara GP-nek a színei, a mottója, az emberei ki vannak találva, még az auto mockupját is elkezdtem: ⬎

Itt csinálom

Úgyhogy összességében most ő nagy szerelemprojekt, jó lenne szinte befejezésközeli állapotba hozni, és akkor posztolni. Ehhez most még erősen tartom magamat, aztán persze, meglátjuk :D 

Mindenesetre nagyon jó érzés most újra írni, motiváltnak lenni, tényleg rég éreztem már ezt az érzést. 

Ez persze, kihat a blogra, ezért van ez a nagy csönd, amiről azt hittem, hogy meg tudom törni. Azért most ősszel és télen lesznek nagyobb alkalmak, amikre szeretnék hozni legalább valami one-shotot: Halloween, Karácsony, blogszülinap, Szilveszter stb. Hogy a szokások megmaradjanak, de azt nem tudom ígérni, hogy aktívan havi több poszt is sikerülni fog tőlem, pláne ha munkakeresésnek is nekiállok majd. A fordításokat fogom folytatni, mert most így augusztusra leültek a dolgok, illetve a Conjunction és a Fekete tea és barackvirág is várja folytatását, most mindkettővel az elmúlt napokban kicsit foglalkoztam: vázlataikat tettem rendbe, ötleteltem hozzájuk, úgyhogy ezt a három projektet jó lenne egymás mellé párhuzamosan besorolni... általában nagyobbat álmodok, mint kellene. Nem utolsó sorban a blog címkerendszerének bővítése és a posztok formázását is meg kéne ejtenem végre valahára... De ami késik, nem múlik – ez a mottóm lehetne.  

Ez a nagy helyzet velem. Nem mondanám a legideálisabbnak bloggerkedés és a blog szempontjából, de szertintem lesz belőle hamarosan olyan valami, amit el tudok hozni ide nektek, s akkor újra posztáradat lesz :D Addig is egy insta poszt jól mutatja, mi történt velem nagy szavakban: ⬎

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

𝒂 𝒃 𝒆 𝒕 𝒉 ✧⁠*⁠。 (@abeth_98) által megosztott bejegyzés

*gif a tenor.com tulajdona

Előző nyár

Következő nyár