Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2020. augusztus 30., vasárnap

Sanctuary

Hellobello! 
Cím: Sanctuary
Kategória: novella – one-shot, fanfiction  
Fandom: Mo dao zu shi – Xicheng – Lan Xichen & Jiang Cheng (+ picit Wei Wuxian JC részéről)
Besorolás: hurt/comfort, slash, drama és nem tudom mi
Helyszín: Felhőrejtek/Felhőzug
Idő: Wei Wuxian halála után 1-2 évvel
Leírás: Jiang Cheng elmegy Lan Xichenhez, aki a teázásuk közepette eljátszik egy dalt, felborítva vele mindkettejük érzelmi stabilitását.
Figyelmeztetések: Huha... jó kérdés, hogy ez mi, döntse el mindenki maga? Csak akartam már egy Xichenget :'D OOC előfordulhat!
Korhatár: 14+ 
Forrás: a főforrás maga az író: Mo Xiang Tong Xiu. Ezen kívül az ihletet adta Kamilla a formához.
Terjedelem: 1420 (+112) szó
Ajánlott videók: 1(LA) 2(D) 3(D) 4(LA) 5(D) 6(E) 7(LA) 8(D) 9(D)
* rövidítések: LA = live-action (ezek a Xichengesek); D = donghua (ezek főképp csak Jiang Chengesek); E = egyéb
Megjegyzés: Noh, sikerült valamennyire összeszednem magam, nem pedig csak régebbieket feltölteni ide, ennek örömére maradtam az MDZS-nél, pedig múltkor meg azt mondtam, hogy SW-ből hozok  valamit... Komolyan mondom, rosszabb vagyok néha, mint az óceán hullámai, ahogy változtatom a döntéseimet :D Amúgy vége a nyári szakmai gyakorlatomnak, voltam pár napot Balatonon, kezdődik nemsokára az egyetem, és szinte napi szinten szopatnak, hogy a szakdoga így, a másik tárgy úgy, úgyhogy azért sem jöttem előbb írással, mert egyszerűen minden napra adtak nekem programot, de ezt majd elmesélem, ha végre dűlőre jutottam a tanárokkal.
Megjegyzés 2: Hogy vagytok? Sulisok várják az iskolát? Mit gondoltok a mostani helyzetről, hogy így kezdődik az oktatás? Jobb, rosszabb? Remélem, azért mindenki jól van, ki tudtátok pihenni magatokat! Kérlek, vigyázzon mindenki magára!
Jó olvasást!💖 További szép napot! 
 * * *
Nem hallottam már
SEMMIT.
Semmit. Semmit. Semmit. Semmit.
Zokogás helyett sem könyörgő sóhajt,
csontjaimba vájó h i á n y t
mely csakis 
N E K E D
szólt. 
De TE nem hallottad meg, 
én pedig nem mondtam ki.
Bár fojtanál bele ezekbe a
s i l á n y könnyekbe
akár, egy tóba, 
mikor emlékszem, 
nem tudom meggátolni, hogy 
potyogjanak, 
pedig ez nem fájdalom, 
csakis düh.
Ereimben csörgedező pokoli esszencia…
Erő. Erő. Erő. Erő. Erő.
És veszteség. 
Veszteség. 
TUDTAM, hogy ugyanígy vesztetted el őket
oly agónia száradt ajkukra, mint e pillanatban velem,
de míg őket szeretted... Mi voltam É N neked?
Elmúltál. 
ELMÚLTÁL. 
Itt hagytál. 
E g y e d ü l. 
Hagytad, hogy elvesszek mellőled, 
mint a tovatűnő tavaszi szél.
Hagytad, hogy a soha véget nem érő b ú c s ú m
örökké karistolja az éjt.
De 
TE
hol vagy?
Hova lettél?
A harag a bordáimat feszegeti, 
a csalódottság egyenesen megöl,
elmúló ízed pedig a pohár szélére ül. 
Te tetted. 
T E
megöltél mindent.
Mindent. Mindent. Mindent. Mindent.
Mi vagy és lehettél volna...
Mi vett körbe és mit szerethettél volna...
Mindent. 
Emlék maradtál, 
mely csapdába ejtett, 
 testvéri lánccal rabszolgává tett, 
míg... 
míg én is elmúlok veled.
Miért nem együtt váltunk semmissé? 
Miért élsz bennem örökké?
M I É R T ? 
Sóhaj lettél, mely nem hagy nyugodni. 
Sóhaj. 
Mely vagy az enyém, vagy másé.
De nem a
t i é d.

