Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2019. január 15., kedd

Igaz-e?

Hellobello!
Cím: Igaz-e?
Kategória: novella – one-shot, original
Besorolás: egyperces kb., comedy, sillyfic, cliffhanger, challenge
Idő & Helyszín: 2000-es évek/napjaink, -
Leírás: Adam Buck elmeséli, hogyan is lett kertészből halálos gyilkos, és végül, hogy mit is keres egy diliházba. Nem gondolnád, mi?
Korhatár: G
Figyelmeztetések: A hülyeség fáj. 
Terjedelem: 789  szó
Megjegyzés: Ez még egy író-olvasó táborban volt feladat 2 éve. A következő szavakat kellett beleírni ebbe az egy oldalas terjedelmű műbe: rozoga ventilátor, görény, sárga gumicsizma, terepszínű nadrág szűkített szára, véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem meg, nehéz volt a szívem, bedobtam a medencébe. Nos, én ezt varázsoltam belőle :D
Megjegyzés 2: Ebbe kivételesen nem javítottam bele. Hibáival szép. 
Jó olvasást!💖 További szép napot!
* * *
Besétáltam a szobába dudorászva, ahol már megláttam az öreget, Mr. Buckot. Ugyanis nekem kellett az életéről egy cikket írnom. Hogy miért? Az később kiderül majd... Eléggé fel volt spannolva a férfi, az izgalmat csak úgy sugározta, hogy ejha!
– Elmondom az egészet! – ült le a roskadozó asztalhoz az öreg, mielőtt még bármit kérdezhettem volna, így csak bólintottam egyet, miközben elővettem papírt és írószert a jegyzeteléshez.
– Mint tudja: Adam Buck a nevem, legalábbis ez áll a személyimen – kuncogta szórakozottan, majd el is komorodva folytatta. – Noha Romeonak hívattam magamat, mivel szerepeltem a Romeo és Julia című darabban, mint az egyik száraz, korhadt fácska. Hogy mi volt a munkám? Tudtam, hogy megkérdezi! – dőlt előrébb felvéve velem a szemkontaktust. – Hát, biztos nem szakács, noha ha illegálisan jutottam volna a hozzávalókhoz, akkor akár lehettem is volna.... Oh, dehogy! Bérgyilkos voltam, méghozzá a híres fajtából. Biztos hallotta a Rigó nevet!
– Sajnálatos, de nem uram – ráztam meg a fejemet lebiggyesztett ajkakkal. Valóban nem hallottam... – Miért kapta?
– Nosssssssss – szívta be mélyen a levegőt vidáman, erre a kérdésre várva. – Mert olyan szépen daloltam... A rendőrségnek. De persze, profi voltam! Valamilyen úton-módon mindig meghaltak a célszemélyeim – helyeselt tovább magában, ahogy regélte a sztoriját. – Ezért azóta kertészkedem, hogy tisztelegjek régi munkám előtt, gyilkolászom a növényeket! Viszont volt egy érdekes esett – mélázott el hirtelen és összerakta a kezeit mosolyogva. – Amikor elbocsátottak, de ezt részletesen elmesélem, mert igazáááán érdekes volt. El sem hiszi, hogy mennyire! Úgy volt, hogy éppen a főnöknél voltam...

 – Mr. Buck, el van bocsátva! – jött a góré hangja az asztal mögül.
– Tessék? – ordítottam, hogy túlkiabáljam a rozoga ventilátort. Legszívesebben flexxel estem volna neki, darabokra nyiszáltam volna, és hogy ne találják meg a bizonyítékokat, bedobtam volna a medencébe, egyszerűen kibírhatatlanul recsegett-ropogott. Mindig is..!
– El van bocsátva! – ismételte meg újra a fazon, de most már emelkedettebb hangerővel. 

– Amúgy tudni kellett róla, hogy átlag magas volt, átlagos, nyúzott pofával, és amit kimondottan szeretett: a körmeit tisztogatni, mintha mindjárt leprát is kapott volna akár egy porszemtől is... És ön szerint, hogy nézett ki? Na, hogy nézett ki??? – izgatottan nézett rám az öregember. Alig fért meg a bőrében. – Mint egy gazdag úriember, akitől ellopták a pénzét és most eszmélt fel rá, hogy 20 millió láthatatlanná vált a szeme előtt az extra-biztos széfjéből... Bár azt hozzá kell, hogy tegyem, hogy így is történt, csak nem 20, hanem 27 millió folyt el a semmibe.

