Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2020. június 22., hétfő

Reinkarnáció

Hellobello! 
Cím: Reinkarnáció
Alcím: Történhetett volna így is
Kategória: novella – one-shot, fanfiction – AR 
Fandom: Mo dao zu shi – Wangxian – Wei Wuxian & Lan Wangji
Fandom ismerete nem szükséges!
Besorolás: angst, whump?, ficlet, egyperces, Wuxian pov, death story, pre-slash 
Helyszín: Egy elhagyatott házban, Gusu szélén 
Idő: Wei Wuxian halála után 13 évvel
Leírás: Ha Mo Xuanyu helyett valaki más áldozta volna fel magát Wei Wuxianért. 
Figyelmeztetések: ANGST. Mondom angst.
Korhatár: 14+ 
Forrás: a főforrás maga az író: Mo Xiang Tong Xiu.
Terjedelem: 804 (+38) szó 
Megjegyzés: Jah, tanulnom kéne, nyakamon a szigorlat, de én mégis megírtam ezt >< üssetek meg ért, hátha akkor nagyobb figyelmet szentelnék a tanulásra. Amúgy ti hogy vagytok? Elkezdődött már a nyár? Bár ebben az időben... no komment.
Megjegyzés 2: Igazából nem ezt akartam hozni, hanem egy winterwidow újraírást, de az még mindig munka alatt áll, ezt pedig könnyebb volt megírni. Igazából újraírni/átírni nem is olyan könnyű, látom benne a  hibákat, de néhol annyi mindent kell törölni... De azt is hozni fogom nemsokára!
Jó olvasást!💖 
 * * *
– Hívlak téged, Yiling Patriárka, Wei Wuxian!
* * *