– Jiang klánvezér? Jiang klánvezér?
Az elfakult képeken áttört a hang, milliónyi szilánkra robbantva szét őket.
– Zewu-Jun[1] – hajolt meg tiszteletteljesen a Gusu klán egyik Jáde köve[2] előtt. Lan Xichen rengeteg mindenben hasonlított öccséhez, pont oly magas volt és karcsú, mozdulatait kísérte valami gyökeri elegancia, azonban voltak különbségek is, egyrészt szeme sokkal sötétebb volt, amitől szinte lággyá és gyengéddé vált pillantása, másrészről arcvonásainak játéka rengeteg érzelmet tükrözött, ellentétben Lan Wangjival, aki legtöbbször mindenhez sztoikusan állt hozzá. Most is, aggodalom tán? Jiang Cheng nem tudta megmondani, hogy pontosan mit is lát. Nehéz volt belenézni valaki más tekintetébe, és nem emlékezni, nehéz volt figyelni, ahogy valaki rendíthetetlen oszlopként állt mellette, amikor már úgy megszokta, hogy egyedül maradt múltjának szellemeivel, és nehéz, irgalmatlanul nehéz volt mindennel szembenézni.
– Kérlek, egy teára – invitálta be a férfit Hanshiba[3], és Jiang Cheng szó nélkül követte.
Leültek egymással szemben, és mielőtt a csend dögvészként telepedett volna rájuk: – Valami hír? – Jiang Cheng hangja kietlen volt és visszafogott, és mégis aligha sikerült Lan Xichent megtévesztenie, aki azonnal átlátott a felhúzott maszkon: mesélt a ráncba szaladt szemöldök, a megfeszített száj, vagy a mogorva vonások, de még a végtelen mélységű szempár is, mely oly könnyedén tudta volna elnyelni Lan Xichent, mint Alice-t Csodaország az üregen át. 
– Nincs – rázta meg a fejét a másik klánvezető. – Semmi nyoma sincs, egy lélekdarab sem. 
Jiang Cheng ujjai elfehéredtek a pohár körül, félő volt, mindjárt össze is roppantja a porcelánt, végül csak erőltetett nyugalommal beleivott. A tea bár finom volt, mégis számára kesernyés ízt hagyott a nyelvén.
– A gyászt mindenki másképp dolgozza fel.
– Én nem... – kezdett bele elhamarkodottan, de végül nem fejezte be a mondatot, amit ki akart mondani. Nem gyászolt. Pontosabban nem Őt gyászolta. Elfordult. Hogy a konokság miatt, vagy mert rájött, hogy hibázott?
– Hanguang-Jun[4]?
Lan Xichen bágyadt fásultsággal mosolyodott el, szája sarkában nem játszott öröm, az aggodalmon túl valami szomorúság görbítette le szépen ívelt ajkait. – Ahogy mondtam, a gyászt mindenki másképp dolgozza fel. Vissza fog jönni és keresni fogja.
Jiang Cheng válla megfeszült, látta, ahogy a férfi beszélt és beszélt, a teát tartotta elé és beszélt, és őt nézte, hát nem értette, hogy vérben forgott a szeme? A szögletes sípolás benne nem volt több, mint szívdobogás? Hát nem értette, hogy ha most ellökné, a kapcsolatuk egy rózsabimbó pattanásával nyílna szét és tönkretenné a díszletet? A díszletet, amin hónapok óta dolgozott, hogy befogadható legyen, pont olyan, mint régen és eltakarja a régmúlt romhalmazait? És mégsem tudott olyan lenni, mint régen. Mély levegő. Hullámokat vert ereiben, mint maga az óceán. 
– Ha nem bánod... 
Jiang Cheng nem válaszolt, hagyta, hogy Lan Xichen elővegyen egy guqint[5] és letegye az asztalra. A kecses, hosszú ujjak óvatosan pendítették meg a húrokat, életet lehelve különböző hangokban. Nem akart figyelni, de már nem tudott úgy tenni, mintha süket lenne: a dallam kacskaringózva szállt fel, mesélt oly sok mindenről körbevonva kettejüket. 

