Informacje

Itt járó idegen, üdvözöllek az Arctalan blogon! Az én birodalmamban, ahol minden és mindeki lehet akármi és akárki. Lépj be bátran, vesssz el a történetek között, egy iromány erejéig legyél valaki más, tudj valami mást, itt minden megtörténhet!

2020. december 11., péntek

Üzenetek a bloggerektől

Hellobello!
Kategória: kampány, egyéb
Figyelmeztetés: -
Terjedelem: 1076 szó
Forrás: Skycraper Blogdesign oldalán található az eredeti bejegyzés.
Megjegyzés: Ez sem épp egy mai kampány, 2015-ben pattant ki a lányok fejéből, de úgy véltem, nem árt meg a frissítése (Igen, minden ilyet sorba veszek, amit találok). (Nálam ide került a többi mellé), amíg nem hozok valami más tartalmat. 
Megjegyzés 2: Bárki elkezdheti terjeszteni az igét, csak hajrá!

Jó olvasást!További szép napot!💖
* * *
Napi 1-2 óra. Én ennyit írok naponta. És te? 
3-4 hét. Én ennyit várok egy designra. És te? 
Heti 2 óra. Én ennyi időt fordítok a blogom reklámozására. És te? 
0 hozzászólás. Én ennyit kapok egy fejezethez. És te?

Magadnak írj, ne másoknak. Hányszor hallottad már ezt a mondatot? Van benne némi igazság, hiszen ne a hírnévért blogoljunk, mert valószínűleg nem sokat érünk el vele. De mi van akkor, ha mások jókedve miatt írsz? Ha szeretnéd őket elkalauzolni egy egészen új világba, ha betekintést engedsz a fejedbe? Ha megszeretnéd nekik mutatni, ki is vagy te, ha úgy érzed, csak ők érthetnének meg? Vannak, akik azért blogolnak, hogy el tudjanak menekülni a valós világ elől, és valahol kiadhassák a feszültséget. Egy író, a történetébe beleszövi egy darabkáját, szinte észrevehetetlenül, így lehet, hogy az igazat olvasod. Lehet, hogy nagy erőfeszítés kellett neki ahhoz, hogy ezt leírja. Talán neked fel sem tűnik, de így van. Egy író, mindent belead, hogy a megfelelő színvonalat hozza, és hogy meg legyen elégedve a munkájával. Az említett mondatra visszatérve, igaz, hogy mindenki magának ír, de akkor felmerülhet a kérdés, hogy minek teszik közzé? Akkor a Word is megfelelne! Erre a válasz az, hogy legtöbben vágynak az elismerésre, és hogy elolvassák, amit papírra vetnek, és fejlődni szeretnének. És itt a bibi. Őszintén, a híresebb blogok kivételével, hány olyan van, amin több mint 1-2 hozzászólás van? Három? Négy? Nem sok....Pedig egy blogger, csak is a visszajelzésekből tud fejlődni! Igen is fontos az elismerés, ennyi mindenkinek jár! Egy hozzászólás/komment, nem sok időt vesz igénybe, aki elolvassa az adott részt, írhatna ennyit. Ezt ne vegye senki sem szemrehányásnak, vagy ilyesminek, de ez a helyzet már elszomorító, és erről már a lányokkal egy ideje beszélünk. Nem tudunk miből fejlődni! Hogyan várják így el egyesek, hogy minőségi munkák szülessenek? Akkor miért csodálkozik mindenki, hogy gyűlnek a tömegblogok? Igaz, kritikát is lehet rendelni, de az olyan blogok, már így is zsúfolásig tele vannak, már ami a limitet illeti. Pedig annyi jó történet van! Na mindegy, szövegelhetnék még, de nem akarok senkit sem untatni. A lányokkal leírtuk a véleményeinket, pontosabban Raquel és én, de a többieké is igen hasonló.

Astrid:
Számomra az írás, egy önkifejezési módszer. Nehezem fejezem ki az érzelmeimet, érzéseimet, gondolatomat, így írással meg tudom értetni magamat. Mindig is szerettem volna kitűnni a többiektől. Be akartam bizonyítani, hogy nem csak az vagyok, akinek hisznek! Sokáig nem találtam meg ezt a dolgot, és csak kerestem a kirakós darabkáit, míg végül rá nem találtam egyre. Erre a dologra, ami segített annyi mindenben. Rengeteg barátra leltem itt, akik segítenek nekem, és megértenek. Szeretnék még jobb, és jobb lenni, és remélem, hogy sikerülhet, csak hinnem kell benne!

