Félévzárás #5

Hellobello!

Már egy ideje befejeztem ezt a félévet, mégsem tudtam megírni ezt a posztot, annyira leszívva éreztem magamat, így vegetáltam könyvek és sorozatok között (inkább utóbbi). Ez a félévem nem a tárgyak miatt volt nehéz, sőt! Most a harmadik évben éreztem azt, hogy végre van értelme annak, amit tanulok. Mert eddig tolták a sok-sok alapozót, magoltad be, mint a telefonkönyvet, hátha megmarad... Most meg végre használhattam.

Igaz, mazochista módon őszre 6 darab labort is felvettem. A laborról azt kell elképzelni, hogy egy darab legalább négy órás, és mindig – ismétlem MINDIG – kell róla jegyzőkönyvet írni és be kell rá ugrani. Tehát nem volt olyan napom, amikor nem mentem egyetemre, mert fullra teli voltam laborral. Napról napra nyeltem be a beugrókat, hétvégéket meg jegyzőkönyvekkel tölthettem, pl. a fizkém az olyan volt, hogy legalább fél napot megevett, mire azt a nyolc oldalt bevittem a wordbe, leszámoltam az adatokat, összegeztem. 

Ezen kívül, ami volt minimális szabadidőm, akkor dolgoztam, mert ugyan a munkahely egyetembarát, de a minimum 32 órát le kell/illik/kéne/kellene dolgozni. Amiről szívesen beszélnék, azonban kétszer is aláírtam titoktartást. Sejthetitek, hogy szociális életem nem volt, írni nem tudtam, pedig jelentkeztem a NaNoWriMo-ra, azonban egy hét után befuccsoltam, nem bírtam a napi adagot tartani. 

Igaz, szorgalmi időszakban le voltam terhelve, azonban vizsgám csak kettő volt. Amit a következő félévben pótlok és ha minden jól megy – neptun függő, nem garancia – akkor időben végzek az átvétel ellenére. Milyen jó hangzik, mi? Igazság szerint eltelt ez a félév hamar, napról napra keltem fel, feküdtem le, olyan voltam, mint egy robot, akinek baromira jól esett, ha egy kicsit embernek kezelték. Ami elég kevésszer történt meg, sokszor ki is borultam. Barátnőimmel is esett így, de egyszerűen kezdtem azt érezni, hogy elveszítem őket, mert nem érek rá, ők pedig elfordulnak tőlem, mert úgysem érek rá... Ördögi kör lett ez, amit megborítottam a felezőbálkor. Azóta sokat javult a kapcsolatunk, itt is szilvesztereztek nálam, de még van mit tennem. Különös félni a magánytól. Sokáig azt hittem, hogy olyan vagyok, aki szeret ellenni egyedül, de még ha igaz is, szükségem van az emberekhez való kapcsolódáshoz.

És ha már felezőbál... Ez itt a vbk-n ilyen átvezetett szokás, régen az 5 éves képzésnek a felét jelentette, most a 3,5-nek a "fele" kis költői túlzással. Igazából ez egy vacsora volt, amire ki kellett öltözni, volt fotózás, vetélkedő és a végén egy after. Nagyon vártam, végre valami, amin megszabadulhatok mindentől, nem laborköpenybe és védőszemüvegbe kell öltöznöm. Barátnőimmel a vetélkedőre nem mentünk, hanem inkább megalapoztuk az estét, a kiborulásomtól eltekintve jól sikerült, úgyhogy már spiccesen visszaszállingóztunk 11-re. Tánc, zene, alkohol, a mesterhármas. Egészen addig, míg túlzásba nem viszi az ember. De akkor is baromi jól esett, hogy nem csak az egyetem igájában leledzem, hanem egy picit önmagamért is tölthettem időt. Persze, volt egy-két zh vagy labor utáni sörözés, már amikor volt egyáltalán energiám rá, de az nem jelenti ugyanazt. 

Idén nem kiüresedtem, hanem inkább túl megszokott és gépies lettem. Egyszerű volt az élet, nem zavart semmi, mert valahogy úgyis kell lennie, de nem is történt semmi, aminek jelentősége lenne... Visszagondolva, borzalmasan unalmas és kietlen volt az életem.