Bár nem hallanék már
SEMMIT. 
És semmit. És semmit. ÉS semmit. 
A szíved dobogását a hangyazajban, 
A megtett összes lépésedet a Múltban, 
ahogy túléltél.
És éltél.
Napról napra.
Szeretném hinni, hogy megint hajnal van,
pedig a hajnal megszűnt, amikor nem hoztad többé m a g a d d a l,
pedig
most
ITT vagy.
V e l e m.
Szeretném hinni, hogy vannak rólunk képek, emlékek,
pedig 
nincsenek. 
Talán nem is lesznek. 
Mégis meg tudnék tölteni egy albumot
köszöntésekkel, forró teagőzzel és fagyott lótusz szirmokkal, 
és senki sem tudná, hogy ott vagyunk mind között.
Még TE sem. 
Szeretném hinni, hogy én engedtelek elmenni,
az ÉN döntésem volt, hogy nem foglak 
s z e r e t n i.
Hogy nem hiányoztál, hogy soha
soha
soha
nem tűntél fel egyetlen álmomban sem.
Most az egyszer nem képzelek el 
semmit, semmit, semmit,
hogy jobb legyen.
Csak nézlek,
és szánom magamat.
Csak nézlek,
és megbocsátok magunknak.
Szeretném hinni, hogy visszajöttél
h o z z á m, 
nem máshoz.
Hozzám.
De a tavasz elmúlt, 
jött a buja ősz,
eltakarta az alkonyt, 
és te egyedül hagytál az éjszakában, 
hogy várjam a h a j n a l t.
Nem fogom.
Már nem tudom.
Tudom...
M I É R T ?
Percek múlva csönd lesz, 
én rád fogok nézni,
te pedig rám.
Mélyen belül megértelek.
Szellő lebben, 
űzi a gyengeséget, 
és mély sóhaj száll.
Sóhaj. 
Mely vagy az enyém, vagy tiéd.
De nem a
m i é n k.

