Back in Black

Hellobello! 

Cím: Back in Black

Kategória: novella – one-shot, fanfiction  

Fandom: Star Wars – Reylo – Kylo Ren & Sith!Rey

Besorolás: drama, sci-fi, death story, dark, Kylo pov

Helyszín: nem a valóság, hanem látomás

Idő: 34 ABY[1] (amúgy a 8. rész során)

Leírás: Rey és Kylo keze összeér, és Kylo látja, hogy milyen lehetőségek is rejlenek a nőben. Milyen sötét és kegyetlen lehetőségek, és ezt hogyan is lehetne kiaknáznia. 

Figyelmeztetések: Kicsi OOC és halál, minimális spoilert tartalmazva a 9. részre! 

Korhatár: 16+ 

Forrás: a forrás maga Rian Johnson, a filmrendező. 

Terjedelem: 1287(+138) szó
Ajánlott videók: ihletet adta ez. Vagyis pontosabban maga az ihlető mondat az ez volt a 8. részből:

– Én is láttam valamit, és amiatt tudom, hogy eljön a pillanat, te állsz majd át. – Kylo Ren

Megjegyzés: Tök jó, hogy mindig mondom, mit hozok, aztán mégsem azt hozom. Elkészültem végre valahára a Reylo írásommal, ami nem olyan lett, mint amilyennek eredetileg is terveztem... Nem lett annyira szívem csücske az új trilógia, hogy sok fanficet írjak belőle, inkább a régebbi trilógiákból tervezek. De azért annyi nyomot mégis csak hagyott bennem, hogy ezt megírjam, néha-néha szó szerint idézve a filmből, néha meg nem.
Megjegyzés 2: Elkezdődött az egyetem, messze nem lesz olyan durva, mint az eddigi féléveim, de szeretnék dolgozni is majd, és ha online-á válik megint, akkor ugyancsak konstans szopás lesz, mint tavasszal. Ki tudja, mit hoz a jövő... Úgyhogy nem tudom, hogy leszek írás terén. Meglepően ezt is sokáig szültem, annak ellenére, hogy csak 1200 szó, pedig bennem van, hogy írjak, és mégis olyan nehezen tudom rávenni magamat.
Megjegyzés 3: a végén vannak kis érdekességek, meg egy alternatív befejezési lehetőség, szerintetek melyikkel lett volna jobb? Őszintén nem érzem egyiket sem az igazinak xD
Megjegyzés 4: Remélem mindenki jól van, vigyázzatok magatokra!

Jó olvasást!💖 További szép napot! 

 * * *

– Még nem késő.

Azt mondják, a szem a lélektükre. Kylo ezt aligha tagadhatta, ahogy belenézett a végtelen mélységű kávébarna tekintetbe, ahol ott csillogott a remény, hit, tudatlanság, ártatlanság, jóhiszeműség, és még valami, amit nem tudott igazán szavakba önteni, csak érezni, és ez az érzés egyre jobban a hatalmába kerítette, ahogy nyúltak egymás után teret áthidalva. 

Csak még egy kicsit. Egy nagyon picit. 

Maga sem tudta, hogy mi fog történni. 

Ujjbegyeik összeértek. 

Lába alól kicsúszott a valóság, először azt hitte, hogy Rey mellé portált, azonban kellemes csalódásként érzékelte a süvítő képeket, melyek egymás után égtek az agyának felszínébe. Megmutatva valamit. 

Valami egészen új és meglepő nézőpontot, ami eddig eszébe sem jutott.

* * *

Folyamatos, halk csobogás hallatszott, a víz nyughatatlanul hömpölygött és nyaldosta a sötét gránitfalakat. Csipp-csepp-csöpp. A falakra fröccsenő cseppek egymás után engedtek a gravitációnak, hol lecsorogva, hol lehullva, visszatérve a tengerbe. 

Körbe kellett néznie, hogy hol is lehetett, de nem tudta megmondani, soha nem járt még itt.

Egy nőt látott a sziklán, arca tej-vér-szín bársonyán tétova kifejezés ült, ahogy íves ajkai elnyíltak meglepetten. Pont, mint a sajátja, a barna szempár egyenesen ránézett vissza a falból, mely olyan volt, akár egy törött tükör, csak épp nem önmagát látta vissza belőle, hanem a nőt teljes valójában. 

Közelebb lépett hozzá, közelebb és közelebb. 

– Rey – suttogta halkan Kylo, mégis a falak visszaverték az ő és a nő hangját, ahogy ő is pontosan ugyanazt mondta: „Rey”.

Egyik oldalra billentette a fejét, majd a másikra, Rey ugyanúgy követte, mintha valóban a tükörképe lett volna. Megemelte kezét, és a tükörfalhoz ért, szinte érezte a falon keresztül sugárzó testhőt a másikból. 

