Hellobello!
Cím: Alone
Kategória: novella – one-shot, fanfiction
Fandom: Mo dao zu shi – Wangxian – Wei Wuxian & Lan Wangji
Fandom ismerete nem szükséges!
Fandom ismerete nem szükséges!
Besorolás: angst, dark, ficlet, egyperces, Wangji pov, death story (ha már meghalt, annak számít?), (pre-)slash
Helyszín: Felhőzug, Gusu
Idő: Wei Wuxian halála után pár nappal
Leírás: Lan Zhan nem tudja feldolgozni Wuxian halálát.
Figyelmeztetések: előfordulhat, hogy kicsit ooc és nagyon szomorúúúúú :( (eskü, fogok nekik írni egy fluffot is) Felkavaró (erőszakos) tartalom!
Korhatár: 16+
Forrás: a főforrás maga az író: Mo Xiang Tong Xiu, azonban merítettem a live-action sorozatból, rendezői: Zheng Weiwen és Chen Jialin.
Ihlet:
- ViPat tessék okolni a Skarlátvörösével. (Olvassátok el, érdemes!)
- Képek: itt eneadarttól, itt Anna Richtertől
Terjedelem: 756 szó
Megjegyzés: Nem tudom, hogy miért, de magamra találtam ebben a fandomban és az ötletek csak úgy jönnek, pedig aztán lenne dolgom és vár rám még jó pár félbehagyott kezdemény, ItS átírás, meg egy félig elkészített dizájn is. Mindenesetre jó érzés újra rendszeresebben írni, mikor rajta jár az eszem, hogy mit akarok "papírra vetni", nem úgy, mint egy ideje, hogy hébe-hóba valami rám tör. Nem tudom, hogy meddig tart ez ki, de addig igyekszem minél többet megírni.
Megjegyzés 2: Régen, a tébolyon volt egy-két munkám, aminek a formáján volt inkább hangsúlyt, csak visszaolvasva őket mindig rájöttem, hogy ha a forma frappáns is, a sztori bennük valami borzalom. Most ezen próbálok túlemelkedni ViPa bátorítására. Mondjátok meg ti :D
Megjegyzés 3: A blog átlépte az 50 posztot * - * Ez nélkületek nem történt volna meg, így köszönöm!
Megjegyzés 2: Régen, a tébolyon volt egy-két munkám, aminek a formáján volt inkább hangsúlyt, csak visszaolvasva őket mindig rájöttem, hogy ha a forma frappáns is, a sztori bennük valami borzalom. Most ezen próbálok túlemelkedni ViPa bátorítására. Mondjátok meg ti :D
Megjegyzés 3: A blog átlépte az 50 posztot * - * Ez nélkületek nem történt volna meg, így köszönöm!
Jó olvasást!💖
A reggel, amikor úgy kelt fel, hogy még nem tudta: az alvadt vér a kezén az Övé.
Mikor még nem sejtette, hogy a sok-sok együtt töltött pillanat és emlék tüze skarlátvörösbe borulva fog parázslani, nem hagyva maga után mást, mint könnyed, a jelennel elszálló hamut.
– Wei Ying! – Mikor torka szakadtából, kétségbeesve fog üvölteni utána, próbálja elkapni, de keze csak az üres levegőbe markolt újra és újra.
Mikor már nem volt ott.
A csönd dögvészként telepedett alá, minden lélegzetvétel nehéznek hatott a mozdulatlan levegőben, amit le kellett erőszakolnia torkán. Sosem gondolta volna, hogy az úgy szeretett némaság lesz egyszer a kegyetlen ellensége, folyamatosan emlékeztetve: nincs itt. Vele.
Mikor már nem hallotta, mintha nem lenne füle.
Mikor már nem látta őt, mintha nem lenne szeme, mintha megvakult volna a világot nézve, mit számítottak a bútorok körvonalai, a fekete tintával húzott betűk, öltözetének hófehér színe... ha őt nem látta sehol sem.
Mikor már nem volt mellette.
Egyedül térdelt, keze ökölbe szorult és várta, hogy az ítélet kardja végre lesújtson rá. Mennyivel könnyebb lenne!
És könnyebb lett.
Egy csattanás, két csattanás, a korbács lecsapott rá. De ő újra és újra némán tűrte. Mit számított minden más?