– Jiang klánvezér? – akarta volna mondani Lan Xichen, de ujjai csak megálltak a húrokon, hogy véletlenül se szólalhassanak meg újra, miután Jiang Cheng lecsapta a teás poharat az asztalra –, és az csoda folytán még mindig nem tört el.
Nem néztek egymásra, legalábbis Jiang Cheng nem nézett fel, kezén a lila minden árnyalatában szikrázott a gyűrűje. Furcsa, hogy minden olyan szürkés volt, Lan Xichen nem tudta volna megmondani, hogy mióta látott fekete-fehérben, mégis a lila tónusok megtörték a színtelenséget, a  világosszürke szempár átvágta a mozdulatlan, nehéz levegőt. Harag, ami villámlott a mandulavágású tekintetben? Egy pillanatra még maga sem tudta volna megmondani, csak mikor egyenesen belenézett.
Hibázott, mikor megváltoztatta a döntését, mit is játsszon a hangszeren, a Tisztaság dala[6] elsősorban az elmét tisztítja meg, amire a yunmengi Jiang klánvezérnek nem különösebben volt szüksége, helyette olyan dallamot választott, ami a zakatoló szívet nyugtatja meg. De ha lehántja a haragot, feszélyezettséget, felelősségteljességet, ambíciót, bánatot és gyászt, mi marad hátra? Minden, amivel Jiang Cheng felfegyverezte magát a jövővel szemben, eltűnt, és nem maradt más, mint védtelenség és magányosság. 
Lan Xichen összerándult, szinte érezte, ahogy az az öklömnyi szerv a mellkasában életre kel, legyűrve magáról a már jól betanult szabályokat. Mit értek azok? 
Nem akarta így látni őt. Nem bírta így látni őt.
Ahogy remegett a szája sarka, pedig ajkait össze próbálta préselni, ökölbe szorult kezét az asztallapra tette, hogy visszafogja magát, visszarendezze felépített páncéljának darabjait, és próbált nem ránézni, mégis a Gusu klán vezetője olyan volt, akár a nap: látta anélkül is, hogy ránézett volna, érezte anélkül is. 
Lan Xichen kinézett az ablakon, hogy a férfinak adhasson pár másodpercnyi esélyt – szemerkélni kezdett az eső kinn. 
– Jöjj velem. – Elegáns mozdulattal állt fel, hagyta a teát és a guqint is az asztalon. 
Kiérve megállt és mély levegőt vett, mintha az segítené átmosni a szentimentális gondolatait. Bár segítene.
Mielőtt Jiang Cheng megállhatott volna az eresz alatt, mögötte, egy gyors mozdulattal fogta meg alkarját, és húzta ki onnan.
– Az eső sok mindent elmos – emelte az égnek a tekintetét. A hideg cseppek sorjáztak egymás után, csíkot húzva bőrén, amitől úgy nézett ki, mintha ezernyi könnycsepp áztatná az arcát. 
– És sok mindent nem. – Jiang Cheng elégedetlenül felszusszant, amitől Lan Xichen elmosolyodott. 
Kinn álltak a késő délutáni esőben, lassan elázva, de meg nem mozdulva a könnyek, emlékek és érzések viharában.
De míg Jiang Cheng minden mással volt elfoglalva, Lan Xichen lerázta magáról a szabályok adta béklyókat, talán életében először (és lehet utoljára). Nem is gondolkodott, csak valami belső ösztön, belső vágy vezérelte, ahogy közelebb lépve ráhajolt a lilába öltözött férfi ajkára, hogy elpusztítsa a bánatos emlékeket.
Jiang Cheng meglepetten, elvörösödve ugyan, de egy pillanatra nyugvópontra ért, nem volt előre, sem hátra, mikor nem volt múlt vagy jövő, hanem csak jelen. Lan Xichen oldalán. 
Megfogta ő is a kezét.

Nem hallani már
SEMMIT,
csak az esőt,
és két szív hangját.
Megosztani a szenvedést n e m olyan,
mint elűzni a fájdalmat, 
de együtt lehet élni vele.

* * *
Magyarázatok/Érdekességek:
[1] Zewu-Jun (泽 芜 君) Lan Huan, adott nevén Lan Xichen titulusa. 
[2] Gusu klán egyik Jáde köve az Lan Xichen, míg másik, az öccse, Lan Wangji. E megnevezés alapszik tehetségen, kifinomultságon, elegancián, tiszteleten és jóképűségen egyaránt.
[3]Hanshi, más néven Fagyos szoba, a klánvezető szobája. (Xichené bambusszal van körbevéve.)
[4]Hanguang-Jun (含光君) születési nevén Lan Wangji, adott nevén Lan Zhan titulusa.
[5] A guqin a citerák családjába tartozó 5 vagy 7 húros hangszer.
[6] Tisztaság dala a Világosság éneke léleknyugtató technikák egyik gyűjteményének a legerősebb darabja. Nyugtató hatású, elnyomni képes az ellenséges energiákat és megtisztítani az elmét. Nehéz zeneművek közé tartozik. 

