Ami függővé tett

Hellobello!

Bár először nem akartam ennek egy bejegyzést szentelni, de ha már ennyire beszippantott, ha már ezzel telnek a szabadidőm megmaradt percei, és ez az oka annak, hogy nem írok XD akkor már egy kicsit nem árt. Meg mert akarok róla mesélni :3 mert csodálatos, gyönyörű és ahhhwwwwww, nem tudom milyen sziper-szuper jelzőt tegyek még ide neki! <<< hozok képeket is, bár... mivel ps4-en fut a dolog, így csak lefotózni tudtam :( sorry a minőségért. HA valaki tudja, hogy lehet kimenteni képet ps4-ről, ne tartsa magában!

Kezdeném ott, hogy sosem voltam nagy gamer. 

Nekem a számítógépes játékok kimerültek a Harry Potter 5-ben – oh, imádam, de aztán valahol elakadtunk, meg aztán a lemez is tönkrement és elavult, így egy idő után a feledés homályába merült a játék. Előtte még volt egy Vigyázz, kész, szörf!-ös játékom, ahol kontrollerrel kelett szörfölni, és mindig rohadtul bántam, hogy az öcséim megvernek. Volt egy autóversenyzős (talán a Need for speed, de nem vagyok benne biztos), amihez vettek a szüleim kormányt, amit aztán nem tudtunk használni, és az meg amiatt maradt abba. Jah és a nagy kedvencem a Roller Coaster Tycoon 2 volt * - * 

Hát én azt imádtam, az valami csodálatos volt, hogy építhettem a kis vidámparkjaimat, embereket tehettem boldoggá, szépítgethettem, meg gyűjthettem pénzt. Tényleg imádtam, nagyszerűen lehetett benne szöszmötölni. Így már sejthetitek, hogy mikor a párom megvette nekem a Hogwarts Legacyt, az egyszerre ijesztett meg és tett boldoggá. Egyrészt, mert már olyan sokat hallottam és láttam belőle, hogy nagyon szerettem volna megvenni a játékot, másrészt maximum pc-re, a gombok nekem vannak kitalálva, míg a kontroller nem. 

De megvette, ott volt, és nekem ki KELLETT próbálnom. Persze, hogy ki kellett próbálnom, látnom kellett! 

Instant szerelem volt, hozzákapcsoltam a kis pottermore fiókomat >>> emiatt Mardekáros lettem <<< beállítgattam a karakter kinézetét, miután nagy nehezen megszültem a nevét, és kezdődhetett is a kaland. 

Ha a képre mentek, ő volt az első karakterem, Julia Stadler – ne menjünk bele a név rejtelmeibe :D Kicsit hasonlít is rám, mily meglepő XD nem mondom, hogy igazi mardekárosnak sikerült a leányzó, sokszor megengedő és túlzottan is rendes voltam vele. De mivel ez az első játék volt, így nem bánom. Úgyis lesz még mardekáros karakterem :D

Amúgy nem hazudok arról, hogy nem bénáztam, már az első harcokba többször belehaltam, például mikor megszerzi a Zárolt szekcióban a karakter a könyvet, ott a nyolc kőkatonával szerintem egy napig próbálkoztam harcolni, mire sikerült – olyan instant módon felb@szott a dolog, hogy aznap abba is hagytam, aztán annyira nem hagyott nyugodni, hogy végül mégis csak visszaültem a képernyő elé XD De megérte, egyszerűen gyönyörű a rajzolás, imádom, hogy néha a párbeszédekben is meg lehet választani a karakter mondandóját és a Roxfort * - * nem is használtam a floo lángokat az elején, mindenhova elmentem a karakterrel, mindent látni akartam, akár újra és újra. Meseszép  rajzolás, talán kicsit a karakterek arca furcsa, pontosabban a fogaik, de ahhoz hozzá lehetett szokni. Úgyhogy minden csepp szabadidőmet, amivel egyáltalán rendelkeztem a játékkal töltöttem akár késő estig is. 