Mikor már minden, ami számított, nem létezett.
Bőrébe vájt, belé mart, és nem bírta felfogni: már nincs.
Mikor már Wei Wuxian[1] nem volt Felhőzugban[2].
Újabb ütés.
Nem volt a Gusu Lan klán területén.
Újabb ütés.
Nem járta a vidéket.
Mikor már nem volt életben.
Újabb korbácsütés.
Nem látta.
Újabb ütés.
Nem hallotta, még az a túlvilági, átkozott fuvolaszó sem szállt messzire. Bár újra és újra hallaná.
De csak megint és megint lecsapott a korbács, újabb bőrréteget tépve fel a hátán.
Némán tűrte, némábban, mint Wei Ying elvesztését. Mi ez ahhoz képest?
Húsa sikoltozott, valami vérzett, talán a nyelve, talán az ínye, ha most kinyitotta volna a száját, néma pocsolyába ömlött volna.
Mikor már nem volt.
Mikor már napok óta próbálták megidézni lelkét, de...
Újabb ütés.
...nem létezett.
– Mi a Lan klán 52. szabálya[3]?
– Ne barátkozz a gonosszal. – A jól betanult mondatot álmából felkelve is tudta. – De, nagybátyám, ki a helyes és ki a rossz? Ki fekete, ki fehér?
Újabb ütés.
– Wangji[4], nagyot csalódtam benned. – Lan Qiren hangja fásult volt és kegyetlen, de elszállt a szélben, mert Lan Zhan magában csalódott... a megérzéseiben, a józan eszében és... a hűtlen szívében.
Nem volt vele.
Újabb ütés.
Újabb és újabb.
Míg már érzéketlenné vált a fájdalomra.
Nincs itt. Nincs ott. Nincs sehol. Hol lehetsz? Hol vagy? Vér serkent vörösen és melegen. Hol vagy? A korbács belesüllyedt bőrébe, magával rántva a felső réteget, és üvölteni tudott volna, de nem a fájdalomtól... a hiánytól. HOL VAGY?
Vér. Vörös. Hol vagy? Nem vagy itt. Vörös. Hófehér bőrén csorgott végig, és úgy szívta fel a fehér szövet, mint szeplőtlen vászon a skarlát festéket.
Mikor már nem létezett.
Újabb ütés. Újabb és újabb. Újabb.
Kérlek, gyere vissza.
Hozzám!
Vér. Vörös. A nedű pirosan folyt, mint a megállíthatatlanul áradó folyó. Végig hátán. Lecsöpögött a földre.
Szükségem van rád!
Egy csepp. Két csepp.
Újabb ütés.
Csöpp.
És azt hitte bár belehalna ő is.
Talán belehalt. Egy része. A vadul dübörgő szív, mely ha repülni tudott volna, minden bizonnyal elengedné, hogy szálljon messzire és kímélje meg.
Újabb ütés.
Csöpp.
Újabb ütés.
Csöpp. Csöpp. Csöpp.
Hol vagy, Wei Ying?
Nem volt.
Nem tudta, hogy a korbács mikor állt meg.
Nem hallotta a csepegést.
Nem látta, ahogy mindenki távozott és egyedül maradt a kietlen magánnyal.
Csak Wei Yinget látta. A csintalan mosolyt, mely képes volt görbülni a legnyomorúbb pillanatban is, és Lan Zhan annak fényében szívesen sütkérezett, a csillogó szempárt, mely szürkén és acélosan hirdette szívének szavát, finoman csiszolt vonásait és fekete, hosszú haját.
Mikor kába lélegzetvételek és a szív vad hangjai között suttogása utat tört: – Wangji!
– Wei Ying? Wei Ying! – karistolta a nevet a nehéz levegőbe, annyiszor, hogy elhitte, őt látja.
– Hogy nézel ki? Mit műveltél magaddal? – közeledett hozzá.
Ő pedig nyúlt érte: – Wei Ying!
Az este, amikor úgy ájult el, hogy hitte: Wei Wuxiant megtalálhatja.
* * *
Lan Xichen öccsét fogta, aki összeesett, amint előre mozdult a térdelésből karját kinyújtva. Homlokára tette a kezét: láza volt.