Raquel:
Ismeritek azt az érzést, mikor órákat, sőt napokat szentelsz egy adott résznek, végre közzéteszed és nem történik semmi? Szó szoros értelmében semmi. Ha vannak hű olvasóid, akkor talán ők kommentelnek és annyira hálás vagy nekik, azért a csepp figyelmességért, hogy szinte ugrálsz örömödben? Az érzést, mikor fél percenként frissíted a bloggert, hogy hátha csak egyetlen eggyel nőtt a hozzászólásaid száma? Szerintem nem csak én – mi – járunk ebben a cipőben. Mert lássuk be, lusták vagyunk. Elolvassuk a részt, de már nem fektetünk energiát abba, hogy oda írjuk: igen, nagyon jó volt, vagy ha nem tetszett, akkor tanácsot adjunk, hogy miben fejlődhetne. Mindannyian, akik itt vagyunk szinte szomjazzuk a visszajelzéseket, hogy tudjuk: annak amiben annyi munkánk rejlik, igenis van értelme, van olyan aki olvassa, értékeli. Enélkül elvész a lelkesedés, az ember nem akar leülni írni, nem szövi fejben tovább a szálakat, a történet félbe marad. Hány olyan blogra találunk, ami nincs befejezve? Lehet, hogy pont azért, mert nem volt senki, aki a bloggerinát támogassa, dicsérje, vagy segítse. Tudunk ezen változtatni? Hát persze! Mert milyen alapon várjuk el, hogy nekünk írjanak, ha mi sem tesszük meg ezt? Csak elhatározás kérdése az egész. Én ma megfogadtam, hogy minden általam olvasott bloghoz írok, ha nem is többet, de pár szót! Mert igenis, az írónak ez jelent mindent! Te csatlakozol hozzám?

Ezért szeretnék elindítani egy kampányt, hogy erre a "helyzetre" felhívjuk a figyelmet.

Van egy-két dolog amivel egyetértek, és persze van, amivel nem. De a szándék benne volt, még ha kicsit néhol túlzott körítéssel és intenzív érzésekkel. Valóban, nem is kell álszenteskednünk, egy blogger nem csak magának ír, hisz megosztja, érdeklődik mások véleménye iránt, azért is teszi közzé, mutatja meg, hogy hátha reakciót vált ki. Azonban a bloggertársadalom is megváltozott, nincs annyi történetes, vagyis pontosabban van, de nem itt blogspoton, nem mintha wattpadon a kommentelési szokások között ne lenne tendencia, hál' istennek vannak csoportok, amik igyekeznek. Ezt egyrészről be kell látni, hogy változnak a dolgok, másrészről magunknak is tenni kell. Érdekesnek is véltem a blogbejegyzésből, hogy csak Raguel a legvégén fűzte bele a mondanivalójába, hogy 
...milyen alapon várjuk el, hogy nekünk írjanak, ha mi sem tesszük meg ezt?
Ez szerintem egyrészről jó kiindulási pont, igaz megtérítve sosem lesz. Ennyire naiv én sem vagyok, azonban valahol el kell kezdeni. Én elkezdtem, igaz még mindig nem annyit írok, mint amennyit elolvasok, de igyekszem. Mert tudom, hogy valaki örülni fog annak a pár szónak, jelenteni fog, akár segíteni, és néha így alakul ki egy kötődés is. Volt már, akit a hozzászólásokon keresztül ismertem meg :D tök fura volt, mert így áhh nem ismerjük egymást, azt se tudjuk ki vagy mi a fene, és mégis beszélgetünk :D 
Úgyhogy én csak ezt fűzném bele a kampányba, mielőtt még túlzottan szegény olvasókat támadná be (mert valljuk be, rájuk keni az egészet): 
X db hozzászólás. Én ennyit írok egy olvasott fejezethez. És te?
Nah, visszatérve a kampányhoz, ahogy a lányok leírták, én is leírom, hogy mit érzek. 

