Hellobello!
Rég jelentkeztem, nos nem véletlenül. Beköltöztünk a párommal, és hát azóta semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna. Sokkal több a teendő a lakással, mint gondoltuk, akkor még vannak apróságok, a hűtő is három hétig jött az e-magtól (talán egyszer elmesélem ezt a felháborító helyzetet, amit a cég letolt), a mosógép is szervíz jelet dobott és a fuga az istennek nem akar lejönni a csempéről, a konyhai mosogató csapjára sem olyat vettünk, mint kellett volna XD úgyhogy még a szabadságom is arra ment el, hogy takarítottam és pakoltam, a maradék pedig alvással. Nagyon kellett. Úgyhogy az írás most nem volt prioritás, sőt a Könyvhét is kimaradt :( amit borzalmasan sajnálok, de a Könyvfesztre már megyek ^.^ így a Fekete tea és barackvirág egy sorral sem lett több T.T nekiálltam, de hogy ne legyen kihalt a blog, hozok közben egy Conjunction részt a napokban. Mindenki türelmét nagyon köszönöm, és hát akkor beszéljünk arról, mi is ez a poszt :D
A cím lehet megtévesztő, sok mindenen gondolkodtam, hogy mégis mit kéne adni a poszt-sorozatnak már ha lesz ebből sorozat. ami le is fedi a tartalmat. De azt hiszem, ez a legfrappánsabb, hiszen csak egy aprócska része voltam ezeknek a dolgoknak.
Egy kis story-time következik a megjelenésekről. Mert bizony vannak/voltak. Noha nem tervezek úgy igazán kiadatni semmit – nekem tökéletes ez a blog arra a sok mindenre, amit akarok, nincsenek kötöttségek, úgy és akkor írok, amikor szeretnék, nincsen bennem kényszer. Ennek ellenére mégis megjelent nyomtatásban a nevem. Kétféleképpen, méghozzá.
*Képekre nyugodtan kattintsatok rá, hogy megnézzétek nagyban!
Egyrészt mint író.
KIC pályázatainak berkein belül a Galaxia Poetica versantológiába került bele 4 db haikum.
- Láttam szembejönni a pályázatot és arra gondoltam, miért ne? Lehetett már megjelent verssel nevezni, így be is küldtem hatot.
- Csak a haikuk jutottak tovább. Emlékszem, különös érzés volt, mikor megjött az válasze-mail, mert nem gondoltam, hogy bejutna akár egy darab is. Nem volt tétje az egésznek, a vesztesek nyugalmával pályáztam.
- Aztán utána jött a korrektúra, borító- és címszavazás, mindenféle, és valahogy az események sodrásában elvesztem, nem kimondottan foglalkoztam az antológiával.
- Egyszer csak jött a hír, megy a nyomdába a kötet, majd már a lakcímeket kérték be. Pont azon gondolkodtam, hova kérjem, vajon befér-e a postaládába, vagy ezt is begyalázza a postás (jártam már így ><)
- Aztán egy napon megjött a kötet, kibontottam, kikerestem benne magamat. A pályázat elején lévő bekerülési öröm lanyhult, most hogy kézbe is foghatom. Nem tudom, mit kéne éreznem. Nagyon még nem mutogattam a dolgot, valószínűleg meg kell érnie ennek is bennem, mint az is, hogy beszélek egyáltalán arról, hogy írok. De gondolom, ami késik, nem múlik :D
- Ennek a borítónak a története egyszerű, ugyanis az írónő maga kért fel. Hihetetlen érzés a mai napig, mikor ilyen megrendelést kapok, akkor úgy érzem, megéri csinálni :3 Nem mellesleg a wattpados borítót is én készítettem (csak ugye az nem volt jogtiszta) ↴
- Az első verzió a borítónak nem volt egy sikersztori. Túl világos lett a mű az írónő elképzeléseihez képest, úgyhogy újra belevetettem magam a szerkesztésbe. De ez már csak ilyen, inkább küldjék vissza a borítót, minthogy valami olyan készüljön, amit nem szívesen fog kézbe az író.Itt láthatjátok az elvetett borítót ↴
- Aztán Hetty szólt, hogy kéne hátlap és gerinc, mert bizony nyomtatásba fog kerülni. Fuh, de örültem :D el sem tudom mondani, mennyire. Mivelhogy ez az első könyv a borítómmal, amit kézben foghatok. Bár volt régen rendelésem nyomtatott könyvre, a tiszteletpéldány valahogy félúton elkeveredett, és aztán nem is foglalkoztam azzal, hogy az írónőt zaklassam, hol a példányom. Mostanában pedig főképp e-book könyvekhez kértek fel.
- Úgyhogy itt a kép a kis színes-szagos példányomról, mit szóltok? :3 vártam nagyon a könyvet, pedig olvastam anno wattpadon, de mindenképpen szeretném így is, kézben fogva elolvasni!