– Mit akarsz? Mutasd meg. – Parancsoló hangja nyílvesszőként hasított a barlangi félhomályba. Rey szemében hullám fodrozódott, alakja homályosodni kezdett, mintha szétfújnák a körvonalait, és a füst eggyé válna a levegővel. Azonban mégsem. 

– Kicsim, légy bátor!

– Itt nem esik bajod, megígérem! 

Különböző hangok, férfié és nőé egyaránt, valaki zokogott, keserves melódiaként folyt tova sikítása: – Gyere vissza!

Ugyan látta az arcokat, de semmit sem számítottak, hisz nem sokkal később holtan omlottak a földre. 

Megrázkódott a tükör, elektromos szikrák pattogtak ki belőle, a repedések még szélesebbé pókhálósodtak ki rajta, már alig lehetett benne látni valamit. A vibrálás nem maradt abba, a barlang plafonjáról követ kezdtek alázúdulni, mintha a látomás kezdené túlnőni a teret és az időt. 

Kylo Ren. 

Kylo meghátrált, zavarodottan fordította el a fejét. 

Kylo Ren. 

Újra és újra hallotta saját nevét valahonnan, de nem tudta megmondani honnan, ahogy egyre hátrált és kerülgette a hulló köveket, melyek csobbanva süllyedtek el a tajtékzó vízben. 

KYLO REN!

Villám csapott alá, zúzta szét a barlangot, vele együtt pedig a férfit is, a tükröt is, melyben már nem Rey volt látható, hanem egy viaszfehér arc. 

Várlak téged! 

* * *  

Kinyílt az ajtó szisszenve, rá lehetett látni a hatalmas csarnokra. Helyben azt érezte az ember, hogy a teremhez képest mennyire is kicsi. Az ajtótól híd vezetett tovább, halk léptei tompán puffantak a fényes, csillagtalan éjszakát idéző padlón. Középen egy emelvényen trón foglalt helyet, karfáin világítottak a gombok, míg a támlája ugyanúgy kimagasodott a plafon felé. Vérvörös falak vették körbe.

– A hatalmas Kylo Ren! – A trónt egy kopasz, az átlagosnál magasabb, aszott öregember uralta, kinek torz sebhelyek csúfították el bal arcát, homlokát, de még a nyakát is. Kék szemében az elégedetlen harag örvénylett, akár egy tornádó.

Snoke, így hívták a legfőbb vezért.

– Amikor rád találtam, és tanítani kezdtelek, sok mindent láttam benned – folytatta és felállt a székből. Lassú, megfontolt léptekkel sétált le az emelvényről, hangja betöltötte a teret. – Nyers, zabolátlan erőt. Azon túl pedig... valami igazán rendkívülit. A vérvonaladban rejlő lehetőséget – intett kezével színpadiasan. – Egy új Vadert. Vadert. Vadert. – kongott a falakról a hang hátborzongatóan.

– Sajnos, attól tartok, hogy... nagyot tévedtem. – A szavak kígyóként tekeregtek, bele-belemarva a térdelő, maszkot viselő, feketébe öltözött Kylo Renbe.

– Mindent feláldoztam érted. A sötét oldalért – emelte meg a fejét az ifjú. – Megöltem apámat...

– Oh, mily nagyszerű tett! És mégis... ő benned él tovább, irányít és kifordulsz önmagadból. Elbuksz! – Snoke meg sem próbálta zabolázni sem hangját, sem erejét. A kezéből kicsapó villám egyenesen az arcot védő maszkot találta el, amitől Kylo Ren hátraesett, mielőtt bármit mondhatott vagy tehetett volna. Azonnal kioldotta a maszkot és lehúzta a fejéről. Kibukott alóla az anyjától örökölt sötétbarna haja, a világos, markáns arca, melynek jobb féltekét egy vékony heg szelte ketté barna, indulattól izzó szemén keresztül. – Vagy már el is buktál – legyintett a mester, és ott folytatta, ahol abbahagyta. – Skywalker még él! Ha ő él, addig pedig az Ellenállás és a remény is él a galaxisban! Azt reméltem, hogy te leszel az, aki elpusztítja, Kylo Ren. – A nevet aligha mondhatta volna megvetőbben. – De te... – fordult el a vállas férfitól, ráérős léptekkel indulva vissza a trónja felé. Végül be sem fejezte, amit elkezdett.

– No de nem baj. – Hanghordozásában volt valami, amitől Kylo újra feltérdelt és száját összepréselte vékony vonallá. Valami hátborzongató és nyugtalanító. – Másvalaki megteszi helyetted. Ő képes rá. Ő. Nem. Gyenge. – Felnevetett. Érzékelte, Kylo gyűlölete részegítő volt, melyből elég volt akár egy szippantás is a bódulathoz, és míg az ifjú így érzett, addig az ő foglyának számított.

Sssz. Ajtó szisszenése, majd tompa, egyenletes lépések hangja.

Csuklyás, alacsony idegen lépett ki az árnyak közül, lassan körvonalazódott alakja a skarlátszínű falak között. Kylo mellé lépett és tiszteletteljesen letérdelt. A köpenye szétnyílt, és övében látni lehetett a kettős, hosszú markolatú fénykardot.