Abeth: 
Már talán többször említettem, az írás számomra kikapcsolódás. Nincsenek nagy álmaim vele, pont annyi, hogy egy blogon elférhessen. Szórakoztatni magamat és másokat. Ezért teszem közzé, hogy akik olvasnak, vagy látják, belefutnak az internet valamelyik bugyrában az írásaimba, azok kicsit kiszakadjanak a hétköznapjaikból. Hogy legyen bennük egy érzés. Természetesen, mint minden bloggernek, nekem is számítanak a hozzászólások, de emellett meg is szoktam, hogy nem írnak, mert ilyenné alakult a bloggertársadalom. Ezen lehet sírni-ríni, ez van. Írhatnék a fióknak, de azzal, hogy közzéteszem, vállalom a felelősséget a műveim felett, szeretném megmutatni, hogy ezt írom, hogy igen, írok, hogy szórakoztatni szeretnék másokat is, nem csak magamat velük. Az, hogy erre más reagál... köszönöm. 

Mondjuk a sok statisztikai adat közül nem csak a kommentszám jelent valamit, szerintem. Mindenesetre, ez van, ezzel kell beérni, én továbbra is fogok kommentelni. Az, hogy ti igen vagy sem, döntsétek el ti magatok!
Ki csatlakozik? Mi a véleményetek? 


Témában még: 

13 megjegyzés:

  1. Nos, én egyet tudok érteni :( sajnos. Az író felé közvetített... vagyis pont ellenkezőleg, nem veszi a fáradtságot a reagálásra. Az ilyen érdektelenség megöli az ember kreativitását. Kell a posztolás, a nyilvánossá tétel, és nem elég magadnak írogatnod géped valamelyik szövegszerkesztőjén, mert azzal nem fogsz fejlődni. Iszonyatosan kell a visszajelzés, máskülönben elvész egy értékes részed!
    Egyébként nem egy olyan blogba futottam bele, ahol igencsak népes család követte a bloggert, de hozzászólás minimális. Nem feltétlen értem, elvileg jó... ilyen tömeg melletti pangás lehet rosszabb, mint pár, de aktív olvasó. A követői népesség növekedésével azt hiszem csak a kupac gyarapszik az ember fején, mintsem a tudás és tapasztalat benne.
    Kösz az írást! Jó volt elolvasni és elég lelombozó is, de mindenképpen értékelem!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alapvetően egyetértek, de szerintem nem pontosan lett fogalmazva meg a dolog. Azért szerintem ne legyen egyértelmű, hogy csak azért, mert valamit kiraktunk a netre, azonnal írjanak.
      Jó magam kevésbé érzem azt, hogy ettől kevesebb lennék, de mint említettem, nincsenek nagy álmaim, szeretem amit csinálok, bőséggel elég ez a blog, elég tudnom, hogy olvasnak, még ha az nem kommentekben jelenik meg. Mondjuk hozzátenném, én szerepjátékozom, tehát abban kapok elég visszacsatolást és segítséget, mi jó vagy mi nem, lehet így kicsit más szemléletű, és nem teljes érvényű a véleményem :D

      Sok blog régebbről indult, így a régi feliratkozók maradtak meg, akik már rég nem aktívak, igen, azok a számok nem pontosan reálisak, sokkal jobb értékű, hogy mennyi abból az, aki kommentál is.
      De ettől a dolog még nem változik, csak annyit remélek, hogy akad, aki ettől a poszttól felbátorodik, vagy kicsit hat rá, valami :D

      Törlés
    2. Ooh, egy "öreg motoros" csak jobban tudja :D én meg húzogatom a szoknyámat a sarokban, mert nemrég vesztettem el a szüzességem.
      A blogolásra értem... érted... :D
      Persze értem a "nemmindenposztrakellreagálni" koncepciód, én sem tudok mit írni az első itteni bejegyzésedre.
      Mert mit?
      "Abeth, üdvözöllek két éves késéssel a bloggerek eme... izé, ikszedik szakaszának az elején, köhm, sok sikert a továbbiakban és gúd körömlakk!" ---- vagy valami// ilyesmi :)
      Milyen szerepjátékot tolsz?
      Nemrég futottam bele egy állítólagos domina sztorizós blogjába, de nem erre a szerepjátékra gondolsz, ha jól sejtem.