Bevallom, nem is aludtam jól tőle jó pár napig. Annyira intenzív élmény volt játszani, hogy sokszor nem tudtam elaludni, vagy ha igen, akkor is csak folyamatosan álmodtam, nem tudtam igazán pihentetően aludni. De egy idő után ez elmúlt. Másrészt arra is rájöttem, hogy nem szabad olyan közelről néznem a képernyőt, mert az első napokban olyan szemfájdalom és -szárazság tört rám... T.T

De megérte, pláne mikor meglett a Szükség Szobája, és azt ízlés szerint alakíthattam :3 főztem a kis bájitalaimat, termesztettem növényeket, nevelgettem állatokat ^.^

Meg is mutatom, milyen szobáim voltak :3

Kékes, faborítású volt Juliáé. Monolitos hangulattal, szerintem baromira jól illett hozzá, meg én is imádta, pláne mikor már nagy asztalaim lettek és az összes vivárium is a szoba része volt. (Úristen, de pánikoltam az elsőnél, mikor betelt, hogy basszus, összesen csak négy fajt helyezhetek el 0.0 de aztán :D hála istennek megnyílt a többi vivarium is, és akkor elkezdtem a begyűjtött állatokat már csoportosítani, meg nevelgetni, meg minden. Az is annyira jó volt!)

Ez pedig pedig Annabethé micsoda nevek, a most futó Hugrabugosomé, mert el akartam menni az Azkabanba (ami kicsit csalódás volt :( nem voltam ott sok időt; azt hittem, hogy egy kis sétát tehetek ott, vagy akármi). Sok óra még nincs benne (Mardekárosomban volt 83, mire befejeztem és még így is van egy-két dolog a felfedezésben, amit nem maxoltam ki), de természetesen, jobban haladok :3 Ilyen kis sárga-fekete stílusú, sok növénnyel az ő Szükség szobája. Nagyon igyekszem a karaktereimet elkülöníteni, és új dolgokat kipróbálni, már amennyire lehet.

Na de menjünk tovább. 

Magával az Ősi Mágia történetével először hadilábon álltam kicsit, hogy minek kellett egy ilyet behozni a HP világba egyáltalán, a hétköznapi mágia is különlegesnek számít, hát még az ősi. De aztán ettől el tudtam vonatkoztatni. 

Tök jó volt a sok történetszál – Sebastian Anne esetével, Natsai Harlow és Rookwood utáni nyomozással, Poppy és az állatok – ami végül mind ugyanannak a problémának a gyökeréhez vezetett, ahova a történet csúcsosodott ki. Kicsit hiányoltam, hogy nem volt annyi órára járás – persze, az elején, de ahogy minél több varázslatot tanult a karakter meg, úgy annál inkább nem. Bírtam volna még elmenni rájuk.

Viszont a rövidke kis mellékszálakból dögivel volt, baromi jól színesítették az egész cselekményt, jó volt kicsit mindig valami mást csinálni, más kincset keresni, titkos helyeken járni. Ezt még megspékelték a landoló platformokkal, merlin-próbákkal, harci arénákkal, ősi helyeken lévő próbákkal, pillangó spotokkal, demiguise-zal, ballonokkal és asztronómiai asztalokkal.  

Úgyhogy én a történettel például teljesen meg voltam elégedve, annyi feladat és felfedezés volt benne, hát maga a térkép hatalmas volt, amelynek mondjuk majdnem a fele a játék vége felé nyílt csak meg. Meg is lepődtem akkor, mert nem figyeltem, és azt hittem, hogy már rég bejártam a térkép minden zugát XD de hát nem.  

Ezen túl lehetett repülni – atyám, hogy én azzal mennyit szenvedtem. Úgyhogy néha párommal csináltattam meg Imelda hülyeségeit, mert egyszerűen nem volt türelmem. De most megfogadtam, hogy hugrabuggosként, ez másképp lesz! Megtanulok repülni :D lehet venni több seprűt, meg aztán, mikor már hipogriffen lehetett utazni, akkor én is többször azzal mentem, mer' há' az olyan menő * - * a legvégén graphornon is lehetett lovagolni, de azt már nem lövöm le, hogy mi és mihez kapcsolódik. 

Ami talán kicsit szívfájdalmam volt, hogy volt négy fő trial, abból igazából csak a 3. volt szofisztikált, a többi kevésbé, azon lehetett volna kicsit dolgozni még. Főképp az első kettő volt olyan semmilyen. Ha már ezekre épült a játéknak a vezetése, több ötlet lehetett volna bennük, de ennyi. 

