Informacje

Itt járó idegen, üdvözöllek az Arctalan blogon! Az én birodalmamban, ahol minden és mindeki lehet akármi és akárki. Lépj be bátran, vesssz el a történetek között, egy iromány erejéig legyél valaki más, tudj valami mást, itt minden megtörténhet!

2020. február 9., vasárnap

Haiku próbálkozások II.

Hellobello!
Cím: Amatőr haikuk 11-20. 
Kategória: vers – haiku
Besorolás: egyperces, drabble
Figyelmeztetések: - 
Korhatár: G
Forrás: saját kútfő,  minden jog fenntartva. 
Terjedelem: 98 + 95 szó
Megjegyzés: Már írtam haikukat, aztán abbamaradtak. Tegnap mégis elővettem a füzetet, meglepően könnyedén jöttek a gondolatok, bár még mindig csak szárnypróbálkozások, de szeretem írni őket: egyszerű, szép, titokzatos. Három sor összesen, de mennyi minden belefér. Azt hiszem, kezdek szentimentális lenni :D
Megjegyzés 2: Holnaptól egyetem :( én pedig eltűnök az éterben, fogalmam sincs, hogy mennyi időm is lesz a blogra, de igyekszem legalább ilyen kis apróságokat hozni.
Megjegyzés 3: Sok sikert, kik most kezdik a következő félévet, kitartást! Ahogy a többi sulisnak, dolgozó embernek is! Remélem mindenki jól van, élvezze ki ezt a vasárnapot ebben a napsütésben, legalábbis nálam :D
Megjegyzés 4: Végén egy kis beszélgetős téma :D
Jó olvasást!💖 További szép napot!
* * *
#11.
Felhagyok vele,
A végtelen búcsúval,
Sikoly a szélben.

#12.
Nyílik az ajtó,
A törülközőt rántod
Pőre valódra.

#13.
A kínban hiány
Volt mikor nem volt jelen?
Már nem emlékszem.

#14.
Egy csepp, meg két csepp
Megszínezi a vásznat
Szürkén, feketén.

#15.
Ketten voltunk csak
S a mérhetetlen idő.
Óra kattogás.

#16.
Áradó felszín
Hömpölyög, elmos mindent,
Kiborult kávé.

#17.
Szárnyak lebbentek,
Űzték a gyengeséget
És mély sóhaj szállt.

#18.
Zubog a dallam,
Kékség festi a vásznat,
Sziklán víz pattog.

#19.
Szörnyeteg, mint én,
Semmim vagy, részem legyél,
Együtt ordítunk.

#20.
Lágyan és zengőn
Zongora hangosan sír,
Hangjegyek szállnak.

* * *
A múltkoriban sokkal inkább valamilyen látványt fogalmaztam meg, most ez kicsit másmilyen lett. Ehhez kapcsolódik a kérdésem, ti mennyire tartjátok fontosnak a lélektant egy műben? Kötelező, vagy nem minden zsáner kívánja meg? Vannak trükkjeitek, hogy írjátok le a karakterben dúló világot? Vagy csak jön? Én szeretem ha van, de sok esetben nagyon nehéz megfogalmaznom, mit is szeretnék megmutatni az olvasónak. Számomra ez az egyik legnehezebb, talán mert a saját érzéseimet sem mindig tudom megérteni :D Trükköm nincs, bár volt már, hogy a gondolataival , mondandójával képeztem le az érzéseit, szóképekkel és leírásokkal inkább bajba szoktam lenni. 

12 megjegyzés:

  1. Fene se tudta, mi az a haiku, szóval először elmentem rákeresni. :D De wow, ezek nagyon királyak. És tényleg egy csomó minden belefér 3 sorba. Nekem nagyon tetszettek. ^^
    (U.i.: nekem is holnap kezdődik az egyetem. Kitartást!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Formája egyszerű, megfogalmazni már annál inkább nehezebb :d de próbálkozni szabad.
      Köszönöm! (Akkor küldöm neked is az erőt, engem már az első hét leszívott, nem tudom, te hogy vagy vele :D )

      Törlés
  2. Jaj, de jó kis haikuk! Ügyes vagy Abeth. Én is mindig szerettem a haikukat, és rendszeresen próbálkozom is velük, de a haiku valódi mivoltát nem tudom megragadni. Úgyhogy az én "haikuim" csak a szótagszámot tartják, de azt, ahogy egy igazi haiku megíródik, az nem igazán működik nálam. Ettől függetlenül nagyon szeretek próbálkozni vele. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából én is csak a formáját tartom, nagyon nehéz megfogalmazni és szavakba önteni egy valódi haikut szerintem. Most a 3sor.hu-ra regisztráltam, és olvasom mások verseit, lehet belőlük tanulni :D
      Amúgy olvastam tőled, a fázni reggel az kedvesre sikerült :3

