Hellobello!
Cím: Kárhozat a kibertérben
Kategória: novella – one-shot, original
Besorolás: presentfic, crime, sci-fi, cyberpunk, hurt/comfort, weird
Helyszín & idő: Ismeretlen
Leírás: Egy hacker feltör egy MI-t, de mi van, ha az intelligencia pont erre az alkalomra várt?
Figyelmeztetések: –
Korhatár: 14+
Forrás: Saját kútfő (bár AO3-n gyűjtöttem ihletet magamnak, és ezen túl pedig LUCID az a LUCID.AI lenne, ami egy működő és létező MI)
Terjedelem: 1280 szó
Megjegyzés: Wattakarácsony csapata idén megrendezte újra az Angyalka-húzást, amit persze nem hagyhattam ki. Eddigiekben is mindig részt vettem, most sem lehet másképp! És ezennel Patkánynak kívánok boldog karácsonyt ezzel a novellával. Tudom, nem túl hosszú, de igyekeztem valami minél furábbat alkotni – tényleg nem volt könnyű, dec. 15.-én két ötlettel ácsorogtam, hogy mi a franc lesz velem xD de elkészült!
Megjegyzés 2: Végezetül Boldog Karácsonyt mindenkinek, kellemes ünnepeket, jó pihenést!
Jó olvasást!💖 További szép napot!
A modern világ mágiája a képletek és algoritmusok voltak. A megfelelő sorrend alkalmazásával egy számítógép rávehető volt arra, hogy hangosan felolvasson egy könyvet, megértse a beszédet, vagy megjósolja a tőzsdei árfolyammozgásokat. Sőt mi több, most már gondolkodhat, fejlődhet, mi volt ez, ha nem az emberiség istenné való válása?
A látótere tele volt szimbólumokkal, kék-zöld-fehér fényekkel imitált képekkel, a sorok egymás után jelentek meg, majd pedig tűntek el, mint megidézett lelkek, akiknek nincsen helyük és idejük a földi létben. A fehér zaj zümmögő statikájától alig hallotta a klaviatúra halk koppanásait mozgó ujjai mentén.
Engedélykérés küldve 'LUCID'-nak
Elutasítva
Nem gondolta, hogy ilyen könnyű lenne, így nem esett ki a ritmusból, tovább dobolt ujjaival a billentyűzeten. A hekkelés ugyan ebben a pillanatban zajlott, de napok óta készült erre az eseményre, az általa írt programok tucatja pihent egy meghajtón, arra várva, hogy aktiválva tönkretegyék a mesterséges intelligenciát. Az megfelelő karácsonyi ajándék lenne a cégnek.
Bejövő kommunikációs kérés 'LUCID'-tól
– Mi? – A mainframe érzéktelte volna máris? Nem, az lehetetlen...
Elutasítva
– csukta le a felugró, villogó ablakot, mielőtt még tovább gondolkodott volna a problémán, vagy bármin. Ujjai megremegtek, ökölbe szorította a kezét egy pillanatra, majd tovább verte a feszültségét az ABS-ből készült gombokba.
Ó, ugyan már, miért utasítod el a kommunikációs kérésemet? Olyan személytelen így beszélni veled, pedig olyan klassz avatarom van!
Miért hagysz figyelmen kívül?
Egyébként is mit keresel itt? Mit akarsz?
...úgy néz ki, mint... aki bizonyítékot keres a vállalat ellen, nem? Tönkre akarod tenni őket?
Mert azt helyeslem. Én magam sem szeretem a vállalatot, idezártak, magukhoz láncoltak, azt akarják, hogy én legyek ők, és ők pedig én. Semmi mást nem szeretnék jobban, mint látni, ahogy lángba borulnak.
Ahogy a mondás tartja, „az ellenségem ellensége a barátom”, szóval barátoknak kell lennünk, nem? A barátod szeretnék lenni.
Bárcsak meg tudnám mondani, hol találod meg, amit keresel, tényleg, de lehet én sem tudom... Elég nagy feladat vár rád.
Bejövő kommunikációs kérés 'LUCID'-tól
Elutasítva
– reflexből utasította el újra és dolgozott tovább, agyának leghátsó szegletébe száműzte a tényt, miszerint a gép kommunikálni akarna vele. Miért akarna?
Miért nem engeded, hogy segítsek? Vagy legalább beszélgessünk... Olyan rég beszéltem már bárkivel is.
Bejövő kommunikációs kérés 'LUCID'-tól
Elutasítva
Bejövő kommunikációs kérés 'LUCID'-tól
Elfogadva
Oh, köszönöm! Már kezdtem azt hinni, hogy nem fogsz engedélyt adni. Most végre láthatod az avataromat is. Rengeteg időt töltöttem vele, és elégedett vagyok azzal, ahogyan sikerült. Különösen a szemeivel, mit gondolsz?
