Hellobello!
Cím: Igazság
Kategória: novella – one-shot, original
Besorolás: ficlet, egyperces, avatar, gondolat, írásról,
Idő & Helyszín: Ismeretlen
Leírás: 300 szó arról, hogy nem tudok írni :D
Forrás: Saját kútfő!
Figyelmeztetések: -
Korhatás: G
Terjedelem: 300 szó
Megjegyzés: Igazából ez a 300 szó kihívásra készült. Már jó ideje terveztem írni rá, van is ugye a blogon pár 300-as, csakhogy azok fanficek, és úgy voltam vele, hogy azoknak itt jobb helyük van, mint ott, úgyhogy ma leültem, hogy akkor nah :D írjuk arra az oldalra is egyet. És hát ez sült ki belőle.
Megjegyzés 2: A gépem szervízbe került, és nem tudom, hogy mikor kapom vissza, bár próbálom a cégesen megoldani az írást, de fogom jelezni a műhelyben, ha sajnos, emiatt lassulnék... :(
Csak a szavaimmal kéne megtöltenem a lapot, de azt veszem észre, hogy itt ülök az asztalnál a laptopom előtt és egy klinikafehér dokumentumot bámulok. Szorongással tölt el a fehér lap – már megint nem írtam – ez az én vereségem. Nagy ambíciókkal álltam neki, hogy agyamból kifolyjon minden ötletem betűk és szavak formájában, hogy a fehér dokumentumon olyan legyen a történet, mint zavaros hangyaboly. De ahogy kutatom vázlataimat, halott régi inspirációkat és mesterségem kudarcait találom csak. Megannyi ötlet és megkezdett történet – mindig is termékeny voltam ötletek terén –, a bevezetők hiánytalanul megtalálhatóak, aztán utána általában már csak a levegőbe írok és a fejemben élem meg a cselekményeket.
Történelmi_nincsmégcím_krimi_hülyeség.doxc című fájl megnevettet, ez melyik is? Nem emlékszem már, olyan sok fájlom van. De mikor megnyitom, csak két sort és fehérséget látok. A szinte üres dokumentum gúnyolódik rajtam, kudarcot kiált az arcomban: „ezt nem hogy befejezni, elkezdeni sem sikerült”. Pedig egyszerű és élvezetes munka az írás, miért nem megy? Ilyenkor hol a múzsám? Miért hagy el engem idő előtt? Feszítenek az ötletek és mégis az írás maga, hogy kifejezzem szavakkal a fantáziámat megállítja fogaskerekeimet, a motiváció rövid agónia után hamvába hol, az ujjaim bizonytalanul köröznek a billentyűzet felett, és a word dokumentum pedig halálig vár, hogy megteljen szavakkal. Nem segít rajtam az, mikor erőszakot teszek elmémen, leülök a gép elé és súlykolom magamban: „most írni fogok”, „most írnom kell”. Ilyenkor talán még inkább nem sikerül.
Nincs más választásom, mint bízni abban, hogy ez is el fog múlni, mint minden az életben. Lehet magával együtt az írás szeretetével. Bár hogy lehetne írás szeretetéről beszélni, ha még írni sem tudok? Nem tagadom, ez is csak egy gyenge próbálkozás arra, hogy a hatalmas fehérséget megtöltsem. Tudom, nem mindenki sorsa az, hogy írjon. Szégyenkezek, hogy nem tudok írni és nevetek, mert ez minden, amit valaha a legjobban szerettem csinálni.
A géped remélem, hamar megjavul és nem lesz komolyabb fennakadás.
VálaszTörlésEzt a 300 szót én is írhattam volna, de komolyan. Pontosan ugyanazt érzem, amit te. Az ötletek bombázzák az agyunkat és mindent le akarunk írni, de... Én is ezzel küzdök egy-két történetemnél, ezért igyekszem nem ránézni az összesre, hanem csak egyet nézegetek - hátha az segít.
Nem hinném azt, hogy elmúlik az írás-szereteted, mert ami volt az lesz is. Írd azt, amit szeretnél és nem csak történetre értem, hanem jelenetre is: hátha akkor beindul a kezedbe az agyad kivetítése. :)
(Amúgy, szerintem az a "baj", hogy nagyon sokat háttérkutatunk, de mikor elkezdünk írni jön egy újabb dolog, aminek utána akarunk nézni és ezzel elmegy egy csomó idő.)
Remélem, megtalálod a módját, hogy legyőzd a fehérlap-szindrómát! Szorítok! :) ♡
Én is remélem, mert igazából csak a zsanérjával van gond, csak nem ülnek rajta heteket 0.0 legalább cégesen írni tudok, ha mást nem is nagyon.
TörlésNagyon nehéz csak egyre fókuszálni :( vagy legalábbis sokszor érzem, hogy csábít egy másik ötlet és olyan nehéz ellenállni... valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy még semmit sem fejeztem be.
A jelenetes megoldást szoktam alkalmazni, mert általában az átkötő részeknél hasalok el és áll meg a sztori. De van hogy egyszerűen csak nem tudom úgy leírni a dolgokat és az bosszant. Vagy igen, baromi sokat kutatok és jegyzetelek, nehogy elfelejtsem, aztán ott vagyok, hogy mi mindent megtudtam, de szegény történet egy betűvel sem bővült :D
Én is remélem, köszönöm! <3
Csodálatos és szívfacsaró volt olvasni a soraidat. És hidd el, ha ilyen érzelmeket sikerül kiváltanod, akkor már valamit nagyon jól csinálsz :)
VálaszTörlésAmúgy meg nem vagy egyedül, szerintem mindenkinek a személyisége bizonyos szinten az alkotás vagy érvényesülés útjába áll. Az én örök mumusom, hogy rohadtul tudok lelkesedni, de nagyon gyorsan ki is égek. Én általában azt fejezem be, amit egy-két hónap alatt sikerül megírnom, de ha ki kéne tartani hosszú távon, hát... Akkor az nehéz, és sokszor nem is sikerül.
Te viszont máris befejeztél egy háromszázast, úgyhogy remélem, méltón megünnepelted <3
Mondjuk, innen is lehet gondolkodni, hogy legalább ezt befejeztem :D át kéne konvertálni az agyamat, hogy ne mindent pesszimistán fogjak fel.
TörlésEngem csak elcsábít más ötlet inkább, de igen, nehéz hosszú távra figyelni egy sztorinál, kinek milyen okok miatt. Tök jó, hogy beszélünk erről!
Köszönöm <3