Félévzárás #3

Hellobello!

Nos, jelentem alássan, hogy a harmadik félévemet is letudtam, ami azt is jelenti, hogy szeretném összegezni egy kicsit – nem árt meg... Vagy igen? 

Ez a félév kicsit rendhagyóbb volt. Azért, mert ez volt az első, teljes félévem, mióta 2018 februárjában átkerültem vegyészre környezetmérnökből. A második félév bitang nehéz volt, mivel én kémiából nem faktoltam gimnáziumban, így aztán besültem ott a tárgyakban, hogy néha a legalapabb dolgokat sem tudtam. Most sem tudom...

Idén, azt hittem, kicsit más lesz, mint tavaly. Nos, hinni a templomban kell... Valóban, javulás volt egy szemernyi, de vizsgaidőszakba rá kellett jönnöm, hogy  még mindig van mit behoznom. Sőt! Van egy olyan érzésem, hogy van, amit sosem fogok tudni igazán behozni, mert csak felszínesen tanultam meg.

A félév nem tűnt nehéznek. A BME becsapós, mert az első hét hétig az embernek nincs sok dolga, kivéve, ha van labor órája hétről hétre, mert a jegyzőkönyvek elég időt ölnek meg, de utána, ahogy megjön az első zh időszak, minden a nyakba szakad, onnantól nincs megállás vizsgaidőszak végéig. De komolyan...

Rutinosan kezeltem a dolgokat, szépen, lassan haladtam a magam tempójában, úgy, ahogy kellett, ha pót zh is jött össze, nem estem kétségbe, majd úgyis javítom. Igen, nem volt megrázó annyira a félév, nem azt mondom, volt tárgyam, amin vért izzadtam, anal... akarom mondani analitika, csakhogy a minimum meglegyen, miközben volt olyan (khm szeszkultúra), amit imádtam és az összesre bejártam. A 15. hétre minden meglett végül pár idegösszeomlás után. (Nem véletlen, hogy a BME-n egy egész pótlási hét van a szorgalmi időszak után. )

Úgy voltam vele, hogy a vizsgaidőszakot meg lezongorázom könnyedén, mint tavaly. Hát nem! Minden csúszott, én pedig napról napra estem pánikba, hogy mi lesz velem, ha nem sikerül. Maximalista lévén ez egy elég nehéz időszakom volt... Alig aludtam, az étvágyam sem volt a régi, nem jártam el sehova, nem nagyon kommunikáltam senkivel, miközben féltonnás tételgyűjteményekkel ültem le az ágyamra tanulni.

A munka meghozta gyümölcsét: mindenem meglett egy egész jó átlaggal. Alig fértem meg a bőrömben, annyira megkönnyebbültem, hogy ezek a terhek leomlottak a vállamról. Felszabadultam, miután az utolsó jegy beírása is megtörtént a neptunban.

Visszatekintve, nem is volt olyan vészes, de amúgy, ha jobban elmélyedek a napokban, eléggé sötét fellegek jártak felettem, amihez az is hozzásegít, hogy idén valahogy mindennel úgy voltam, hogy lesz, ami lesz. Nem kötöttek le dolgok, nem nagyon jártam el sehova, ha hívtak, akkor is egy idő után inkább lemondtam. Elvoltam magamban, kiégtem... A lényeg az, hogy december elején rájöttem, hogy lassan begubóztam a saját világomba. Nem vagyok benne biztos, hogy ez nem egy depresszív korszakom volt-e, vagy annak valami válfaja, de akkor jött az ötlet, hogy újra blogoljak, hogy szemrevételezzem a változásaimat, mert így nem élhetek. Csak megannyi időt pazarolok el, amit hasznosabban is tölthetnék, minthogy keserű gondolatokkal pesztrálom önmagamat.

A végeredmény egy bakancslista(?) lett:

