Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2019. február 18., hétfő

Mili első ügye: Bitó és borostyán


Hellobello!
Könyv: Böszörményi Gyula:  Bitó és borostyán (Ambrózy báró esetei 3,5.)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: Szeged; 2017
Oldalszám: 196
ISBN: 9789634570172
Kategória: könyv vélemény (kritika)
Figyelmeztetések: Spoiler előfordulhat! 
Terjedelem: 615 szó
Megjegyzés: Végre volt időm ezt is bepötyögni, már csak az utolsó van hátra, azt is igyekszem hamar hozni! Kicsit elhavazott az egyetem, azért vagyok ritkábban, de igyekszem.
Megjegyzés 2: Veletek miújság? Jól vagytok? Lassan szépül már az idő is :3
Megjegyzés 3: Jut eszembe: Böszörményi Gyula új karca, miszerint új Ambrózy könyv várható *-*-*-*-*
Jó olvasást!💖 További szép napot!
* * *
Nem épp egy tetemes olvasmány, de hosszabb legalább, mint a Beretva és tőr. Kicsit kiszakít minket az Ármány és kézfogóból, aminek én kimondottan örültem, noha azért aljas húzás a Nász és téboly előtt, hogy így húzzák az orrunk előtt azt a bizonyos mézes madzagot, miközben majd belehal az olvasó a kíváncsiságba, hogy mi történhet az utolsó kötetben! Hisz az Ármány és kézfogóban Emma ügye lezárul körülbelül...

Az eset, mert, hogy bizony ez is egy nyomozás köré épül, méghozzá Mili első, igazi ügye! Nos, tehát a történetünk az Ármány és kézfogó alatt játszódik, oda ékelődve be, mikor Milit másodjára is vonatra rakja Richárd. Méghozzá milyen ravaszan! Nem lövöm le most a spoilert azonnal.
Azt a jó pár órás utat foglalja magába, amikor is az 502-es járaton bűnügy történik, történetesen, kicsivel több is, mint egy (összességében), és elkerülve a sínekről való lesiklást végül, csak lecsukják a bűnösöket, és Mili hazaér épségben Marosvásárhelyre.

Őszintén szólva, kicsit Agathe Christie szaga volt, de csak egy hangyányit. Nem pont negatívumként említve ezt a hasonlóságot amúgy, amiből Böszörményi Gyula kicsit kifordította a történetet. De a Gyilkosság az Orient Expresszen kellően átjött a sorok között.
Na, de ezen felül!
Ahhoz képest, hogy idősíkilag merre is van ez a sztori, Mili vérmérséklete egész nyugalmas a történtek alatt, és könnyedén keveredik bele a nyomozásba. Szerintem jót is tesz a lelkének picit, hogy ráfókuszáljon erre az ügyre és objektíven mérlegelje a bizonyítékokat, más kérdés, hogy Richárd lassan túllép minden határt...

Örömmel mentem Milivel a nyomozás kacskaringós útján, bele-belelesve, hogy mit is láthat. Ugyan az egész sorozat az ő szemszögéből van, az ő története, de mégis, ez a kötet végképp csak vele foglalkozik, Richárd egy hátsó sarokba van űzve, de oda sem sokáig... Spoiler alert végképp! Mert hogy ez az ember, hát nem hiszem el! Mi az, hogy álruhába öltözve megy utána?! Erre még én sem számítottam. Persze, igazán jól időzít és teret hagy Milinek még a végén is, de... huh, amikor megláttam a sorok között, nem tudtam eldönteni valóban, hogy lepuffantsam, vagy megcsókoljamöleljem. Amúgy a harmadik kötethez képest sokkal harmonikusabb volt a kapcsolatuk, ami jót tett a piciny lelkemnek.

Szereplők terén most nagyon sok mellékszereplővel találkozhattunk, a prímet Mili vitte természetesen, ámbár a végére Richárd sem lett elhanyagolva, megmutatta, hogy lakozik benne emberség, aggodalom és kedvesség. Na jó, ezt eddig is tudtam róla, csak olyan szúrós és zárkózott lett Richárd mostanra, hogy jól esett ez a kis bensőségesség.
De a mellékgárda is tartogatott érdekeseket:
Bali Mihály, a hóhér. Maga a foglalkozása is érdekes gondolatokat vet fel. Elképzelni sem tudom, milyen lehet ilyen munkát végezni, hogy viseli el az ember lelkileg... pedig kellett. Mindig voltak végrehajtók. Ehhez képest nem egy bekövült jellem volt, tetszett, mikor a küszöbön megállt, hogy már pedig a haza szolgálójaként nem enged ki senkit. Azonban nem tudom,hogy magam mennyire idegenednék tőle munkája által, mint a többiek a vonaton kivéve Milit. Értelem kell ahhoz, hogy felfogja az ember, kell, hogy valaki ezt is elvégezze, és az nem jelenti, hogy a személy ettől még szörnyeteg.
Mimi is különös figura volt. Igaz, félig a falnak mentem tőle, mégis volt egyfajta pikantériája, ahogy Zénókát teljesen az ujja köré csavarta, de még hogy! Szegény flótás, nem nagyon bánom a sorsát, butuska szerelmes.
A kis kedvencem még Domonkos Jenci volt.

A történet pörög, az alaposság továbbra is övezi a stílust és az összes leírást, felhasznált szereplőt, amiért nem tudom elégszer dicsérni az írót. Elkápráztat itt minket!
Hasonlóan, mint a Beretva és tőr, ez is megállná saját novellaként a helyét, de érdemesebb érzelmi skála alapján sorrendben olvasni, bár megnyugtató tud lenni a zárókötet után is, noha azért aprócska hibája, hogy rövidke.
Na de most már jöjjön az a Nász és téboly! Mielőtt még kihullik az összes hajszálam...

Zárásképp pár idézet:
– Igazolvány – mondta, mikor ránéztem.
– Miféle?
– Detektív, avagy bármilyen más rendőrhatósági. Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet.
– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik. Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem: – A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom.
A szoknya, ezt már megtanulhattam volna, igazán különös ruhadarab: nem csupán a női lábakat takarja, és vonzza a férfi tekinteteket, de olykor tökéletesen bedugítja az „erősebbik nem” fülét, különösen, ha az említett ruhadarab viselője oly dologban szólal meg, amihez a férfiak szerint a nőknek semmi köze.
– Jobb lesz, ha én most leszállok – szólt Richárd, mikor kezemet a kilincsre tettem. – Nem volna okos dolog véletlenségből a vonaton maradnom.
– Annál is inkább – néztem fel rá erősen túljátszott rémülettel –, mivel a kabinban csupán egyetlen ágy van, és így Székelykocsárdig igencsak illetlen közelségben volnánk kénytelen együtt utazni.
– Maga javíthatatlan, Mili – mosolyodott el a báró, és mintha némi szomorúság csillant volna a szemében.

⭐⭐⭐⭐⭐
Pár kérdés a végére: Sejtettétek, hogy ki lesz a bűnös? Mi volt a véleményetek elsőre Bali Mihályról? Ti is idegenkedtetek volna tőle, vagy nem? Miért? Megfordult a fejetekben, hogy esetleg a báró úr a vonaton tartózkodhat?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.