Informacje

Itt járó idegen, üdvözöllek az Arctalan blogon! Az én birodalmamban, ahol minden és mindeki lehet akármi és akárki. Lépj be bátran, vesssz el a történetek között, egy iromány erejéig legyél valaki más, tudj valami mást, itt minden megtörténhet!

2020. július 22., szerda

Ketyeg az óra

Hellobello!
Cím: Ketyeg az óra
Kategória: novella – one-shot, original
Besorolás: egyperces, ficlet, death story, dark
Idő & Helyszín: -
Leírás: Az ember utolsó pillanata, amikor nincs más mellette, csak a kisördöge és egy fegyver. Semmi jó nem sülhet ki belőle.
Korhatár: 16+
Figyelmeztetések: Death story (öngyilkosság), és nem mellesleg amúgy istenesen nem tudom mi ez.  
Ha segítségre lenne szükséged, esetleg úgy éreznéd, hogy nincs kiút, akkor a nap 24 órájában bármikor nyugodtan felhívhatod az alábbi ingyenes segédvonalakat: 
116 123: Lelki Elsősegély (telefonos lelki segély)
116 111: Kék Vonal (ifjúsági segélyvonal)
Terjedelem: 464  szó
Forrás: saját kútfő, bár egy kis frpg is benne volt (saját karakter), de nem igazán az lett, amit akartam. Másrészről Theodorának (nézzetek be hozzá, érdemes * - *) annyira tetszenek az elgondolkodtató kis szösszenetei, így ez is annak indult, csak nem az lett belőle.
Megjegyzés: Igazából ez is inkább formailag valami, mint történetileg... Kicsit szétestem a hétvégén és próbálom összeszedni magamat azóta több-kevesebb sikerrel... de erről majd később. Ti hogy vagytok? Milyen eddig a nyár?  
Jó olvasást!💖 
* * *
Tikk-takk-tikk-takk...
Ketyegett az óra. Az idő szüntelenül ment a saját tempójában, és ő rajta egy szemernyit sem fogott, miközben nézte a vele szemben lévőt, fixírozta az arcát, azokat az ismerős vonásokat. Hányszor tapintotta, simított végig rajta, jobban ismerte, mint bárki más. Látta, ahogy megrándult egy izom az arcán, gyöngyözött homlokán az izzadtság és remegett a szája. Pedig nyújtotta neki tálcán  a lehetőséget. 
Csak el kellett venni...
Tikk-takk-tikk-takk...
Az óra tovább ketyegett, nyúltak a percek, egyre nehezebbé vált a levegő, de ő türelmesen várakozott. Nézte tovább a reménytelen arcot, melyből egy kietlen, végtelen mélységű szempár tekintett vissza rá. No-no, nem kell kétségbeesni... Hisz ő itt van! Itt van és segít.
A bizonytalan kéz kinyúlt, tapogatózott, míg a zömök ujjak ki nem rajzolták a mosdó szélén heverő fegyvert. A pisztoly hidegétől újra csak megremegett, félő volt, hogy mindjárt ki is esik a kezéből.
Tikk-takk-tikk-takk...
Bizakodóan intett. Ne félj! Akár egy angyal, úgy magasodott fölötte várakozóan, de egy pillanatra sem siettetve, minden mozdulatából sugárzott a nyugalom, hogy nincsen semmi gond.
Erőt vett magán, ujjai lassan rákulcsolódtak a pisztoly markolatára: kézbe illő, még ha hűvös és idegen érzés is volt. Csak annyira vette le a szemét a másikról, míg lassú mozdulattal ki nem biztosította a lőfegyvert. A kattanás élesen visszhangzott, meglehet inkább elméje falai között, minthogy a kis, fehér szobában, újra csak megrázkódott, és lehunyta a szemét.
Tikk-takk-tikk-takk...
De mikor kinyitotta, nem látott senki mást, csak őt. ŐT! Őt minden szent helyen, a remegő izzók szálában, a megszáradt törülköző rongyai között, a szoba hideg járólapján, a repedésekben, amiket a sarkával taposott beléjük, ahogy őt kereste a tükör pókhálójában, és a tiszta poharak tompa citromillatában. Most is el akart képzelni valamit, hogy jobb legyen...
Segítek! Akár a kedves csókja, aki érzéseit pecsételte meg, megfogta kezét bátorítóan, ujjaik összefonódtak, ahogy megemelték a fegyvert együtt. 
Tikk-takk-tikk-takk...
Izmok feszültek, a kar felemelkedett, a pisztoly orra nekiütközött a homloknak. Száját vékony vonallá préselte, saját szívének hangyazajában még az órát sem hallotta ketyegni a háttérben, pedig azt tökéletesen ki tudta rajzolni, hol volt a fegyver csövének kimenete, miközben tétován csúszott mutató ujja a ravaszra. 
Megrázta a fejét: képtelen rá.
Nem igaz! Nem hagyhatsz el! 
El akarta engedni a fegyvert, eldobni magától és visszakozni, újra az idő részese lenni... Esélye sem volt rá, ahogy ketten együtt fogták. 
Tikk... 
Takk...
Tikk...
Takk...
Apró, vörös pettyek fröccsentek a tükörre. Nézte, ahogy a test eldőlt, akár egy krumpliszsák, ujjai még mindig a pisztoly markolatát szorították, szeme rettegve lecsukva maradt, csak szája nyílt el akaratlanul. Puffant, mikor földet ért. 
Megnézte magát, homlokához nyúlt, ujjai pépes, ragacsos húst tapintottak, érezte a lecsorgó-csörgedező meleg vért. Elmosolyodott: – Megtette! 
Tikk-takk... 
Elhalványult komótosan ő is a tükörben, már csak a vörös, megszáradó vércseppek maradtak utána. 
Tikk-takk... 
Meghalt ugyan, de vele halt ő is, mert sosem alkottak két külön félt igazából.
A kis ördögünk is mi vagyunk.  

