Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2019. január 6., vasárnap

Veszélyes játék

Hellobello!
Cím: Veszélyes játék
Kategória: novella – one-shot, fanfiction
Fandom: Marvel – Natashena – Natasha & Yelena Belova
Besorolás: 300, egyperces, a/a, hurt/comfort, Yelena pov
Figyelmeztetések: - 
Korhatár: 12+
Idő: 2000-s évek körül
Helyszín: Amerika
Leírás: Yelena mindig is Natasha nyomában járt, több akart lenni, ő akart lenni a Fekete Özvegy. Ők ketten együtt Fekete Özvegyek.
Forrás: Minden jog a Marvelt illeti. Képregényszál beütés... + videó (mert persze az agyam nagyon vizuális)
Terjedelem: 300 szó 
Megjegyzés: Ez lenne az első, amivel a 300 kihívásra jelentkeznék. Sosem írtam még ilyet, és régen előszeretettel szaladt meg velem a ló a szavak terén, most is nehéz volt ezt 300-ra csökkenteni és belesűríteni, amit akartam... Ez lett a végeredmény, bár azért érzem, hogy van hova csiszolódni még.
Jó olvasást!💖
* * *

Megütött, éreztem az öklének nyomát, melytől roppant egyet nyakam, ahogy oldalra bicsaklott a fejem. De nem abból a fajtából faragtak, aki nem üt vissza. Nem adom fel. Soha és semmikor. Nyerek, minden áron. Macska-egér módjára támadtunk, hol egyikünk, hol másikunk, de egyik sem kerekedett túl az ellenfelén. Ellenfél…? Mi voltunk mi egymásnak?
A nevem Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena Belova. Yelena. Yelena. Yelena. Yelena Belova. A nevem Natasha Romanoff – felvettem az Ő személyét, az ő képességeit, hogy olyan legyek, mint Ő. Olyan lettem, mint Ő. Tükörképe, az eltorzult démona, a szörnyetege, a múltja, ami kísérteni fogja örökké. Könnyen meglépett, de van, amitől nem lehet. Már pedig a KGB sosem engedte meg magának ezt a figyelmetlenséget, hogy egy nevesincs S.H.I.E.L.D ügynök elvegye tőlünk. Ezt ő is pontosan tudta, ahogy összenéztünk, fegyvert fogtunk egymás halántékához, mégsem durrant el egyik sem. Még. 
Csönd állt be egy pillanatra. 
Elmosolyodtam. – Pusztításra terveztek – leheltem a képébe halkan, de amilyen közel voltunk egymáshoz, ez is fülsértőnek tűnt. – Eszközök vagyunk, erre terveztek minket és használnak fel minket. Pusztításra. 
– Csak addig, míg én meg nem öllek. – Kék szemeiben nem láttam kegyelmet, csakis önmagamat. Saját arcom nézett vissza rám, fonódott egymáséiba tekintetünk. 
Mindig jobb volt, mindig őt próbáltam utolérni. Ezidáig. Már nincs mit utolérnem. Ily könnyedén megszerezhettem a Fekete Özvegy nevet? Ennyi? Ennyi a sok küzdés vége, ennyi a játék, a mi versenyünk? Ennyi? 
Hivatalosan én váltam az oroszok szemébe a Fekete Özveggyé, csakhogy Natalia személye nem szűnt meg létezni még. 
– Nem, sosem fogsz – mert olyan vagyok, mint Te. Egy egész két fele, mely nem tud egymás nélkül élni, csakis együtt. 
Ha meghúzom a ravaszt, vajon meghalok én is?
– Te sem. Mert újra meg fogsz keresni. Ez a játék a szenvedélyed, ez tesz téged különlegessé – sziszegte. 
Ez a Mi játékunk. A Mi szenvedélyünk. Tudtuk mindketten.
Meghúzta a ravaszt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.