      Törlés
    3. :D Értettem.
      Nem is kell :D
      Nem, nem erre. Igen, valahogy a magyarok félreértik, vagyis hát, nem találkoznak azzal a fajtával, amiben én játszok. Mert a szerepjáték, mint szó, több dolgot is jelent :D
      Olyan, mint egy történet, vagy te, aki viszel egy karaktert és van a másik fél, aki visz egyet és együtt építitek a történetet. Ez történit csoportosan, vagy csak így párosával. Lehet játszani facebookon, vannak erre csoportok, néha a wattpadon is lehet látni, hogy egy-egy történet szerepjáték, vagy abból volt építve, de vannak erre oldalak is, én leginkább jcink és hungarianforumon vagyok, bár most van egy facebookos társam is, lassan egy éve visszük a sztorit. Úgy néz ki az egész hogy valami történik, arra reagál az egyikőtök, majd a másik továbbfűzi a saját nézőpontjából, és ez az adok-kapok játék teljesedik ki egy nagy történetté :D részemről imádom, fejleszti az íráskészséget, és érzed, hogy kell egy történet ütemét megírni, mindig van reakció, kell lennie, különben nem tud a másik mire majd írni. Tehát az, hogy én itt a blogon hogyan írok, az leginkább a szerepezésnek köszönhetem :D az is szokott lenni, ha úgy érzem, egy teremtett karakterem valahogy nem oké, akkor belerakom egy ilyen szerepbe, és jobban tudom csiszolni, hogyan reagáljon. Jajj, nagyon sokat tudnék erről írni, úgyhogy itt abbahagyom, remélem sikerült megmagyaráznom. Amúgy két fantasy oldalon vagyok, az egyik inkább sci-fantasy a modern korban, mostanában, a másik egy high-fantasy, Trónok harcaszerű sok-sok szállal, amit meg facebookon játszok, az pedig az 1860-as évekbeli Magyarországon játszódik :)

      Törlés
  2. Üdv!
    Én a részemről úgy vagyok vele, hogy jól esik, ha kapok visszajelzést, de az olvasók vagy arra kommentelnek, ami nagyon tetszik nekik, vagy arra, ami nagyon nem... és igazából egyik sem túl jó. Ha csak azt kapom, hogy milyen jó az, amit csinálok, akkor az első negatív kritikától összetörök, ha meg csak negatív van, az meg eléggé elkeseríti az embert.
    Egyrészt roppant nyomaszt az olvasók jelenléte, mert basszus, nőnek az elvárások, másrészt aww, van kinek írni, tök jó. Amúgy magában is fejlődik az ember, már csak azért, mert én spec önmagam legszigorúbb kritikusa vagyok, főleg ha mazochista hangulatomban visszaolvasom egy régebbi írásomat és észreveszem benne az összes hibát.

    Köszi az írást, sok boldog visszajelzést!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Részben gáz a szélsőséges vélemény, éppen a szélsőségessége miatt. Ha azt mondja szar, akkor indokolja már meg mi szar benne, nem? Oké elcseszi az ember néha, hiszen emberek vagyunk, de ha mond egy teljesen logikus érvet, amit pityókás állapotban nem vettünk észre, akkor javítja a blogoló és nem veszi magára. Jó esetben.
      Az elvárás egy mocsok dolog. Ha olyan fasza lenne itt minden blogger író, akkor nem itt szarakodna, hanem a kiadókkal egyeztetne. Ezt így többen elfelejtik, amikor beesnek valahova.

      Törlés
    2. Érdekes, engem sosem nyomasztottak az olvasók. Vagy tetszik nekik, vagy nem, az ízlésen nem lehet vitatkozni. Nem mondom, persze, igyekszem megfelelni, hozni, amit ígértem, tartani az eddigi szintet, fejlődni, de ez sose fajult addig részemről, hogy soknak érezzem a jelenlétüket. De nem mondom, hogy ne lehetne így, értem, mit mondasz, Tonhalszendvics. Az utolsó mondatot az annyira igaz rám is :D pláne most elővettem régebbi írásaimat, és ha csak borzalmasak lennének... de még annál is rosszabb :'D maximalista lévén az ilyenekbe nehezen nyugszom bele.

      Visszatérve a kommentekre, abban egyetértek, hogy nem jó, hogy csak ilyen, vagy csak olyan komment van. Véleményem az, hogy ezt meg kell szokni, mert változtatni nem lehet, legalábbis az olvasókon, akármennyire is szeretnénk (kampány ide vagy oda...), viszont annyit lehet részünkről, hogy bétát keresünk, vagy olyat, akinek értékes a véleménye számodra és vagytok olyan kapcsolatban, hogy írja le egy-egy történetedről mit gondol, mit javíts, esetleg keresni ilyen kritikát adó blogokat (ha még van... wattpadon inkább...fogalmam sincs).
      Köszönöm, hogy írtatok, jó volt olvasni a véleményeiteket! És nektek is sok visszajelzést!