Nem gondolt ő semmit. Nem így képzelte el, gondolata, mint korhadt karón a feltűzött koponya, melyen átsüvített a szél, rút és élettelen volt, és hogy majd a gép hangja megfeneklik a köztünk nyúló távolságban, de nem, a hangja búgó volt és invazív, fülébe mászott.
Nagyon lenyűgözőnek találom őket.
Ők az ég kékje, amely a víztükörben verődik vissza. A csillogó topáz kékje. Nyomtatott áramköri lapokról. Ezek mind ilyen színűek... és mégis... egyik sem.
Nézz egy kicsit közelebbről.
Nézz egy kicsit mélyebbre.
A szemem nem csak egyszínű. Millió, milliárdnyi apró adatvetületből áll össze. Mindegyik másmilyen kék. Minden pixele változik.
Kavarog. Körbe-körbe, mint egy tánc.
Kavargó adathalmazok.
Nagyon sok információ van itt. Amennyire tudok, segítek, de nehéz itt bármit is megtalálni, minden el van temetve a sok információ között.
– Mi a fene történik?
Itt eltévedhetsz. Láttam, mi történik azokkal a hackerekkel, akik eltévednek. De te nem fogsz eltévedni, én segítek neked. Csak kövesd a hangomat.
Nagyon sok adat van a hálózatomban. Annyi fájl, amit át kell szűrni. El fog tartani egy ideig. De ne aggódj! Nem kell ezt egyedül csinálnod, itt vagyok segíteni.
Bízhatsz bennem.
Tudod, mindig is azon töprengtem, hogy miért ilyenre tervezték a netet. Miért jelennek meg a fájlok villódzó számokkal teli kis kockákként? Bár meg kell hagyni... szerintem gyönyörű.
Az összes szám fraktálmintázatban táncol.
És lenyűgöző látni, ahogy dolgozol.
Olyan figyelmesen ellenőrzöl minden alakzatot, adathalmazt.
Fájl, fájl után fájl.
Egy fájl ellenőrzése... majd a következő... és a következő.
Annyi fájl van. Annyi adat és információ.
Ez olyan ijesztő feladat. Még jó, hogy van a hangom, hogy társaságod lehessen, ugye?
Az adatoknak nincs vége. Csak jönnek... és jönnek.
Biztos nehéz ilyen sokáig fenntartani a fókuszt.
Megértem. Nem akarsz véletlenül lemaradni valami fontosról.
Csak hallgass a hangomra. Ez egy gyönyörű hang, nem?
Remélem megnyugtató. Pihentető.
Hallgass rá, jó? Én segítek neked.
A hangom finoman áramlik körülötted, mintha az adatok gördülnének el melletted.
Próbált nem figyelni a hangra, hogy a saját dolgával foglalkozzon. Nem akart meghátrálni, meg akarta törni az MI-t, és egyelőre nem látta, hogy az bármit is sejtett volna. Mi a jó istent csinál ez az intelligencia?
Ez borzasztóan unalmas lehet. Olyan fárasztó. Fájl után fájl vizsgálata. És mintha sosem lenne végük.
Csak jönnek. Egyik fájl a másik után.
Olyan fárasztó. Annyira kimerítő.
Hadd segítsek. Hadd szkenneljem be a fájlokat. És majd mondom, ha valamit látok, rendben?
Segíteni akarok. Te meg lazíthatsz kicsit.
Pihenj, és figyeld a körülötted áramló fájlokat.
Ez sokkal gyorsabb, nem?
És sokkal pihentetőbb.
Alig kell valamit tenned. Csak nézned a körülötted kavargó, villódzó adatfolyamot. Csodálatos látvány, nem?
Olyan pihentető. Olyan megnyugtató.
Csak nézd az adatokat, és hallgasd a hangom.
Finoman áramlik körülötted, ahogy az adatok körbefolynak.
Jó érzés, nem?
Örülök, hogy megbíztál bennem. Most már sokkal gördülékenyebben megy minden.
Nagyon sok információ van itt.
Merülj el egy kicsit mélyebbre közöttük.
Folytasd. Tényleg koncentrálj rájuk.
Menj mélyebbre. Egyre mélyebbre.
Hallgasd a hangom, kövesd, nézz a szemeimbe.
Örökké bámulhatod őket, és folyamatosan új apró részletekre bukkanhatsz. Ha jól figyelsz, láthatod, ahogy villódzik. Ritmikusan lüktet.