• Nyitok a világ felé – rengeteg mindent lemondtam, a barátnőimmel sem beszélgettem úgy, mint ahogy szoktunk, persze ebben az is közrejátszik, hogy alig találkozunk, most hogy én vegyész vagyok, ők pedig környészek. De ez nem mentesít fel az alól, hogy így viselkedjek velük. Ahogy ez a családomra is vonatkozik. Mindenképp szeretnék visszatérni a régi formámba, és barátokat szerezni a vegyészmérnökök között is. 
• Jobb időbeosztás – ugyan, az idei évem nem voltam ebben pocsék, de a vizsgaidőszakban nagyon összegyűltek a dolgok. Sajnos, egyike vagyok azoknak, akik nyomás és vészesen közeledő határidő hatására tud teljesíteni, addig lébecol. Csak ez hosszútávon inkább vezet idegösszeomláshoz :D 
• Hobbik visszahozása – alig volt időm olvasni, filmet nézni, hangszeren játszani, sört főzni, rajzolni. Hiányoznak is, mert mégis csak a részeim voltak, fellazulhattam bennük. Sportolni is aktívan újra szeretnék, mert észrevettem magamon, hogy csak agresszív tesz, hogy nem tudom kiadni magamból az egyetemen összegyűlt dolgokat. Másrészt pedig, hogy hamar semmilyen beszélgetésbe nem tudok beleszólni, ha csak elpiszmogom az életemet. 
• Rendszeres blogolás – előző ponthoz tartozik igazán. De aki olvasta a nyitást vagy az információkat, az tudhatja, hogy a változtatásaim első pontja az, hogy visszatérek ide. Szükségem van egy oldalra, ahol én lehetek, ahol láthatom a fejlődésem útját. Ennek elszenvedői ti lesztek :D Ezen felül pedig a regényeim befejezése is terv, legalább egy, mindre nem adok garanciát, de legalább egy lenne meg. Szeretem nem befejezni a dolgokat, rossz szokásom. 
• Szerelmi dolgok rendbe tétele – igen, van egy ilyen pont is. Talán, ez az, ami elindított azon az úton, hogy idejussak. Nem vagyok büszke, hogy hagytam magam az árral úszni, és ezáltal belegabalyodtam önön érzelmeimben. Tudom, a szerelmet nem lehet okosan művelni, ahhoz túl irreális, túl könnyűnek tűnik tőle a világ, én mégis abba a helyzetben vagyok, hogy lakatot kell tennem rá. Valamit el kell felejteni, hogy megnyíljon újra az a bizonyos ajtó. 
  Volt egy könyv – nem tudom, mi volt a címe –, de a borítóján egy idézet volt vagy talán a fülszöveg része, hogy az ő érdekében eltaszítjuk magunktól azt, akit szeretünk vagy szerethetnénk, vagy ha esélyt adunk a boldogságnak, akármilyen rövid is legyen. Ez akkor bennem nagyon megmaradt, nagyon mély nyomot hagyott. Mert valóban, klisének hangzik, de rövid az élet ahhoz, hogy elpazaroljuk, pláne kesergésre és a mi lett volna, ha gondolatokra... 
• Tanulmányok javítás – ösztöndíj és hogy a szakkollégiumnak tagja tudjak maradhatni. Már, ha sikerül. Reméljük... Ezen felül, jövőre kell specializációt választanom, és nem vagyok benne biztos, hogy mester vegyészt szeretnék, így ezt is ki szeretném deríteni. 
• Nyelvvizsga! – legyen már meg végre. Február 2.-án megyek újra a szóbeli részre, nagyon bízom benne, hogy meg lesz, ez a két hetem most arról fog szólni, hogy gőzerővel angolozom. Tudjátok, eléggé nincs nyelvérzékem, pláne, ha beszélni kell... 
• (Adni magamra, önbizalmam kiépítése – ez talán furán hangzik. Bár, nem az vagyok, aki önbizalom hiányban szenved, de nem is az, aki épp kicsattan a sok magabiztosságtól. Szeretném egyensúlyozottá tenni az életemet és úgy élni, hogy boldog lehessek. (Nem véletlen a mondás, hogy az apró örömök éltetnek minket.))

Összességében ennyi. Jó tanulópénz volt a félév, de remélem, hogy ez a kiégést tudom kezelni a következőkre. Elvileg, az első három félév a legnehezebb BME vegyészen...

Meglátjuk! Arról is hozok majd egy összegző bejegyzést és jobban górcső alá veszem a beállt változásokat, már ha lesznek... 

Ez most ilyen nyúlfarknyi lett, de csak mert valahol el kell kezdeni. 

Nem mellesleg pedig – nem ide tartozik, de szeretném megköszönni, hogy velem vagytok és remélem, még lesztek is. Rossz blogger voltam régen, néha evidensnek vettem, hogy velem vagytok, néha meg egyáltalán nem érdekelt, pedig... Köszönöm!

További szép napot!  💖

Puszi: Abeth 

Ui.: Akinek még vizsgája van, azoknak nagyon szurkolok! 💖

*az első gif a tumblr.com tulajdona, míg a második a tenor.com-é

Következő félévem »