.png)
Hellobello!
Cím: Fájdalom
Kategória: novella – one-shot, fanfiction
Fandom: Harry Potter – Bellamione – Hermione Granger & Bellatrix Lestrange
Besorolás: angst, drama, 300, egyperces, Bellatrix pov, pre-femslash
Idő: 1997
Helyszín: Malfoy Kúria, Wiltshire, Anglia
Leírás: Csak párszó Bellatrix és Hermione találkozásáról, mi játszódik le Bellatrix fejében és mi marad Hermione távozása után.
Forrás: J.K. Rowlingot illeti.
Figyelmeztetések: fizikai bánalmazás.
Korhatás: 16+
Terjedelem: 300 szó
Megjegyzés: Jolt 300 kihívásának egyik szavához készült. Nem volt könnyű pont 300-t írni, de azért mint látjátok, csak sikerült :D
Megjegyzés 2: Augusztusnak mindjárt itt a vége, úgyhogy addig amit tudok, vagy tarsolyban van, szeretném kitenni. Remélem, hogy sikerülni fog. Sajnos, a gépem kezdi megadni magát, sokszor kikapcsol, funkciókat tüntet el, és a kijelzője sem a legjobb már... Úgyhogy lassan elkezdek mindent átmenteni róla, mielőtt eljönne a vég.
Gyönyörű és nyers. Valóságos. Ott van az elhaló nyögésekben, a reszkető testben, a haldokló csillagként fénylő szemekben, az összepréselt ajkakban és a sikolyokban, segélykiáltásokban ebben a megszentelt teremben – a fájdalom. Körbeölel, magához von, szorosan a nyakadba kapaszkodik, mint valami gyermek, de te nem tudsz tőle szabadulni (lehet nem is akarsz, ugye?).
– Crucio! – Az átokkal való találkozás felejthetetlen. Longbottomék tudnának mesélni.
A kín pokoli tűz, mely belülről éget, csak egy üres bőrhéjat hagyva maga után, a tiszta, fehér csontok feketére szenesednek, és ha fekete leszel, megérted, hogy szenvedtél, hinni fogsz a válaszban, hinni fogsz bennem. Megtisztulsz.
Ez sokkal több, mint egy érzés, amelyet a limbikus rendszer képez a fejben. – Még egyszer kérdezlek: hogy került hozzátok ez a kard? – Persze, jó lenne, ha válaszolnál, de közben remélem, hogy nem teszed meg.
A kés hideg acélpengéje a nyakat csókolja, épphogy nem ered meg véred. Rabom vagy, rabja vagy őrültségemnek, gondolatomnak: bejutok az agyadba, elkapom a szíved, és kiszedem bordáid közül, hogy választ csikarjak belőled. Összetörlek, majd összeraklak, tündöklő konstellációm leszel, és talán megérted a fájdalom öröm.
A göndör hajadba akad kezem, csintalanul tekeredik egy tincs az egyik ujjamra. Hát még mindig nem érted? Draco szerint pedig te vagy a legokosabb boszorkány, akit ismer.
– Hogy jutottatok be a széfembe?
Karodra vésem hited, ahogy az enyémen is ott az enyém, és sóvárgok. A fájdalom bódít és még többre van szükségem. Osztozunk ebben a bűnös tébolyban, viselhetetlennek tűnik, hangod a mennyezetet kaparja, mégis bírod. Tudom, hogy érted, még ha a fény halványodik is a szemedben, különben már beszéltél volna. Sikolts még!
A búcsúd sietős – te, hűtlen! Soha többé nem fogunk találkozni, mint lelkitársak, hanem szemtől szemben ellenségként a csatatéren. Pedig te is érezted, értetted, hazudhatsz róla, de attól még örökké ott lesz karodon a jelem, nem fogsz tudni megszabadulni sem tőlem, sem a fájdalomtól (nem csodálatos?).
Szia, Abeth! Nagyon tetszenek a mondataid szerkezetei, igen drámaiak. Bizonyos mondatok különösen elnyerték a tetszésem. A legnagyobb kedvencem: "Karodra vésem hited". Érdekes, hogy habár a HP egy modern történet, milyen költőien fogalmazzál. Úgy hiszem, jó úton vagy affelé, hogy fejlődj az írásban, amit kitűztél célul!