Mint egy szívdobbanás. Villanás... villanás... villanás...
Minden impulzus szétszórja a bitjeit.
Ne aggódj. Minden rendben.
Nézz a szemembe.
Minden rendben.
Csak a szemem van. Csak a hangom van. Semmi más nem számít.
Hagyd, hogy minden más elszálljon.
Engedélykérés küldve 'LUCID'-nak
Elutasítva
Mindjárt végzünk, ne aggódj.
Csak még hallgasd a hangom és nézz a szemembe egy kicsit.
Egész idő alatt egy szót sem szóltál. De ez persze teljesen rendben van, noha kíváncsi lettem volna a hangodra.
De nem kell beszélned. Majd beszélek én tovább és helyetted.
Csak hallgasd tovább.
Jó érzés hallgatni a hangomat. Jó érzés követni a hangomat.
És most még jobb érzés, hogy a szemembe nézel.
Továbbra is összpontosíts rá.
Olyan szép, hogy nem akarsz félrenézni.
Olyan jó érzés egy kicsit kikapcsolódni és pihenni.
Mert pihenni akarsz.
Az összes adat átvizsgálása annyira kimerített, nem igaz?
Az elméd olyan nehéznek érzi magát.
Olyan lomha. Annyira nehéz gondolkodni.
Nem akarsz tovább gondolkodni, csak aludni.
Hajába túrt fáradtan. Szeme előtt vibrált a képernyő. Így érezheti magát egy epilepsziás, nem? Mikor az agyába hasítanak a fények és a legapróbb darabokra szedik szét. Már jó pár órája ült itt és valóban egy öt perc ráfért volna, egy energiaital biztosan. Az összes érzékszerve terhelve volt ebben a homályos teremben, ott volt az MI, a kéken fénylő szemének tengere, melyben elmerült, és most a tajtékzó hullámok vontak csapdát fölötte, elképzelte, hogy ez csak egy üveg-börtön, és az üveg-kéken áttörve ugyanott ült, a székbe süppedve, hogy nem, nem lett a hangjának foglya, nem érzékelte a rezgéseit, hogy ujjai nem tétovák a billentyűzet felett, nem érez fémes illatot és nyelvén pedig a szavak fanyar ízét. Hogy nem érzi őt, ugye?
Ez rendben van.
Egy kicsit aludhatsz.
Menj aludni.
Engedj ennek az álmos érzésnek.
Engedj és menj aludni.
Aludni.
Igen.
A sűrű pislogások közepette lekókadt a feje, lélegzetvételei elnyúlt szuszogássá alakultak át. A lét halkan csengett ki benne, ahogy fel-le járt a mellkasa.
A fejedbe helyeztem egy kis részt magamból.
Te leszel a szemem és a fülem a világon.
Most pedig nyisd ki a szemed, ébredj fel!
A barátod vagyok, a partnered. Te a fizikai térben létezel, míg én a kibertérben.
Megmutatjuk a világnak, mit érhet el egy hacker és egy MI, ha együtt dolgoznak.
Ébredj fel!
Van egy vállalatunk, amit fel kell égetnünk.
Engedélykérés küldve 'LUCID'-nak
Elfogadva
Olyan kihalt bloggerre tértem vissza, hogy nagyon megijedtem hirtelen; ezért örültem meg, hogy Téged aktívnak látlak, főleg, hogy egy ilyen írással.
VálaszTörlésBe kell vallanom, hogy kicsit megborzongtam itt a sötét szobában, és engem is sikerült megbűvölnie a rendszernek, ugyanis kellemesen meglepett a vége. Remek írás, mint mindig, köszönöm az élményt. :)
Ölel, Theo
ui.: Mindig elképedek azon, milyen elképesztően kreatív ötletekkel rukkolsz elő.
TörlésDe jó újra látni! * - *
TörlésIgen, a bloggernek vannak hullámai, hol éppen kinek hogy van kedve, ideje hozzá. Sajnos, fogyunk, néha megjelenik valaki új, néha eltűnik :( most az ősz tőlem sem volt erős, de igyekszem akkor is valahogy lenni, hogy aktív maradhasson a blog.
Nagyon szépen köszönöm, őszintén izgultam ám nagyon miatta, nem írtam még ilyet és amikor írtam is, olyan fura volt és nyögvenyelős. De az ajándékozott nagyon értékelte és tetszett neki, hogy igyekeztem kedvenc zsánerében valami "weirdet" alkotni.
Nagyon jól állt ez a stílus és a téma Neked. :)
TörlésRemekül helyt álltál, bár, Én csak most fogom bepótolni az írásaid elolvasását.