10 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm szépen, lassan tőled bók, hogy mindig felkeresel, és ha más nem, növeled a statisztikáim.

      Törlés
    2. Rájöttem. Ez a 'jo szar let' valójában azt jelenti, hogy 'baszot jo let'. :3 Az irigység így szokott megnyilvánulni, és bár szánalmasnak módja ez a dicséretnek, de legyünk büszkék! Mindannyian iszonyat jók vagyunk abban, amit csinálunk, és van egy töretlen, mindig visszatérő rajongónk. <3

      Törlés
    3. Nézőpont kérdése, valóban :D jobban érzem magam.

      Törlés
  2. Nem tudom, mi történik, de imádom. *_*
    Na jó, igazából a címből már következtettem, mi lesz, de hiába sejtettem, csak az utolsó sor biztosított róla. Amúgy tetszik a forma, és a káoszos hangulat (most én is ilyen hangulatban vagyok), ráadásul a dark mood nálam mindig nyerő, szóval ez tripla piros pont neked. :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, ahogy nézem egymás után hozzuk az ilyen kis szöszöket :D
      Örülök, mert igazából nem tudtam a végére mit akarok, és milyen hatást is ér majd el az olvasóknál... úgyhogy köszönöm!

      Törlés
  3. Drága Abeth!
    Nagyon meglepődtem, mikor láttam a nevemet megemlítve egy posztodban, óriási megtiszteltetés, hogy ezt gondolod, köszönöm szépen!
    De, ami ennél is fontosabb, elképesztőt alkottál! Először is, nem tudok elmenni amellett, hogy végig rázott a hideg, amíg olvastam, fenomenálisan dolgozol a szavakkal, lehengerlő olvasni a gondolataidat, mert már csak a megfogalmazás szépségében is elvesztem.
    A mondanivalót, pedig azt hiszem értettem, bár mindenkinek saját magánügye, hogy mit lát bele egy írásba, nem igaz? Mindenesetre, nekem tudtál adni egy értelmezési módot, és azzal nagyon egyet tudok érteni.
    Kíváncsivá tettél, ezért mindenképpen ismerkedem még az alkotásaiddal!
    Köszönöm, hogy elolvashattam és további szép napot kívánok neked!
    Ölel, Theodora

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az igazság, nagyon szeretem a blogod, nem az a tipikus egyrészt, másrészt szépen írsz, harmadrészt pedig elgondolkodtatóan. Ez a három azért nem mindig jár együtt.
      Kicsit zavarba hozol a dicsérettel, mert szerintem voltak már jobb leírásaim is, most direkt fókuszáltam a mozdulatokra, fizikai megnyilvánulásokra (mit érzékel az érzékszerveivel), minthogy lelkiekben mi zajlik benne.
      Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy láttál benne valamit, mert pontosan én sem tudom, hogy mit is akartam átadni ezzel a kis szösszel, csak úgy jött :D
      Neked is további szép napot! <3

      Törlés
  4. Szia!

    Gratuláció ehhez a rövid kis íráshoz! Nekem nagyon tetszett, egyrészt a téma választás / hangulata miatt (hiába, közel állnak hozzám a dark dolgok) másrészt pedig azért, mert olyan szépen bánsz a szavakkal! Jó volt olvasni, de tényleg. Örültem neki.

    Üdv, Yui

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! * - *
      Igyekeztem. Hmm... lehet többször kéne ehhez a hangulathoz nyúlnom :D Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, érdekel a véleményed, gondolataid, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

© 2018. A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Üzemeltető: Blogger.