– Ugye most viccel? – hördültem fel. Teljesen fel voltam háborodva, mégis hogyan lehetséges az ilyen? – Ha dupla bért fizet, akkor elköltözöm, de tovább dolgozom – ajánlottam egy fer alkut.
– Mit képzel maga? – döbbent meg a teljesen korrekt ajánlatomon a főnök és kaliforniai paprika pirosra vörösödött, bár inkább hajazott már a céklavörösre. Hmm, inkább céklavörös.
– Azonnal takarodjon! – gesztikulálta mérgesen.
– Igen is, uram! – grimaszoltam egyet. Hátha nem, hát nem, én nem erőltetem.
– De kérem, uram, én... – kezdtem volna bele.
– Takarodjon! – És parancsát megfogadva elhagytam az épületet.

– Hiheti, hogy mennyire kiakadtam, hát ilyet... Pedig csodálatos mesterműveimre nem lehetett panasza azon az egy héten...

Pont ekkor sétáltam el a felakasztott ember növényi szobra előtt.

– Emlékszem, hogy milyen gyönyörű volt, sok időt beleöltem az elkészítésébe.

– Mi a... – döbbentem meg. Egy görény feküdt a sövényemen.

– Érti, egy görény? – mutogatott hevesen, én pedig csak elmosolyodtam rá.

Méghozzá a legfurcsább szerzet, ami valaha megfordult előttem. Sárga gumicsizmát hordott a lábain, terepszínű nadrág egyik szűkített szára volt a ruhája. Egy beöltöztetett görény? Majd kiguvadtak a szemeim a hüledezéstől, de ami a legrosszabb: a sövény BEHORPADT!
Azonnal harag fogott el és egyik nadrágzsebembe csúsztatott metszőollót kaptam elő. Aki tönkreteszi a sövényem, annak nem bocsátok meg! Ezzel a hévvel daraboltam fel az állatot. Csurom vér lettem, de a hullát el kellett tüntetnem. 

– Milyen gyilkos is lennék, ha ez a lépés kimaradt volna..? Így képzelheti, hogy rögtön tudtam, hogy hova vigyem – merengett tovább a múlton, én pedig csak jegyzeteltem szorgosan, összevont szemöldökkel.

Elvittem a közeli kúthoz, ahol egy birkanyáj is legelészett. Miután a holttestet behajítottam a kútba, véres kezemet egy hófehér bárányba töröltem meg, nehéz volt a szívem a sövény miatt. Most az egészet vághattam egy vonalba újra! De így, hogy elbocsátottak...
Az eset után a rendőrség megtalálta a bárányt egy pásztor által, és akik megtaláltak engem, így első számú gyanúsított lettem.

– Képzelheti, hogy mennyire lesokkolt, hogy egy bárány volt képes beköpni?! Reméltem pedig, hogy kicsivel több empátia szorult belé, de hát... Mielőtt tanú lehetett volna, meg is halt... – dünnyögte szórakozottan.
– Oh, uram! – lepődtem meg, bár eddig is különleges érzést váltott ki belőlem az egész mese. – Mi lett a büntetése, ha lett egyáltalán? – kérdeztem, bőszen jegyzetelve tovább.
– Hű voltam a Rigó nevemhez és énekeltem! Majd idekerültem... – motyogta mosolyogva Mr. Buck. – De tudja, ennél rosszabbra számítottam, de hát később skizofréniával diagnosztizáltak, így ez volt az én utolsó mentsváram.
– Skizofrénia? – akadtam meg az írásban és a toll megállt a kezemben. – Ebből akkor mennyi is igaz?

8 megjegyzés:

  1. RIP menyét
    Gyászolja... valaki biztos, én nem.

    Egyébként meglepően érdekes volt, a hibái ellenére tetszett az elvont hangulata. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig nekem bejött a terepszínű gatyaszárban :D
      Hát, köszönöm. Még lesz egy-két ilyenem.

      Törlés
    2. Egyébként ettől most ihletem lett és lehet, hogy én is megpróbálok összedlbni valamit ezekkel a szavakkal.

      Törlés
    3. Sok sikert! Örömmel várom, hogy mit alkotsz :3

      Törlés
  2. Szia. Köszönöm, hogy írtal csere ügyben. 💕 Természetesen mehet. Holnap amint hazaérek a melóból kiraklak. 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kiraktalak a Közösségi menüpontba :3 Köszönöm

      Törlés
  3. Ez nagyon jó lett! Főleg a vége, éreztem, hogy lesz ott valami váratlan, de erre nem számítottam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Valahogy le kellett csapni, kicsit talán esetlen, de váratlan :D

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.