- Bár rám írt az írónő a pályázat elején, hogy szívesen látná a munkámat, nem kimondottan foglalkoztam vele. Kicsit hitemet vesztettem a pályázatokban, ha őszinte akarok lenni. Egyre több helyen engednek meg MI munkákat (itt amúgy nem engedték), amikkel versenyezni nem tudok, másrészt nem is akarok. Akinek MI borítóra van szüksége, az szerintem baromi szomorú :( másrészt a like-kéregetés nem az én asztalom.
- Csak a pályázat legvégén küldtem be egy darab művet. Őszintén szólva ettől sem vártam semmit, mivel a Skarlát kiadó új kiadó, nincsen még portfóliójuk, elindulni sem tudtam, hogy mi lenne jó nekik. Így meglepett, mikor engem választottak ki.
- Na és akkor kezdődött, hogy milyen szín lenne jó, mekkora legyen a lógó, kéne egy boxkesztyű és hasonlók. Jól megdolgoztattak, de meg is érte :D őszintén szólva, így még nem dolgoztam kiadónak (meg úgy nagyon kiadóknak, ez is gond persze), de örülök, hogy pontosan olyan lett, amit az írónő és a kiadó is akart.Itt láthattok egy előtte-utána verziót (mit küldtem be a pályázatra, mi lett a végleges borító)
- Aztán készült egy beleolvasó is a Könyvhétre. Amire sajnos nem tudtam elmenni, de az írónő volt olyan kedves és postázott egy példányt nekem is. És ahhhwww, olyan jó látni, fogni, hogy mit alkottam :3
Úgy gondoltam, blog szempontjából fontosak ezek a dolgok, hiszen nekem is azok, még ha nem is volt kimondottan cél a megjelenés bár ugye beadtam a munkámat, úgyhogy lol. Jó érzéssel tölt el, hogy hozzájárulhattam ezekhez a dolgokhoz, és nagyon remélem, hogy borítókészítőként csak még több könyv megjelenését tervezhetem meg :3
Így a végére nem szeretnék mást, mint köszönetet mondani. Egyrészt íróként azoknak, akik úgy vélték, hogy a haikuim megütik a mércét az antológiához, és azok is, akik megalkották a Galaxia Poeticát. Illetve nem utolsó sorban azoknak a bloggereknek vagyok végtelenül hálás, akik elmondták a véleményüket és bátorítottak a haikuk írásában, végül is a ti szavaitok voltak azok, amik miatt mertem beadni a műveimet.
Emellett borítókészítőként köszönöm azoknak a bloggereknek, akik engem választottak, felkértek a történeteikhez. Ő általuk fejlődtem napról napra, munkáról munkára, ő miattuk jutottam el oda, hogy szeretnék egyes írók, hogy a borítóikat megtervezzem. Ő általuk érzem azt, hogy amit csinálok, az megéri folytatni. Illetve hálás vagyok a Skarlát Kiadónak a sok-sok észrevételért, amivel valami nagyszerűt és csodálatosat alkottunk.
Végezetül mindenkinek köszönöm, akit nem említettem meg, de a borítóimban vagy a haikuimban közreműködtek. Nagyon-nagon köszönöm <3
Puszi:
Abeth
*a gifek a tumblr.com tulajdona
Jaj, de jó!! Nagyon örülök a sikerednek Abeth, mert teljesen megérdemled, gyönyörűek a munkáid és az írásaid is! Örülök, hogy végre más is meglátja ilyen formában is! ♥
VálaszTörlésSzívből gratulálok neked!! ♥☺
Nagyon szépen köszönöm ♥♥♥ szürreális érzés még kicsit, hogy vannak műveim, amik többre képesek. De valamikor csak megérik bennem a dolog. Még egyszer köszönöm!
TörlésÚr Isten, hatalmas gratula! Ezek nem kis teljesítmények, remélem tudod :D Én is annyira szeretnék adni valamit a világnak, de tudom, hogy kis vidéki senkiként erre esélyem sincs. Úgyhogy csak ámulok és bámulok, amikor valaki ilyen csodás sikereket ér el :D Gratulálok még egyszer! Csak így tovább!
VálaszTörlésNem tudom, olyan kis hitetlenkedve állok ezek a dolgok fölött, valószínűleg éreznem kéne, hoyg nagy dolog, de még nem ért meg bennem.
TörlésAmúgy pedig ez nem a vidéki senkiségről szól :D én is vidéki vagyok, ha úgy nézzük :D inkább csak láttam egy lehetőséget és beadtam.
Köszönöm szépen ♥♥♥
igyekszem továbbra is ♥
TörlésCsak így tovább! ♥
VálaszTörlésAzért remélem, ha majd híres grafikus és költő leszel és író, akkor sem felejted el, hogy mennyire szeretjük a fanfiction írásaidat is :D
Humort félretéve tényleg nagy gratula elsősorban a bátorságodért, másodsorban az elért sikerekért! Megmutatod nekünk, többieknek, hogy egy kis bátorság mire tesz képessé. :)
Ugyan, kérlek :D nem hagyom el ezt a felületet, fanficeken élek, nem bírnám ki, hogy nem írom őket :D emellett ez a blog olyan sok mindent jelent nekem, nem tudnám elhagyni. Nekem tökéletes, amit ad.
TörlésKöszönöm szépen ♥♥♥