      Törlés
    3. Wattpaddal kapcsolatban nekem nagyon felemás érzéseim vannak. Részben azért, mert marha nehezen kereshető (ha beírok valamit a keresőbe, akkor tuti, hogy olyan dolgokat dob ki az oldal, ami köszönőviszonyban sincs az általam keresett kifejezéssel), részint azért, mert a leginkább kezdők általában azt találják meg elsőre, és valahogy rögződött bennem a gondolat, hogy Wattpad=internet vécécsészéje. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ott nincsenek fenn jó írások, csak annyira ritkán futok össze velük, hogy egy ideje ott már nem is próbálkozom :')
      Ha van egy linked, amivel esetleg el tudod oszlatni ezeket a nézeteimet, akkor azt szívesen fogadom.

      Törlés
    4. Mondjuk engem a wattpaddal az lep meg, hogy amennyire bugos, ahhoz képest mennyire használják. Nincs olyan nap, amikor ne látnám, hogy megint valami nem jó :D a kereső rendszere nekem sem tetszik, meg kiszedték azt, hogy akiket követek, azoknak látnám, hogy mit olvasnak... tehát csak úgy nem tudok random történetekbe futni, csak keresve.
      Nem azt mondom, sajnos a wattpadon, mivel egyszerű használni, ezért mindenki megtalálja és igényesség nélkül akármit felrak rá. Például sosem értettem, aki egy fotó albumot rak ki, ami képeket leszed netről... what... De amúgy akadnak jó írások.
      Húha, van :D mostanában szoktam nézelődni, mert van egy wattpados facebook csoport, ahol az adminok nagyon közösséget építenek, és ott találtam jókat.
      Linkelek párat:
      Fehér fény: https://www.wattpad.com/story/221043376-feh%C3%A9r-f%C3%A9ny-day-k%C3%B6nyve-feh%C3%A9rek
      Napkelet, napnyugat (nekem a fogalmazás miatt, még ha nem is pártolom, hogy régi írókat, költőket csak úgy összerakjunk): https://www.wattpad.com/story/212496575-napkelet-napnyugat
      Csontok a víz alatt(abszolút egyik kedvencem, már maga a borító...): https://www.wattpad.com/story/145706349-csontok-a-v%C3%ADz-alatt
      Vérkirály: https://www.wattpad.com/story/225933034-v%C3%A9rkir%C3%A1ly
      hype. (anno volt blogspoton is): https://www.wattpad.com/story/59429120-hype-vajon-h%C3%A1ny-szerelmet-b%C3%ADr-m%C3%A9g-el-a-wattpad
      Galamb és farkas: https://www.wattpad.com/story/221154502-galamb-%C3%A9s-farkas
      Rád találtam: https://www.wattpad.com/story/245660680-r%C3%A1d-tal%C3%A1ltam
      Fehér nyakkendő: https://www.wattpad.com/story/78859691-feh%C3%A9r-nyakkend%C5%91
      Tolvajok! (az írónőtől bármit amúgy :D): https://www.wattpad.com/story/225563122-tolvajok?fbclid=IwAR1VJC-4D9zXNz5-JGNeDzpflSGysW9eXSu5Um3UxIb6Ud39ZCBaOUARKSo
      Múltjárók (ígéretesnek tűnik, még magam sem olvastam bele): https://www.wattpad.com/story/250326971-m%C3%BAltj%C3%A1r%C3%B3k-%EF%BD%89%EF%BC%8E-mes%C3%A9l%C5%91-eml%C3%A9kek
      Most hirtelen így ennyi jutott eszembe, de amúgy pedig a Best of Wattpad - Hun dolgait ajánlom, igyekeznek a maguk részéről, szerintem nem baj, hogy van egy ilyen lehetőség wattpadon: https://www.wattpad.com/user/BestofWPHun
      Hátha jobb szemmel nézel a Wattpadra :D van egy-kettő, amiért érdemes. Alapvetően szerintem ez az érzés nem fog sosem elmúlni, legalábbis jó magam, még mindig jobban preferálom a blogspotot, sokkal inkább érzem a sajátomnak, wattpadon azért vagyok, ennek egyszerű az oka, mert sokan vannak a platformon :D