6 megjegyzés:

  1. *Kettő perc néma csend ViPa feldúlt lelkiállapotárét*
    A forma nagyon tetszik :3 Ötletes, kifejező és elég mellbevágó. Tetszik a káoszos hangulata is, meg az ambivalens(nek tűnő) érzelmek. És persze az ellentét a háborgó Jiang Cheng és a mindig nyugodt Xichen között. :3
    Viszoont, nekem Lan Xichen és Jiang Cheng annyira nem összepasszoló páros, hogy kellett egy kis idő, mire megbarátkoztam a gondolattal. :D Olyan idegen párosnak tűnnek nekem, mint Piton és Petunia tűnt nektek. Akkor már inkább tudnám elképzelni Xichent és Meng Yaot. :D
    Viszont a sztori kárpótolt a nekem kissé furcsa páros miatt, és amúgy is érdekes volt róluk olvasni, szóval egy szavam sem lehet :3 Plusz iszonyú sokat dob rajta a forma, és az érzelmek (kicsit összezilálta a napokban amúgy is gyenge lelki állapotomat). Jó, hogy mindenféle formát kipróbálsz, mert így mindig változatosak a ficijeid. Nagyon klassz lett! ^_^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *Kettő perc*
      Sokáig nekem se volt, vagyis hát nem merült fel bennem, csak aztán instán láttam egy képet, és tökre megtetszett a gondolat. Én Meng Yaotól kapok ideggörcsöt, mondjuk ő magát nem szeretem, nem hogy akkor még Xichen közelében :D de megértem a te véleményedet is, miután beszélgettünk egy kicsit a soriról. Nem tudom, nyúltál más művekhez is? Nézd meg a chibi-sorozatot (négy rész van asszem kinn), az nagyon cuki :D kicsit feltölt, nem is hosszúak, 5 perces részek.
      A formák diverzitása neked köszönhető, mindig olyan jókat olvasok nálad, és az ösztönöz, hogy valami újhoz/máshoz is nyúljak, kipróbáljak.
      Köszönöm szépen, hogy írtál, remélem ha Jiang Cheng nem is került közelebb a szívedhez, de a ship gondolata igen :3

      Törlés
    2. Én se szeretem Meng Yaot, nyilvánvaló okokból, meg úgy a shippet sem, de mivel az utolsó részekben nagyon nyomatták a párost, így bennük sokkal több potenciált látok. Mert köztük legalább történtek dolgok, míg Xichennek és Jiang Chengnek alig voltak közös jeleneteik.
      Igen-igen, most nézem az animét, de őszinte leszek, nem tetszik. :( Nem a sztori, az másodszorra is király, hanem maga az, hogy anime. Pedig régen elnézegettem egy-kettőt, és nem volt bajom vele, de most valahogy nem tetszik. De azért kitartóan nézem, bár lassabban, mint ahogy a sorit néztem. Aztán kedden jön a könyv (amit egy nappal eltoltak, nagyon mérges is vagyok miatta), akkor azt fogom elkezdeni, szóval nem álltam le a történettel a sori befejeztével. :) Meg most rájöttem, hogy a sorihoz vannak special edition részek, azokat kezdtem el. A chibi is tervben van, de szépen lassan, nem egyszerre akarom őket nézni :D Még a sorit sem emésztettem meg teljesen. :( Úgy szeretném, hogy lassacskán nézzek meg és olvassak el mindent, hogy rendesen bele tudjam élni magam mindegyik feldolgozásba. ^^
      Oh, ezt jó hallani, örülök, hogy tudtalak inspirálni. *_*
      Hát, mindenesetre a Meng Yao x Xichennél jobban tetszik ez a ship :D Mindenképp elolvasom a többi ficidet is velük, ha lesz. ^^ Ki tudja, a végén talán még Jiang Chenget is megkedvelem. :)

