Informacje

Ismerős az Abeth név? Vagy éppen nem? Javaslom, most azonnal vidd a kurzorod az x-re, zárd be és sose nyisd ki újra. Egy no-name leányzó – ki már évek óta fullasztja a netet – agymenései olvashatóak itt. Egy felület, ami az övé... Vigyázz! Biztos kíváncsi vagy? Készen állsz rá? Minden tiszteletem, akkor beljebb is engedlek! Üdvözöllek!

2018. december 31., hétfő

Plátói szerelem

Hellobello!
Cím: Plátói szerelem
Kategória: vers
Besorolás: egyperces, avatar
Figyelmeztetések: - 
Korhatár: 14+
Forrás: saját kútfő, emlékek, minden jog fenntartva. 
Terjedelem: 217 szó 
Megjegyzés: Nem vagyok a versek embere, ezt el kell, hogy ismerjem, de néha nagyon rám tud törni, hogy írjam ki magamból a dolgokat, ez is egyike volt még annak körülbelül egy éve, mikor csak éreztem, hogy tollat és lapot a kezembe, de azonnal! A végeredmény ez lett... semmi hűhó, csak rím, szótagokat sem számoltam, csak ahogy esett, úgy puffant.
Megjegyzés 2: Az év utolsó napja... Boldog Új Évet mindenkinek! Reméljük, csak jobb lesz, mint az előző! :3
Jó olvasást!💖
* * *

Nem is tudom, miért írom ezeket
Toll, lap, asztal; és a ceruza a kezemben. 
Le kéne zárnom, mint borítékot, 
El kéne engednem, mint szív hangot. 
Gyilkos leszek, vérrel festek, 
Saját lelkem az ecsetem. 
Nem dobban, nem lélegzik, 
Én magam öltem; haldoklik. 
Az érzés, mely szívembe költözött, 
Mikor szemem arcodon időzött. 
Egy pillanat, egy szó, egy perc
És megbolondultam az érzésben. 
Árny vagyok a sok közül, 
ki csak neked örül, 
Mikor látlak, mikor beszélünk, 
De te csak elfordulsz érdektelenül. 
A papír lassan szakad, 
Titkot rejtő lap a szívemmel hasad. 
Gyűlölöm ezt, bizonytalan vagyok, 
Sejtjeim megfagynak, bambán bámulok. 
Fájdalmas sikoly a fejemben, 
Tudom, el kell engedjelek. 
De testem üres, kongó tárgy, 
Ki csak csodára vár. 
Csodára, csodára, minek neve te vagy, 
Hogy aztán összetörj, és a padlón hagyj!
De szeretném ezt érezni, 
Hogy utána tudjalak gyűlölni. 
Ez van tudom, kit érdekel? 
Egyedül vagyok titkom védelmével. 
Fájni fog vagy már most is fáj. 
De örömmel szenvedek örökké már. 
Nem fogod tudni, jól titkolom, 
És a rejtélyt a síromba tiprom, 
Mert ha lépek, lehet, 
Hogy ennyit sem vihetek. 
Ha nem is úgy, de barátként tekints
És a számat egy intéssel csitítsd. 
Tudni fogom, többet nem remélhetek, 
De én a kevéssel is beérem. 
Ha Plátótól ered, mikor felejtek?
Ha meg nem, mikor remélhetek? 
Idő, te gyilkos, vigyél el! 
Hadd felejtselek téged el! 

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. ez költői túlzás, de köszönöm szépen :)

      Törlés
    2. Nem az :D Nem szoktam verseket olvasni, de ez tetszett. Szóval inkább legyél büszke, hogy még egy ilyen nyomit is meggyőzöl róla, hogy Adyn túl is vannak jó versek.

      Törlés
    3. Adyt én is szeretem :3 egyike kevés azoknak, akiket szeretek és képes vagyok olvasni.
      Értettem! Kedves szavaid jól esnek.

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, ne félj nyomot hagyni magad után, mert az is egy vélemény, ami nekem számít, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Copyrights © 2018 – . Üzemeltető: Blogger.