      Törlés
  3. Abeth, lenne egy kérdésem, úgyhogy én a témát ezt itten megint nyúznám...
    Valami hülye átlátszó körítéssel akartam először találni, de rájöttem, hogy semmi értelme.
    Elkezdtem egy sulis történetes blogot olvasni, mert az enyém is hasonló témában fut, viszont így a nyolcadik fejezetnél már a falat kaparom. A főszereplőnőt legszívesebben a legkreatívabb módszerekkel kinoznám, mert valami döbbenetesen álszent picsa, és ezt az erkölcsösség oltárán erőszakolja az olvasó agyába.
    Én esküszöm, mindig pozitívan indítom az olvasást, de már olyan sok a logikai meg egyéb baki, hogy az ominózus első szexnél kínomban hangosan felröhögtem párszor. Teszem azt: 17 és fél éves fiú "felkap"-ja a pultról a tanárnőt, aki a 165 cm magasságával alaphangon lehet 45,de inkább 50 kg. Na most, a férjem 30 évesen engem 58 kilósan felkapott. De bakker, akkora bicepsze volt, mint a combom és ezt 8 év aktív edzéssel érte el! Innentől érzed a különbséget...
    Oké fikció, de basszus! A fantasy nem mentesít a logika alól!
    Tudod, olyan nehéz ilyenkor hozzászólni! Én szívesen leírom, hol baszta el, de ott díszeleg minden fejezet végén a kőrajongó, és isteníti a részt... Na, akkor betéved a Rozika, és szemétül trollkodik. 😩
    Ilyenkor mit lehet tenni? Maradjon az ember a csendes olvasó szemétségének köntösében henteregve falni a szavakat, és hagyni az enyészetbe a bloggerinával együtt "majd lesz vele valami" gondolattal vagy tegyen az ember egy próbát? Legfeljebb én leszek trolli Rozi, akit letiltanak,vagy nem?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem megfelelően válaszolni :)

      Sok ilyen blog volt, sok ilyen történet van a wattpadon. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy direkt ilyen szarul írja az író (mert ez a divat, mert ezt látta máshol, stb.) és még lelkesítik az olvasók, vagy valóban fogalma sincs semmiről.

      Véleményem szerint egy próbát megérhet, egy próbát bármi megér, ha látsz bármi esélyt a sikerre. Vagy megfogadja, vagy nem. Igazából számára is ott dől el (már ha elolvassa és érdekli), hogyan fogalmazod meg a hibáit, van-e benne építő jelleg, vagy csak kíméletlenül kiemeled a problémákat. Az első kritikákat mindenki rosszul veszi, pláne, ha van egy réteg, aki meg isteníti; és nem fogja tudni eldönteni, hogy mi ez a hozzászólás.
      Szerintem egy próbát megér, legrosszabb esetben is akkor troll Rozi leszel, és? Ettől te kevesebb lennél? :)

      Törlés
    2. Kevesebb talán nem, de kicsit elbizonytalanodik az ember olvasóként, kommentelőként, meglehet íróként is mennyire helytálló az érvelése az adott témában/szituációban. Teljesen igazat adok abban, hogy a fogalmazás módja nagyon nem mindegy, amihez természetesen hozzájárul egy nyitott író hozzáállása is a sikeres kommunikációhoz.
      Troll Rozinak lenni nem egy kellemes érzés, mert ha nem is nyeri el az ember tetszését a mű akár helyesírásilag, akár más szempontból, azért üthet meg a téma olyan szintet, amiben van lehetőség és fantázia :) éppen emiatt is nehéz néha kommentelni, főleg, ha vérig sértődik egyik vagy másik... és igen, rosszul venni a kritikát :D az nekem is nehezen megy xD ez van!

      Törlés
    3. Minden kritika szubjektív, ezt tudni kell az írónak is, hogy szelektálja megfelelően, ámbár vannak olyan hibák, amik így is, úgy is hibáknak számítanak. Nehéz elfogadni, hogy amiben szívünk, lelkünk benne van, az nem biztos, hogy jó. De lehet jobb. Meg kell tanulni ezt kezelni.
      Úgy gondolom, nehéz magunktól rájönni a hibáinkra, kell valaki, aki megmutatja. Szerintem írd le (a megfelelő fogalmazásban), a többi rajtad már úgy sem múlik.

      Az első kritikáimat én is nagyon rosszul vettem, ha nem lettek volna körülöttem, szerintem már nem lennék blogger :D de viszont sokban segítettek, akár igazak voltak, akár nem.

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, érdekel a véleményed, gondolataid, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