Csönd volt. Nem hallott semmit és senkit, csak a lassan beszűrődő esőnek a hangját, mely mélabúsan, halkan szemerkélt. A levegőben a frissen kioltott gyertya füstje szállingózott fémes, vasas árnyalattal.
Lomhán nyitotta ki a szemét, szinte óvatosan, de amint észrevette, hogy különös félhomály veszi körbe, máris felbátorodott. 
Hol vagyok?  
Fel akart állni, azonban lába nem tartotta meg, így visszahuppant és bágyadtan bámulta az ismeretlen, üres falakat. 
Mi történt? 
Hogy ebben a pillanatban mi történt, azt nem tudta volna megmondani, csak annyit, hogy ő lezuhant a szikláról. Akkor túlélte volna? Pedig nem ez volt a célja... Kizárt, hogy túlélte volna!  
Csak most vette észre a körkörös festést maga alatt, mely friss volt és rendezett. Kézzel rajzolták, vért használva hozzá, ami megmagyarázta, hogy miért is érezte a szagát a levegőben, és hogy a fehér vászonöltözékének ujjai mitől játszottak skarlátszínben, hátborzongatóan hatott. Valóban vágások voltak a csuklóin, precíz, egyenes vágások, bárki is követte el, tudta, hogy mit akart, és ezért mit kell megtennie. A vérzés ugyan már elállt, de tisztában volt vele, ezek nem olyan vágások, amiket figyelmen kívül hagyhat. 
Felismerte az eljárást, egy ősi, tiltott technikát, ami inkább volt átok, mint akármi más. Az igézés során az igéző megsebzi magát a testén és megrajzolja saját vérével a festést a ráolvasással együtt, ezek után a festés közepére ül és megidézi a lelket, kéri, hogy teljesítse akaratát, cserébe a testével "fizet" neki. A nehezebb része a dolognak az volt, hogy mikor a gonosz lélek átveszi az igéző testét, valóban teljesítenie kell a kívánságot "határidőre", vagy az átok visszafele sül el. A testet megszálló lélek meg fog semmisülni örökre és soha nem születhet újjá.
Wei Wuxian felsóhajtott, nem akarta ezt elfogadni. Minek hívták vissza? Érti ő, hogy a nagy és fenséges Yiling Patriárka volt, de hogy valaki felajánlja a testét neki? Túlzás. 
A súlyos feláldozás miatt csak néhányan voltak elég bátrak, hogy alkalmazzák. Mivel igazából egy kívánság sem elég erős ahhoz a való életben, hogy egy élő ember feláldozza életét, testét, jövőjét, mindenét, amije egyáltalán volt. Évszázadokon át a történelemben csupán három vagy négy esetet tartanak számon, és mindnek a kívánsága ugyanaz volt – bosszúállás. 
Wei Wuxian a sok előbukkanó, de meg nem válaszolt kérdés után realizálta a helyzetét, végre felkászálódott állásba és szembefordult a szobával.
Első és legfontosabb kérdés: ki testében van, és hol? 
Egyszerű és fehér volt az öltözéke, se minta a galléron vagy mellrészen, övön sem volt hímzés, vagy beleakasztott kiegészítő, ami segített volna rajta. Csak egy gyászöltözeti pao[1] volt. Papírt keresett, akármit, ami segített volna neki, hogy ki volt az igézője és mi az akarata, miután végig tapogatta magát és semmilyen fecnit sem talált, a szobának szentelte a figyelmét. 
Az ajtó be volt húzva, a szobában csak egy heverő feküdt az egyik sarokba tolva – biztos, hogy több hely legyen a felfestésnek –, míg másikban egy asztal volt. Rajta toll, tinta és egy guqin[2], ami mellett pedig... 
– Bichen![3] – kiáltotta el magát és futott a felhőmintás keresztvassal rendelkező kardhoz. – Lan Zhan? Itt van Lan Zhan? – tette fel magának a kérdést lelkes izgalommal és már feltépte az ajtót, hogy kirohanjon megkeresni a férfit. Észre sem vette a guqin mellett heverő levelet. 
Egy pillanatra megállt a ház előteraszán az esőt nézve. 
Hol van? 
– Lan Zhan! – kurjantott az éjszakába. Tudta, hogy nem mehetett messzire a kardja és a guqinje nélkül. – Lan Zhaaaaan! Itt vagyoooook! Visszatértem! – futott ki a ház elé. Nézett jobbra, nézett balra a nagyvilágba és várta, hogy az visszanézzen rá. 
– Hova mehetett? – morfondírozott magában. 
De akárhány kört is tett meg a ház körül, akárhányszor ismételgette a férfi nevét hangosan, az nem jelent meg. 
– Elkerültük volna egymást? Te nélküled úgy sem megy sehova – emelte meg a kardot, és mivel már elázott és fázni is kezdett, így inkább úgy döntött, megvárja a házban, vagy legalább a teraszon. A korlátnak támaszkodott mosolyogva, kezében a fegyverrel, egészen addig, míg ez a mosoly le nem olvadt az arcáról. Megakadt a torkán a levegő, és a gyomrában az a piros lufi, az a vörös öklömnyi szerv, az, ami a mellkasából csúszott vagy inkább süllyedt egészen odáig, na az most egy tű hegyén próbálta kiejteni a nevet és nem szétszakadni egyszerre a tudattól, hogy itt volt! Pedig Wuxian meg azt kívánta már, bár ne lenne itt, miközben közelebb lépett, ki a tető védelme alól. 
Közelről nézte, a sötétben csak az aranyló szempár izzott tompán, a fehér, bársonyos bőr szinte földöntúlinak hatott a Hold fényében, és nem akarta elhinni, hogy ő az, kereste rajta a réseket, próbálta rányomni a hüvelykujját Lan Zhan hibáinak ütőerére, de nem talált semmit.
Fülében lüktetett a vér minden egyes szívdobbanásra, és össze kellett szednie magát, hogy képes legyen megszólalni, vagy egyáltalán nem egyszerűen csak a sárba dőlni.
– Nem lehet. – Nem ismert rá a saját hangjára, nem ismert rá a kezére, nem ismert rá az öltözetre.
Mert nem a sajátja volt, nem is akárki másé.
A pocsolyából Lan Zhan tükörképe nézett vissza rá. 
* * *

Érdekességek/Magyarázatok:
[1] A pao (袍) a hagyományos kínai viselet, avagy hanfu része: zárt, egyberuha, amelyet csak férfiak viselnek.
[2]  A guqin a citerák családjába tartozó 5 vagy 7 húros hangszer.
[3] Bichen (避尘) Lan Zhan kardja, nevének jelentése: távol maradni a világi dolgoktól.
Most a nevekkel direkt nem szórakoztam :D
* * *

Amúgy megírtam Lan Zhan levelét, de úgy gondoltam, hogy a novellához mégse fűzném hozzá, elég az anélkül is, de hogy akit érdekelne, annak ide bemásolom:
Wei Ying,
Ha ezt olvasod, tudjuk, hogy mi történt, átkozz érte. Én nem bánom, amit tettem; ha nem élhetek azzal, akit szeretek, akkor legalább éljen nélkülem boldogan.
Remélem, következő életünkben találkozunk.
Lan Zhan
Ui.: kívánságom annyi: ne gyászolj.