VálaszTörlésKét dolog volt, amit picit oda nem illőnek éreztem:
1. Utalás a roxforti csatára, hiszen nem lehetett benne teljesen biztos, hogy találkoznak, és hogy harcolnak.
2. Az utókérdések a mondatok végén. Ez gyakori dolog amúgy, sokan használják feszültségkeltés céljából, akár filmekben, Bellatrix is ilyen karakter. Régebb sokat alkalmaztam én is, de most már ritkábban használom, mert igyekszem kicsit "egyedibben" kifejezni magam. Remélem érted, mire gondolok. :)
A jelenetet, ami téged inspirált, én is nagyon szerettem, elképesztő, milyen brutálisak a halálfalók. És igen, én is éreztem egy kis femslash-t a levegőben, mikor Bellatrix leteperte Hermionét. Szívesen olcasnék még tőled róluk, mondjuk kifejthetnéd, mit ért az alatt B., hogy ők ketten lelkitársak.
Tudom, most kezded az uccsó éved az egyetemen, ezért szorítok neked. Próbállak rendszeresen olvasni, mert a nagy tanulásnak, ami jön holnaptól, (gimibe megyek) kell egy kis ellensúlyozás! Kommentelni is azért szoktam, mert tudom, milyen fontos a rendszeres vélemény az írónak. 🥺
Olvastál valamit a blogomról?
Ha van véleményed az írásaimról, sok szeretettel várom, de úgy emailben is írhatsz!
Jó írást:
Peny
Kedves Peny!
TörlésElőször is köszönöm, hogy írtál. Igyekszem fejlődni továbbra is, tudom, hogy van még hova bőven.
Amúgy szerintem a költőiség illik a Harry Potterhez, annak ellenére is hogy modern történet. Persze, igaz, nem kell elhalmozni szóvirágok tömkelegével, de egy-egy érzelmi ívhez szerintem nagyon jól tud állni.
Örülök, hogy emeltél ki nem illőt is <3
Az elsőt illetően Bellatrix nem feltétlenül a roxforti csatára gondolt, alapvetően nem egy oldalon állnak, és nem igen van tűzszünet, így értette a "csatatér" kifejezést.
A másodikat illetően értem, hogy mire gondolsz, és megértem, ha nem igazán érzed helyén valónak őket. Én velük kicsit Bellatrix gondolataira akartam hangsúlyt fektetni, nem biztos, hogy bejött :D
Nem mondom, hogy nem fordulhat elő még Bellamione írás tőlem, bár egyelőre nemigen terveztem. Nálam ezek az ötletek nagyon váratlanul és gyorsan jönnek valamilyen inspiráció által, így igazából a "nem terveztem" semmit sem jelent :D
Köszönöm, igen, utolsó év, noha talán ez a félév még nem lesz olyan kegyetlen, majd a következő :S
Oh na és várod a gimit? Amúgy az első évek nem olyan vészesek, 10. után inkább, amikor fakultációk vannak már és kellenek a jegyek egyetemre. Mindenesetre sok sikert hozzá, küldök sok-sok erőt a tanuláshoz, barátokhoz, élvezd ki!
De jó lenne gimisnek lenni újra :D
Igen, olvastam a bejegyzéseidet, és hiányoltam a hozzászólás lehetőséget a blogon :( főképp A pohár kicseppenő mérgéhez lett volna több gondolatom. (A címe nagyon tetszik amúgy :3 ) megkereslek majd emailben!
Oh my, oh my...!
VálaszTörlésNagyon jó írás lett, egyszerűen imádom olvasni az írásaidat, annyira szépen és jól írsz, fogalmazol. Drámai, feszültségkeltő, ugyanakkor nagyon szép költői. Teljesen jól visszaadtad Bellatrix karakterét. A jelenet, amiről írtál, szerintem az egyik legnyomasztóbb, megmutatja, hogy tényleg mennyire kegyetlenek a Halálfalók... sokszor megihlet engem is az a jelenet, igaz, nem Bellamione párossal.. :) De nagyon jó lett!
Remélem, még olvashatunk majd tőled róluk, vagy a HP univerzumból. Nagyon jó volt olvasni! x
Lina
Szia!
TörlésMuszáj hangsúlyozni őket, nem lehet csak Voldemort gonosz :D sok dolog történt azokban a jelenetekben, úgyhogy csak írd meg :3
Köszönöm szépen, igyekszem. Még HP-s lesz, hogy velük, azt nem tudom, de ki tudja, szeszélyes vagyok :D