– Wei Ying – habogta eszméletlenül, és Xichennek összeszorult a szíve: rosszabb volt mint visszhang, mert nem hús-vér lényt szólongatott, hanem egy emlékekből épült kohéziót.
Hóna alá nyúlva vitte be a szobájába és hasra fektette, hogy kimossa a sebeket és bekösse őket.
Nem ébresztette fel Lan Zhant, sőt, elővette Liebinget[5] és eljátszotta neki a Megnyugvást: mert néha csak az segíti át az embert a nehéz dolgokon, ha elképzeli, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmok[6].
Lan Zhan elképzelte életét Wei Yinggel.
* * *
Magyarázatok/Érdekességek:
[1] Születési neve Wei Ying, adott neve Wei Wuxian.
[2] Felhőzug (más néven Felhőrejtek) a Gusu Lan klán központja egy távoli hegyen, Gusu városán kívül.
[3] Gusu Lan klánnak több, mint 3000 szabálya van, abból az egyik fontosabb: ne barátkozz a gonosszal.
[4] Lan Zhan a születési neve, adott neve viszont Lan Wangji.
[5] Liebing (裂 冰) Lan Xichen xiaoja. Xiao egy peremsípos fuvola, avagy vertikális fuvola(furulya). Általában bambuszból készítették. Liebing jelentése: törött jég.
[6] Egy gésa emlékirataiból idézve nem szó szerint.
Na mit mondtam, hogy ebből több is lesz? Hát nem hiszel a jó öreg (lol) Lexának? Ejnye.
VálaszTörlésMár elküldted nekem ugyan doksiban, de ahw, kicsi szívem (ismét) darabokra hullott. Hah, ebből simán lehetne egy novellakötet, egy rajongód már tutira van :3 Nem bánom, hogy minden egyes alkalommal szilánkokra robban a szívem :')
Üm, ezek után is küldjed nekem a csodálatos MDZS alkotásokat :3
Lexa
De-de :D
TörlésEgy-két pillanatkép még biztos fog jönni, és lesz fluff is, mert megérdemlik :D annyi mindenen keresztülmentek.
Köszönöm, hogy írtál és elküldhettem anno kikérni a véleményedet, még fogok küldeni <3
Na jó, ez a kedvenc írásom tőled! *-*
VálaszTörlésÚristen, olyan szép, olyan fájdalmas volt, hogy konkrétan tátott szájjal olvastam végig. Ééés, nagyon tetszett a forma, azok a tömör mondatok, mert ezek szinte vágni tudnak, olyan erőteljesen adják át az érzéseket. Valahol egyszer, valami nagy embertől olvastam, hogy ne essünk túlzásokba ezekkel a tőmondatokkal, mert elvesztik a jelentésüket, és egy idő után csak idegesítő lesz; de szerintem ez hülyeség, mert ha jól van adagolva (és te bizony nagyon jól adagoltad), akkor akármilyen sok is van belőle, ugyanúgy gyomron vág (és engem gyomron vágott, újra, meg újra :( ). Az ilyeneknek mindig napokig a hatása alatt vagyok, szerintem most is ez lesz. (Most legalábbis furcsán bizsergek, és kedvem támadt sírva vigyorogni, olyan jó lett.)
Örülök, hogy sikerült ösztönöznöm téged, mert ez egy nagyon jól sikerült darab lett, eddigi kedvencem tőled. <3 *-* Csak így tovább! :3
Ahw * - *
TörlésAmúgy nem tudom kimondta, de ez nekem is rémlik :D hogy túl sok tőmondattól szét tud esni, ami amúgy megtörtént, mert ebből sokat legyalultam, hogy egyben maradjon és ne legyen túlírt.
Én köszönöm <3 különben nem valószínű, hogy megírtam volna, és igyekszem :3
Éééés, újra itt vagyok, most, hogy már tudom, hogy miről van szó. :D És még mindig lehengerlő ez a fici. *_* Amikor először olvastam, nem értettem az elején azt a "... próbálja elkapni, de keze csak az üres levegőbe markolt újra és újra." részt sem, de már ezt is tudom. *_* Már mindent tudok, és omg, olyan jó. Valószínűleg, ahogy haladok majd a részekkel újra fogom olvasni a MDZS ficijeidet, és végre érteni is fogom, miről van szó :'D
TörlésOh, akkor nagyon haladsz :D mondjuk én is anno pár nap alatt ledaráltam, annyira nézette magát. Igazából mindegyik eddig egy esemény köré íródott, az pedig Wei Ying halála, és hogy utána x idővel mi történhet.
