Informacje

Itt járó idegen, üdvözöllek az Arctalan blogon! Az én birodalmamban, ahol minden és mindeki lehet akármi és akárki. Lépj be bátran, vesssz el a történetek között, egy iromány erejéig legyél valaki más, tudj valami mást, itt minden megtörténhet!

2020. április 15., szerda

13 év

Hellobello!
Cím: 13 év
Alcím: Légy igaz!
Kategória: novella – one-shot, fanfiction
Fandom: Mo dao zu shi – Wangxian – Wei Wuxian & Lan Wangji
Besorolás: angst, slash, Wuxian pov, death story???
Helyszín: Éjtelen Város, Quishan
Idő: 7. hónap 15. nap (= augusztus 31.)
Leírás: Wei Wuxian meghalt, mégis a Szellemek ünnepén magához tér "szellemként", meghallja a guqin hangját, és azt követve találkozik Lan Zhannal, csakhogy barátja nem látja, nem hallja, egyáltalán nem érzékeli. Eltelik egy est, azonban reggelre Wuxiannak búcsúznia kell, mivel szertefoszlik. 
Figyelmeztetések: előfordulhat, hogy kicsit ooc
Korhatár: 12+ 
Forrás: a főforrás maga az író: Mo Xiang Tong Xiu, azonban valahol a donghuából is merítettem, aminek rendezője: Xiong Ke és a live-action sorozatból is, rendezői: Zheng Weiwen és Chen Jialin. Ezen kívül magát a szellemjárta ötletet a Coco c. film adta. 
Terjedelem: 1564 szó
Megjegyzés: Igazából nem ezt akartam hozni, aztán mégis ezt hoztam, remélem boldogít kicsit a karantén idején :3 hirtelen jött az ötlete és pont oly hirtelen is álltam neki megírni, talán mert nem rég néztem végig az Untamed, és még gyakorol rám hatást :D Ahhoz képest, hogy egy ficletnek indult, mégis lett belőle 1500 szó... Amúgy igyekeztem úgy írni, hogy az is megértse, aki nem ismeri a fandomot!
Megjegyzés 2: Ti hogy vagytok? Távoktatás, távmunka? Remélem mindenki jól, nincs semmi baja! Vigyázzatok magatokra, kérlek!
Megjegyzés 3: Közben újra nekiálltam csiszolgatni az oldalt, nem tudom, hogy mikor hozok újra valamit, de vannak tervben dolgok, és hát lassan ideje egy külsőváltásnak is, csak az most még kifogott rajtam :D
Jó olvasást!💖 További szép napot!
* * *