8 megjegyzés:

  1. Te jó ég, már akkor tudtam, mi fog kisülni ebből, mikor annak az átoknak az eljárásáról írtál. :(
    Azt se tudom, hogy most szomorú vagyok-e vagy mérges (mert most azért na, ehhez a döntéshez mégis kinek van joga?) Ha ismerném a fandomot, talán egyszerűbb lenne döntést hozni.
    Amúgy megint csak tetszett az irományod, és örülök, hogy megint visszatértél egy novellával, már vártam. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fandom ismeretével is nehéz eldönteni, ez megközelítéstől függ igazából szerintem :D Egy életet leélni az ő testében, minden pillanatban emlékezve, hogy feláldozta magát, egyszerre szomorú és bicskanyitogató érzés. Ezért is csak idáig írtam, a többi az olvasó fantáziája :D
      Köszönöm! Remélem nyáron azért nem havi egy bejegyzésre futja, össze fogom kapni magam! Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  2. Istenem, Lan Zhan... nem is tudja, mennyire teljesíthetetlen a kívánsága. :( Most így belegondoltam, hogy Wei Yingnek el kell majd játszania, hogy ő Lan Zhan, és kb 1 perc alatt le fog bukni, és mekkora botrány lesz abból, ami történt - nem mintha ez visszahozná Lan Zhant. Bár Wei Yingről el tudom képzelni, hogy kitalál valamit, amivel visszahozhatja.

    (Egyébként befejeztem a Zhaoyaót... háááát, mit mondjak spoiler nélkül, sajnos eléggé összecsapták, de a könyvet el fogom olvasni belőle, viszonylag rövid.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos! Idáig azért annyira nem gondoltam el, de minden bizonnyal Wei Ying nem tudná eljátszani, bár lehet nem is akarná 🤔 szerintem is valamit kitalálna. Dupla feláldozás :D Nem tudom, de ha valaki, ő biztos képes lenne valamit kitalálni.

      Én is befejeztem a the Legendst, de egyetértünk amúgy, nekem a sorozat második felétől volt ilyen érzésem, összecsapva, és valahogy dramaturgiailag is ingott. Kicsit sajnálom is, mert jól indult az eleje. Most a Legend of Fuyaot nézem, ott meglepően sikerült átvészelni azt, hogy a karakterek összejöttek és építkeztek tovább, de még lekopogom, nehogy elrontsák a végét :D
      Köszönöm, hogy írtál! <3

      Törlés
    2. Utána olvasgattam, miután befejeztem, és elvileg a regény írója benne volt a forgatókönyvírásban, de rákényszerítették, hogy átírja a sztorit és elnyújtsa, mint a rétestésztát... Nagyon sajnálom amúgy, hogy így sikerült, mert rengeteg szereplőt megszerettem. Miattuk fogok egy esélyt adni a könyvnek. Nagyon nagy mázlink volt az Untameddel, hogy egy jó adaptációt kaptunk.

      Én most a Romance of the Tiger and the Rose-t és a You are my destinyt nézem. Az előbbit nagyon élvezem, zseniális a női főszereplő, belekerül abba a sorozatba, amit ő írt, és próbál túlélni, közben meg már a felismerhetetlenségig megváltozott a történetszál. :D Az utóbbi meg inkább ilyen guilty pleasure, mert ennél sablonosabb sorozatot nem láttam. xD Ezen a ponton már csak azért nézem, mert hozzám nőtt pár szereplő, és mert egy részét Magyarországon forgatták. xD Néha nem tudom, hogy nevessek vagy sírjak azon, ahogy Budapestet Párizsnak próbálják eladni - ami azért vicces, mert a későbbi cselekményben lesz magyarországi szál is. :D

      Törlés
    3. *beszélgetés áthelyezése* :D
      Válaszoltam ott.

      Törlés
  3. Zseniális lett, bár sejtettem a felétől, hogy ki áldozta fel magát Wei Yingért. Hiszen ki más is lehetett volna, aki ennyire bűnösnek érezte magát azért, mert Wei Wuxian meghalt. Döbbenetes lett, nagyon jól írtad az érzéseket, teljesen átjött. Wei Ying teljesen karakterhű volt. Még ilyet!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem senkit nem lepett meg, pedig reméltem, kicsit elhúzhatom, de ki más tenné meg, ahogy írtad 😊
      Ennek nagyon örülök, igyekszem mindig karakterhű lenni, és Wei Ying sokkal jobban megy, mint Lan Zhan.
      Köszönöm szépen, hogy írtál, biztos fogok még alkotni ebben a világban <3

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.