Tényleg imádtam. Talán az a rész volt félelmetes, mikor lett egy boltom, és ott sok manesquin bábuval kellett harcolni, és rohadt ijesztőek voltak, ahogy arc nélkül feléd mennek >< na azon örültem, hogy valahogy túl estem. De így lett egy házimanóm is, Penny :3

Nagyon sok mindenről lehetne aztán még beszélni. Például, hogy milyen bájitalokat főztem harcokhoz. Míg Leah nekem az Endurust javasolta, jobb szerettem a Thunderbrew-t, vagy támadó növényekből a mandragórákat és a kaszaboló káposztát :D átkokból is a tiltottakat leginkább csak harci arénába használtam, sehol máshol – mondjuk, ugye a deluxe edition része, hogy az egyik arénában csak azt a hármat és a confringot lehetett használni :D sokszor mentem oda harcolni, miután Leah elárulta, hogy sem ezektől, sem az ősi mágia spotoktól nem kell félnem. Meg későn jöttem rá arra is, hogy a jelölt barlangokba is bemehetek, mert ott nincsenek ellenfelek, csak valami kincs. Igen-igen, én nem vagyok az a harcos típus, későn jött meg a bátorságom – de akkor nagyon! XD

Brutál sokat tudnék beszélni a játékról. Azóta kicsit bele is ástam magam a sztoriba, mer' hogy persze, hogy kitaláltam egy fanficet XD Fragile címen futna. 

Tempest Blythe élete fenekestül megváltozott, mikor ötödéves lett a Roxfortban. Édesapja el sem akarta hinni, hogy a kviblinek tartott lánya végül csak mutatott mágiára való hajlamot. De még milyet! 
A Roxfort hőse, így emlegették a lányt. Azonban Archibald Blythe ezt nem akarta, elege volt, hogy lánya nem figyel a tanulmányaira és folyamatosan csak bajba kerül, problémát okoz, így levegőváltozásra ítélte Tempestet – elküldte Castelobruxoba, Brazíliába, mint cserediák, egy félévre. 
A lány bár nem örült, elfogadta a döntést, de alig várta, hogy visszatérhessen a Roxfort falai közé barátaihoz. Bár ne várta volna. Újra érezte, ott pezsgett az ereiben, dübörgött a vérében a harag, amit elnyelt a Ranrok elleni csatában. Nem bírt tőle megszabadulni. 
És ezt még fokozta az is, hogy újabb eltűnések jelentek meg az iskola környékén. Mintha a történelem imételte volna önmagát. De hisz Ranrok halott volt, akkor mégis ki és mit akar? Lehet a goblin nem is a jéghegy csúcsa volt, hanem állt mögötte valaki? 
Tempest elkezdi keresni a válaszokat, kutatni az ősi mágiát, de megnehezíti helyzetét Sebastian Sallow, aki épphogy visszatért az Azkabanból, hogy újra csak egy roxforti diák legyen. 

He-he :P hát igen, nem bírtam ki, hogy ne gondolkodjak egy Sebastian fanficen.
Azt még nem tudom pontosan, Tempest melyik házba tartozik, de az események kezdenek kirajzolódni előttem. Nagyban gondolkodom azon, hogy ez egy interaktív fic legyen, amiben valahogy ki kell majd küszöbölnöm azt, hogy egyesek nem játszottak a játékkal... Egyelőre ez a sztori gondolatok terén van meg, miközben játszom a Hogwarts Legacyt, úgyis van mi mást írnom. Mint már talán láttátok a műhelyben, hogy jön a Conjunction és a Fekete tea és barackvirág is. Szeretném ezt továbbra is tartani, annak ellenére, hgy pont a héten kezdtem az új munkahelyemen, így aztán kicsit most a trainingekkel és beoktatással el vagyok havazva. De akkor is jó lenne, ha tudnám hozni őket :D sajnos, céges gépen nem tudok írni, a hálózat kb. mindent is letilt, de jó lenne, a jövő hét szerintem már jobban fog alakulni, mint ez. És kkor végre visszatérnének a heti részek és a rendszeresség is – legalábbis ezt remélem! 

Úgyhogy összességében rólam ennyit, ha valaki még játszik a játékkal, beszéljünk róla * - * kinek mi a véleménye? Melyik házba volt beosztva? Mi tetszett a játékban, mi nem? 

És hát ugye, elvileg lesz Hogwarts Legacy 2 is :3