7. hónap 15. napja.[1]
 A lótuszgyertyák lángja cirógatta az esti homályt, siető körvonalakat rajzolva ki. Emberek szaladtak megrakott tálakkal és hordókkal még az utolsó pillanatban is, egy kisfiú énekelt az utcán, míg egy másik pedig szorgalmasan imádkozott, kezei az izgalomtól remegtek, mintha esélye lenne látni a láthatatlant, mintha már az érzékei csalóka játékot játszanának vele, és a szellemek alakja kirajzolódna áttetszően és homályosan. Olyanok, akár a szellőfuvallat, és nem tudni, hogy vajon ott voltak, vagy sem.
Mégis minden évben az emberek kirakják az ételeket és italokat boldogan, hogy másnap könnyáztatta szemekkel hozzák be.
Valahol ebben a hatalmas világban pedig...
Recsegés. Ropogás. Mintha valamit nehezen vonszoltak volna, végül a meggydörgő robaj elhalkult és beállt egy másodpercre a túlvilági némaság.
Suhogás. Sikoly. Orkán erejű szél száguldott végig, míg a szabad levegőben darabjaira nem hullott, mindenkit kilökve magából, akár  öklendező az előző vacsorát. Újra és újra, míg nem maradt semmi, csak a leveleket remegtető szellő, mely tova is szállt és csöndes békét hozott maga után.
* * *
Kinyitotta a szemét, azonban még a félhomály is élesen szúrta elméjét, így azonnal becsukta.
– Hmm – fintorgott és egy röpke pillanat után újra megpróbálkozott lassan és óvatosan. A vonalak formákat alkottak, a színek pedig összeálltak. Fogalma sem volt, hogy hol állt.
Legalábbis először.
De ha levegőt tudott volna venni, minden bizonyára torkán akadt volna. Nem tudott... Nem volt rá szüksége. Meglepődve tapogatta végig magát, pedig mindene a helyén volt, mégis olyan könnyűnek érezte testét, mint egy tollpihe, vagy még annál is könnyebbnek. Maga elé nyújtotta kezét, melyen átderengett a környezete, bőre akár egy hajszálvékony szaruréteg, fogta össze testét. Szinte át lehetett rajta látni... Kétszer kellett pislognia, hogy még azután se higgye el igazán, és kétszer kellett pislognia, mert ha csak álmodna, akkor fel akart kelni, és ha ébren volt, akkor azt kívánta, bárcsak aludna.
Mi történt?
Nem kellett megerőltetnie magát, a képek úgy úsztak be szeme elé, mintha csak tegnap történtek volna: színesen és élesen, hogy még most is érezte a gravitáció erős húzását, mely a földhöz vonzotta, a fülében csengő lágy, kétségbeesett hangot, mely az utolsó pillanatig üldözte: Wei Ying! A vér sűrű, fémes illatát, mely szinte még most is orrában ült. Nem tudta volna megmondani, hogy kinek a véréé: meglehet az övé, vagy mindenki másé... Nem is akarta megmondani.
Csakhogy a sok-sok emlék között volt egy tenyérnyi, fekete folt. Nem tudta, hogy mi történt a becsapódás után, nem érezte a fájdalmat, nem érezte a halált, nem érzett semmit. Vége volt és...?
Érdeklődve tapogatta magát. Szellemmé vált volna? Nem is volt olyan meglepő, amennyi haragos energia az utolsó pillanatban is körbevette, és megmagyarázná, mit is keresett Éjtelen Város kihalt udvarában. Itt fog kísérteni, míg valaki fel nem szabadítja, elnyomja, vagy megsemmisíti?
Ironikus volt. Sosem gondolta volna, hogy ilyen formában visszatérne.
– Milyen unalmas – szusszant egyet és sétára adta a fejét.
Tett egy kört, kettőt. El kellett ismernie, az udvart kipucolták, sőt, mintha évek óta nem járt volna senki erre, helyette a temetői csönddel állt szemben.
– Különös – rajzolt egy talizmánt a levegőben, mely felfénylett és szertefoszlott. Nem történt semmi.
Kezét tehetetlenül engedte le.
A feltámadó szél kísértetiesen söpört végig az udvaron és rajta is.
Egyedül volt. Egy szál magában. Ha érezné, minden bizonnyal beleborzongana a magány hideg köntösébe, de anélkül csak vihartól zavarodott szemmel nézett a távolba, ahol nem látott semmit. A múltnál már csak a jövője volt sivárabb.
Chenqingért[2] nyúlt, mely a derekán lévő övbe volt szúrva. Elmosolyodott az ismerőst látva, kézbe vette és szájához emelte. Lassú, egybefolyó, halk melódia ívelt fel a fuvolából, a hangok a magasba szálltak és elröpültek, hogy meséljenek múltról és jelenről, a soha nem létező jövőről, mely álmokból épült. Ujjai óvatosan sétáltak a hangszer testén, mintha még maga sem lenne biztos, hogy mit is akarna játszani, de végül a zene életre kelt, és vezette őt lépésről lépésre... 
Már csak arra eszmélt fel, hogy valaki becsatlakozott a dallamba, éterin és tisztán szóló citera hangja csorgott ki a csarnokból, szélfútta fenyők sivár hidegrázását hordozva magában, ami megálljra késztette. Meglepetten nézett föl és leengedte Chenqingt. 
Lan  Wangji? 
Lába akaratlanul indult meg, belső erő késztette, hogy minél hamarabb átlépje a Nap és Láng Palota csarnokának küszöbét. Mert talán akkor rájön, hogy nem hall mást, mint egy emlékekből kreált, szertefoszló illúziót.
Tévedett.
A csarnok közepén egy fehér gyászruhába öltözött férfi ült, előtte egy asztalon egy héthúros guqin[3] feküdt, melyen ujjai jártak a zene hullámai szerint.
Felhőmintás homlokszalagot viselt. A bőre világos volt, vonásai finomak és elegánsak, akár egy csiszolt jádekő. Szemének színe aranyló fénnyel szőtt, szinte áttetszőnek tűnt, mint a színezett üveg, amitől tekintete túlságosan is távolivá és végtelenné vált. Fagyos és merev volt arckifejezése, mintha csak egy értő művész faragta volna márványba. 