TörlésKöszönöm szépen szavaid, az biztos, hogy fogok még írni a fandomban :D most is van fejben egy, az talán kicsit fluffosabb lesz... Talán.
Ne is mondd, már kényszerítem magam, hogy ne nézzem egész nap, csak este, mert egyszerűen olyan jó a hangulata, hogy félek, hogy hamar befejezem >_<
TörlésUh, a fluff is nagyon jó lenne, imádnám *_* Lan Zhannak lehetnének cuki megnyilvánulásai, mert a soriban eddig kivisz az észből a fapofájával. :D Mármint értem én a csendes természetét na, de akkor is.
Nem baj az ✯◡✯ én nem bánom, ha hamar fejezed be :D még valakivel tudok róla beszélni :D
TörlésLan Zhan ilyen, van benne érzelem, csak a felszín alatt :D én szeretem az ilyen karikat xD talán mert EQ nulla vagyok. A végére szerintem egálba kerül Lan Zhan magával, de ahhoz meg kell tapasztalnia, milyen a veszteség...
Hát, a fluff amúgy nem velük lesz, hanem Xichenggel xD de egyszer tényleg kiérdemelnék szegények :( komolyan, annyi minden éri őket már, és még van szívem angstként írni velük... Btw, remélem te is fogsz velük írni :D már ha tervben van, vagy akármi... én nem fogok ellenkezni :D
Ahj, én is mindig úgy vagyok vele, hogy senki se azt szereti, amit én, és senkivel nem tudok ömlengeni a kedvenceimről. :( Szóval most nagyon örülök, hogy van kivel *_*
TörlésAz a baj, hogy amikor valakikkel csupa rossz dolog történik, akaratlanul is csak ilyen ficik jutnak eszedbe velük. A fluff pl nekem egyelőre tök elképzelhetetlennek tűnik velük, mert annyira nem ők lennének... Ők annyira... angst. :D De attól még szívesen olvasnék ilyet, mert na :3 Akarom a cuki Lan Zhant.
Az érzelemmentességgel nincs bajom, imádom az ilyen karaktereket, inkább azzal, hogy a színész ezt nem a legjobban hozza (vagyis eddig). Olvastam egy kritikában, hogy állítólag ezt ő is érezte, és konzultált a rendezővel, és egy bizonyos pont után változtatott a játékán, és onnan sokkal élvezhetőbb. Néha picit örülnék, ha megremegne az ajka, vagy a szeme, vagy látszana rajta, hogy "OMG valaki bántani akarja az én Wei Wuxianomat, most kitekerem a nyakát."
Oh van tervben eddig egy fici, de most egyelőre a sztorira koncentrálok, és hogy mindent megértsek (pl el kellett mennem elolvasni, miért van mindenkinek 3 neve, mert a kínai kultúrához nem értek), és az elején a klánokkal is hadi lábon álltam. Ilyen tudatlanul még nem merek ficiken gondolkozni. :/
Most lesz kivel * - *
TörlésAmúgy dettó, bár nem is vagyok annyira a fluff embere, de komolyan, annyit szenvedtek már, megérdemelnének egyszer egy boldog véget... xD
Igen, a végére kiforrotta magát, szerintem a live-action kevésbé mutatja jól Lan Zhant, mint a többi mű, de majd látni fogod.
Jajj ne is mondd, én a donghuával kezdtem, az istennek nem értettem meg sose, hogy kiről van szó, mire annyira felhúztam magam, hogy kijegyzeteltem, hogy kinek mi a neve, még így is van, akiknél hirtelen nem tudom, hogy kiről is van szó :D nem feltétlenül a legjobb belépő a kultúrába, de ha összefügg fejben, és veszi az ember a fáradtságot, akkor megjegyezhető. Én ezzel szerettem meg a kínai sorozatokat, vagy legalábbis, hogy nézzek mást is :D mire megnézed/elolvasod az összest, fejből fogod tudni ki kicsoda, micsoda :D