– Mester – köszöntötte feljebbvalóját meghajtott fejjel, kámzsája alól kilógott hosszúkás arca, szögletes állkapcsa.

– Felállhatsz, Darth Crieth[2].

Kyloban talán még a szíve is elfelejtett dobogni egy ütemet. Nem a csontig hatoló hang miatt, amit ő már hallott, nem is egyszer, hanem a látvány miatt, a nő szemgödréből nem egy halványzöld, fontoskodó érzelmekkel teli szempár nézett a nagyvilágba, hanem kadmiumsárga őrület.

Hát ez történne? Ez a jövő?

Szeretett volna az arcába nevetni, hogy mekkora meglepetés ez, mekkora csalódás is lesz Rey az Ellenállás számára, most, hogy újra látta. Hogy a szeme izzóbb, mint amilyennek ezerszer lefestette magában azt, hogy a hangja hevült tűzszagú és a mosolya pereméről hullott már a parázs, hogy a kezéről az emberi szem számára láthatatlan bíbornedű csorgott, csöpögött, és soha, de soha nem fogja őket tudni lemosni, hogy a régen reménnyel töltött lelke nem volt több, mint rothadó tetem a sötétség oltárán. 

– Új küldetésed van, Darth Crieth – fordult a nő felé Snoke mosollyal a torz szája sarkában. – Luke Skywalkert keresd meg és öld meg. Oltsd ki a reményt, és ezzel az utolsó fényforrást is a galaxisban.

– Értettem, mester – bólintott Rey, és mivel aligha volt bármi megbeszélnivaló még, így már indult volna útjára.

– Mielőtt távoznál... – szólalt meg Snoke elgondolkodva, végül Kylo Renre pillantott. – Öld meg őt is.

A döbbenet nagyobb volt a túlélési ösztönnél, érezte, ahogy a vörösen izzó fénykard a nyakánál ontja már a hőt. Barna, szinte fekete pillantása, melyben a düh és az élethez való ragaszkodás ott lobogott, összekapcsolódott a nő sárgáéval. Először azt hitte, nem fog látni benne semmit, de az elhatározás ott csillogott benne, mint sötét éjszakán egy ragyogó csillag.

– Mi ez? – hördült fel Snoke.

Kylo eldőlt, akár egy rongybaba. Könnyű volt megölni őt, Kylo Rent, mintha csak mély levegőt vett volna Rey, mely hullámokat vert ereiben. Ben Soloval már más volt a helyzet. Nem nézett vissza egy pillanatra sem, ahogy elfordult tőle, nem érdekelte semmi, ami mögötte maradt. Megemelt fegyverrel és kárörvendő, torz nevetéssel indult meg Snoke felé.

Őt még annál is könnyebb volt megölni.

Kylo utolsó pillanatában nem látott mást, mint Reyt, ahogy elfoglalta a trónt. Az őt megillető trónt.

* * *

– Nem muszáj ezt tenned. Érzem, hogy viaskodsz magaddal, teljesen felőröl. Ben – gördültek Rey ajkáról a szavak. – Amikor egymáshoz értünk, láttam a jövődet. Csak a körvonalát, de erősen, tisztán. – Talán egyszer elhitte volna, hogy mit mond neki a nő. – Nem hajtasz térdet Snoke előtt. Átállsz. Segíteni fogok. Láttam...

– Én is láttam valamit – szakította félbe. – És amiatt tudom, hogy amikor eljön a pillanat, te állsz majd át. És összefogunk – füllentette el, hisz a jövő az ő kezükben volt. A látomás csak látomás volt, nem több, nekik kell alakítaniuk a sorsukat. – Rey, láttam a szüleid. 

* * *

Magyarázatok/Érdekességek:
[1] 34 ABY, magyarul 34 YU, de ismert még Lothal naptár szerint 3311 LY, és a C.R.C. rendszer szerint 8011 év.

*forrás: itt

[2] Minden sith név valamilyen szóból van képezve, mint például

• Palpatine-nak: Darth Sidius = insidious = alattomos, ravasz
• Dooku grófnak: Darth Tyranus = tyrant = zsarnok, despota
• Darth Vader = father = apa
• ennek megfelelően én is képeztem egyet Reynek: Darth Crieth = cruel = kegyetlen, kíméletlen 

*forrás: itt

Az eredeti látomásnak a befejezése ez lett volna részemről: 

A másodperc tört része alatt kapta elő fénykardját, mely felizzott, vörös a vörössel találkozott.
– Mi ez? – hördült fel Snoke.
Rey és Kylo Ren egyszerre fordultak Snoke ellen.

Csak valahogy mégsem ez lett, egyszerűen nem éreztem odaillőnek, hogy hirtelen egymásra találjanak, de aki így szeretné elképzelni, annak így is lehet :D 

*gif a millenium-whisper  tumblr oldalról származik.