      Törlés
  3. Annyira megtetszettek ezek a kis versek, hogy nekem is felkeltette az érdeklődésemet ez a műfaj. Köszönöm, hogy megismertettél vele! :D
    Ami a lélektant illeti, én szeretek elidőzni azoknál a folyamatoknál, amik a karakterekben zajlanak, eközben pedig arra jöttem rá, hogy elsőre úgysem sikerülhet teljesen leírni, hogy mi is zajlik benne. Ezért én általában többször visszatérek ugyanahhoz az eseményhez, érzelemhez a történet folyamán, és az addig történtek szemszögéből nézve megpróbálom jobban kibontani, új szegmenseket megvilágítani, akár az ellentmondásokat kiemelni, és nagyjából ez után érzem azt, hogy talán valamennyire sikerült átadnom, amit akartam. Ami nálam még működik, az újraolvasás, újra belehelyezkedni, újra átélni, mert olyankor mindig felvillan egy szó, ami mélyebbé és könnyebben érthetővé teszi az adott érzelmet, folyamatot. Újabban szoktam szóképekkel illusztrálni, de mivel azok egy másfajta hangulatot adnak a műnek, történettől függ, hogy mennyi fér bele.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindenképp érdemes foglalkozni a haikuval, mert egyszerű, aztán talán ráérez az ember :D

      Én is vissza szoktam térni egyes részekhez, de addigra már másképp fogalmaznám meg a dolgokat és a reakciókat, valahogy mindig az első gondolataim a legjobbak, az átírás ront rajtam, túlagyalom, vagy nem is tudom :D de persze, kinek mi jön be, ezt a jó szokásodat tarts meg. Akkor neked sikerül újraélni azt, amikor visszatérsz? Vagy azért picit változik a dolog? Milyen irányba?
      Amúgy egyetértek, hogy a szóképek teljesen más hangulatot idéznek.

      Törlés
    2. A visszatérést úgy értettem, hogy egy fontos jelenetsor vagy esemény többször elő szokott kerülni a történet folyamán, pont azért, amit te is mondasz, mert addigra változik a perspektíva. Ezért, mikor újra előveszem őket, mondjuk egy visszaemlékezés folyamán, akkor adom hozzá azt, ami eddig nem volt benne. Én sem szeretem (meg nem is tudom) átírni az első gondolatokat, mert nem igazán érzem akkor hitelesnek, még akkor sem, ha az jobban megfelelne annak az iránynak, amibe a történetet akarom vinni. De azt hiszem, mindketten tudjuk, hogy a karakterek egy idő után önálló életet kezdenek el élni, és akkor még te sem vagy elég, hogy változtass a döntéseiken. :D

      Törlés
    3. Oh, értelek, köszönöm, hogy így leírtad. Igen, én is úgy vagyok az átírással, hogy addigra vagy elfelejtem, vagy halványodik az ötlet, vagy más lesz és az sose jobb...
      Igen, ha életre kelnek, nincs megállás :D Most éppen írok valamit, ki tudja, talán hamarosan meg tudom mutatni. De direkt csináltam neki egy kronológiát, hogy tudjam, mikor mi lesz. Háááát, csúfos kudarc lett belőle, mert kb. a történet felénél már nem arra jártam :'D
      Köszönöm, hogy írtál! :3

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon tetszenek ezek a haikuk. Az összes képes volt bennem egy konkrét képsort elindítani(nagyon vizuális típus vagyok). Hihetetlenül jól meg tudsz ragadni pillanatokat velük.

    Kitartást ebben az őrült időszakban és vigyázz magadra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végül is ez volt a cél, hogy valamit elindítson. Érdekes egy verstípus, hogy őszinte legyek :D bár így sikerülne a regényeimben... :'D
      Neked is, és kérlek, te is vigyázz magadra nagyon (szükségem van Himitsu folytatásra ;) )!
      Köszönöm, hogy írtál <3

      Törlés
  5. Látod, mást is beszippant az élet, pedig ahh, még mindig imádom a haiku-idat *_* Hihetetlenül csodálatosak, gondoltam, megírom a kedvencem, mint az előző adagnál, de még választani sem tudok, egyik jobb, mint a másik. Nagy gratula hozzájuk!
    És bár már inkább a vége felé tart a félév, sok sikert hozzá! Remélem, sikerrel veszel minden akadályt az egyetemen, és nyárra visszakapunk téged :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm <3 örülök, hogy sikerült átadni valamit, most próbálom fejleszteni magam, van a 3sor.hu, ami haikus oldal, és sok ihletet és útmutatást ad.
      Hát, reméljük :D tehát most ennek a helyzetnek köszönhetően az egész félévem borult, lehet hogy a laborjaim nyáron lesznek, de akkor mi lesz a szakmai gyakorlattal... Nem tudom, de igyekszem jönni. Köszönöm, hogy írtál :3 És neked is kitartást, és vigyázz magadra!

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, érdekel a véleményed, gondolataid, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

© 2018. A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Üzemeltető: Blogger.