Összenézve a negyedik félévvel a mostanit: 

• Hobbik: Lol. Nem nagyon írtam, nem nagyon olvastam, még hangszeren sem volt időm játszani. Nem is főztem sört, bár szeptember elején kb. 120 liter cider alapot összedobtam édesapámmal, de ennyi. Hihetetlenül nem volt időm semmire. Amin ugyan szeretnék változtatni, de szerintem a következő félévem rosszabb lesz, mint volt :( 
• Szerelmi élet: Na ez... Változás volt. A régi évődésnek véget vetettem. Nem azt mondom, hogy nem jut eszembe, de tudatosan nemet mondtam rá, és kicsit könnyebb lett az életem, még ha maga a döntés megtartása nehéz is. Ezen kívül a felezőbálkor jött egy új személy az életembe. Egy ilyen este után, mikor azt sem tudod, mit gondolj, leül melléd valaki és megkérdezi, hogy vagy, ébren tartson, míg leszállsz a buszról... egyszerre volt bizarr és jóleső. Ott és akkor utóbbi számomra.
  Később aztán bejelölt, találkoztunk, de ő már dolgozik, érződött, hogy mások vagyunk, más a világunk. Azt hittem ez áthidalható, ha mindent elmesélek neki, be akartam avatni, bizalmat adni neki, hogy ne érezze azt rideg figyelmet, amit a hétköznapjaimnak tulajdonítok... Azt hiszem, ez is volt a hibám, és úgy érződött, túl sok mindent akarok. És valahol itt a vége is, persze, a mostani világban nem menő kimondani, hogy inkább ne, pláne az ember szemébe... jót tenne egy végszó, mert szerintem gerinctelen, amit művel, hogy nem tudom elérni se. De tudom, hogy vége, és ezt tudatosítva, próbálok felejteni. 
  Na, így sikerült megoldani a szerelmi életemet :D a régit lezártam, és ezt is.
• Tanulmányok: Ha már ennek szenteltem az életemet, akkor jól is sikerült. Valószínűleg ösztöndíjas leszek megint, de nem tudom, hogy megérte ennyit törnöm magam, mert bár ez jó lett, mindent elhanyagoltam miatta. 
• Szociális élet: Erről ne is beszéljünk. Nem jártam szórakozni, a felezőbál volt az egyetlen nagy esemény, és ezen szeretnék leginkább változtatni. 

Most, hogy a múlt latolgatását befejeztem, jöjjön a jövő. 

Újabb féléves bakancslista? 

Szeretnék mindenen javítani, leginkább azon, hogy az életemet éljem is, mert túl rövid ahhoz, hogy eseménytelenül teljen el, viszont ahhoz hosszú, hogy boldogtalanul töltsem. 

A blog jövője? 

Meg volt hétfőn a tárgyfelvétel. Az órarendem katasztrófa, megint 6 laborral erősítettem be, dolgozni fogok, év végén szigorlat vár és 3-4 vizsga, nyáron pedig szakmai gyakorlat. Úgyhogy időm megint nem sok lesz, azonban szeretnék foglalkozni a bloggal (folyamatosan csiszolgatom). Az évvégi záróban írtam már, hogy miket szeretnék nektek hozni: 

• szerkesztéssel kapcsolatos munkákat, segítségeket,
• tagja lettem egy írói közösségnek, a MIK-nek, arról is fogok írni,
• szerepjátékozásról mesélni, és abból az ötleteimet novellába átmenteni, esetleg pár kódot ismertetni,
• régi novelláimat javítva, 
• és talán végre egy regényemet feltölteni, befejezni. 

Sok kívánság, amire egy félév nem elég :D de meglátjuk, hogy mi is fog kisülni belőle, mennyi is sikerül. Nem szeretnék ígérgetni nektek feleslegesen. Egy biztos, szeretném összeszedni magamat (remélem a bejegyzés nem annyira tükröz :'D )

Végéhez érve, nem volt túl jó a félévem, a következő sem lesz az, de ettől próbálom magam függetleníteni, hogy a blogger énem képes legyen produktív is lenni. 

Minden esetre köszönöm nektek, hogy velem vagytok, velem tartotok e nehézkesebb időszakban. 

A mihamarabbi viszontlátásra! Vigyázzatok magatokra! 💖

Puszi:

Abeth

*első gif a tumbl.com, míg a második az ironman.blogflop.com tulajdona

Előző félév

Következő félév