      Törlés
    3. Pedig egész sok Xicheng van az interneten. De igen, sajnos Meng Yao volt tolva :( pedig aztán bárkit rakhattak a helyébe.
      Ez érdekes, én nem vagyok nagy animés, de ez kimondottan tetszett, nagyon szép rajzolása van, még ha néhol a történet alig érthető. Mindenesetre sajnálom, akkor hátha a könyv lesz az áttörés, már én is tűkön ülve várom * - * hogy mennyire is sikerült átadni a hangulatot, nyelvezet, ilyesmi :3 akkor tuti, új ff fognak feltűnni tőlem xD
      Igen, vannak, Fatal Journeyt gondolom még nem láttad akkor.
      Csodálom ezt a türelmet részedről, mert én mindegyiket végigdaráltam, aztán vissza-vissza olvasgattam és nézegettem mondjuk :D
      Én köszönöm <3 ha nem is noszogattál, de azért jó húzóerő vagy :3
      Mondanám, hogy remélem, de annyira az én szívembe se lopta be magát, ilyen majdnem semleges kategória, bár az animében olyan szép... csak az nem kompenzál mindent :'D nem tudom, velük írok-e még, de a világban fogok :D van egy újabb wangxian tervben.
      *és akkor csöndesen megjegyzi, hogy Vipától is olvasna... *

      Törlés
    4. Ezzel egyetértek, tényleg nagyon szépen van rajzolva. :) Csak nekem furcsa az egész, mert az élőszereplőseket valahogy... komolyabban tudom venni, mint az animéket. Az érzelmek, az egésznek a valóságossága jobban átjön. Nekem az animék meseszerűen hatnak, és így annyira nem tudok elmerülni benne. De a 2. évadra már jobban hozzászoktam, az jobban tetszett. :)
      Na, a könyv :D Apám, mekkora banda háború volt molyon, te jó isten :D Mindenesetre nekem tetszett, egyrészt a Wangxian részek miatt, másrészt mert sok olyan dolgot megmagyarázott, amit a soriban és az animében nem egészen értettem.
      Lááááttam, hogy vannak spin-offok(?). Ugye jól láttam? :D Még nem néztem jobban utánuk, kettőt láttam, azt hiszem. De majd nekiállok jobban utánanézni, talán majd a héten :3
      Én a sorit kezdtem el vissza-visszanézegetni, de persze a legszívettépőbb részeket, mert miért is ne...
      Én még mindig nem érzem magam biztos lábakon. :/ Láttam a sorit, az animét, az első részt is olvastam, de basszus, mégiscsak iszonyú új vagyok a fandomban, és így nem biztos, hogy rátalálnék a hangulatra, a megfogalmazásra, vagy a szereplők jellemére, ami visszaadja az egészet. Történelmi korban még nem írtam, teljesen más stílus :/ (nem káromkodhatnék annyit, milyen rossz már :D És nem használhatnék annyi szlenget sem.) De igyekszem, már vannak ötleteim, megpróbálom először összerakni fejben a dolgot :D
      És persze várom a további ficijeidet :3

      Törlés
    5. Érdekes mindenesetre, sosem gondoltam így animére, vagy nem nagyon tudatosan, azt hiszem.
      Igen, én is láttam, meg facebookon is volt egy pici utóhangja :D nem azt mondom, tényleg probléma a minőség, de hogy ilyenné nője ki magát :D Nekem csak most volt szerencsém beszerezni a könyvet, vagyis tegnap, akkor el is olvastam egy huzamra.
      Igen, két spin-off van tudtommal, legalábbis eddig, a Fatal Journey (Nie klánról) és a Living Dead (Wen Ningről és Lan Sizhuiról szól), utóbbit még én sem láttam.
      Azt én is szoktam, mazochista lelkemtől csak az telik ki.
      He-he, ahogy láttam, azért annyira stabilan már állsz :D Mondjuk én meg jobban vonzódok a történelmi korokhoz, valószínűleg ezért találtam magamra benne :D
      Én is várom a tieidet * - *

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.