– Lan Zhan! – kiáltotta el magát, és már hozzá is sietett. – Mégis mit keresel itt? 
De a férfi nem nézett fel, még abba sem hagyta a húrok pengetését, hanem rendületlenül játszott tovább. 
– Lan Zhan! Lan Wangji![4] – szusszant egyet Wei Ying elkeseredve. Szellemként látnia kellett, elmosódott, lehet kissé szörnyszerű alakban, kísértetiesen, de látnia kellett őt kultiválási képességeinek hála. – Itt vagyok! Lan Wangji, ne tégy úgy, mint ha nem hallanál! Lan Wangjiiiii! – dőlt előre és meg akart támaszkodni az asztalon, azonban a keze átfutott a citerán, elsüllyedt az anyagban, mintha csak... 
Nem. 
Nem lehet. 
Ha ibolyákat őrzött volna a bordái alatt, mint ahogyan nem tette, most bizonyára egytől egyig elhervadtak volna. Ha nefelejcskék lettek volna vére, mint ahogyan nem az volt, most bizonyára belészomorodna, és hideg csermelyként csorogna le az ajkán, hogy elvesse-temesse magát ebben a meddő földben, amin álltak, mert nem lehet igaz. Ha ő nem szellem... Nem is démon... Mi ő? Miért tud átnyúlni az anyagon?
Kétségbeesetten hadonászni kezdett egészen addig, míg Lan Zhanhoz nem ért, de ahogy a kíméletlen szempár feltekintett, mint akibe villám csapott, úgy hőkölt hátra. – Lan Zhan? Érezted? Én vagyok az Wei Wuxian![5]
De a Lan klán tanítványa újra a hangszernek szentelte a figyelmét.
Wei Ying újra magát tapogatta. Önmagán egyértelműen nem tudott átnyúlni, de minden máson igen. Mi ez? Álom? Valaki az elméjével játszik? Ez a halál utáni lét? Miért nem látja Lan Zhan?
– Direkt teszel úgy, mintha itt sem lennék, igaz? – hajolt hozzá közelebb. – Csak nehogy eláruljam, hogy szereted... – próbálta cukkolni tovább, de semmilyen reakciót nem kapott válaszul.
Tényleg nem érzékelte a kultivátor. Nem látta és nem hallotta. Ő miért látja és hallja? Miért Éjtelen Városban vannak?
Tudta, hogy valami nem stimmelt, azonban tehetetlen volt vele szemben. Semmit sem értek az újra megrajzolt talizmánjai, vagy a citera hangjába belekeveredő fuvola játéka, mintha ott sem lenne, nem volt ráhatása a környezetére.
– Ez borzalmas – kesergett magában. – Tényleg nem lát Lan Zhan! Annyi évig akart elkerülni, hogy már láthatatlanná váltam számára! – fújta ki a levegőt. – Lan Wangji, nem lehetsz ilyen kegyetlen! Lan Wangjiiii! – Mit sem értek szavai.
Végül belefáradt.
– Vajon mit keresel itt Éjtelen Városban és játszod újra és újra ezt a dalt? Még mindig nem árultad el a címét! Vagy tudod, hogy én is itt vagyok? – vigyorgott magában, ami aztán egy felesleges sóhajba fulladt.
Leült és csak hallgatta egészen addig, míg abba nem maradt.
– Wei Ying. – Mint az agónia utolsó lehelete, úgy gördült le Lan Zhan szájáról a név, megülve a pillanatnyi csöndben.
– Hmm? – pillantott fel Wei Ying, egyik szemöldökét megemelte, ahogy társára nézett, akiről aztán nem tudta levenni tekintetét. A marcona vonások meglágyultak, egészen úgy tűnt, mintha az egész arcberendezkedése megváltozott volna Lan Zhannak, színnel és élettel telt meg, a vékony száj vonallá préselődött, a fagyos tekintet felolvadt, olyanná vált, mint az első havon tükröződő holdfény, mely megállíthatná a felhőket és virágokat fakaszthatna.
– Hol lehetsz?
– Itt vagyok. Itt vagyok, Lan Zhan. – Egészen lágyan szólalt meg.
Ott volt, ott ült mellette, még akkor is mikor este kilenc lett és a férfi elrakta a citerát, Bichennel[6] a kezében az egyik sarokba vonult és elaludt.
– Még mindig működik a Lan napirend – kuncogott fel Wei Ying, aki, mint egy őrszem ült a férfi mellett, nem mintha hitte volna, hogy bárki betenné a lábát Éjtelen Városba.
Szép. Nyugodt. Nézte őt és lélegzett, ha tudott volna. Nézett egy angyalt. Nézett egy démont, és várta, hogy visszanézzen rá minden, amit idáig sikerült föld alá temetnie. De nem történt semmi, csak az éjszaka nyúlt el, és várta a hajnalt. 
De a nap első fényeire észre kellett vennie, hogy teste még fakóbbá vált, körvonalai remegtek, mint valami délibáb a levegőben. Nem! Nem igaz! És valóban, lábai lassan felszívódtak, és eggyé kezdett válni a levegővel. Szinte zsibbadt, ha érezhetett egyáltalán valamit... 
A még alvó Lan Zhanra pillantott. 
Válla megereszkedett, kezét pedig leeresztette, szemében ott csillogott az elfogadás. Egy este... Ennyi jutott neki. Nem tudta, hogy mi történik vele, hogy ha elvész, akkor hova fog kerülnie... Nem is gondolt rá. 
Az előtte ülő férfit nézte, aki nyugodtan aludt. 
– Annyit játszottad, és mégsem tudom a dallam címét... – lépett közelebb grimaszolva. Az áttetszőség már elérte a derekát, percei maradhattak, és mégsem sietett. Nem volt miért, hisz ami várta, az mind itt volt. – Búcsúzom... akkor nem igazán tudtam – guggolt le és megbökte Lan Zhan arcát jókedvűen, pontosan emlékezett rá, hogy a férfi mennyire nem szerette a testi kontaktust, de nem bírta megállni. – Légy igaz – ejtette ki a Gusu Lan klán mottóját, ahogy hozzá hajolt. 
Szertefoszlott. 
– Wei Ying! – pattant fel Lan Zhan szeme. Pedig a magány minden falról visszaverődött tompán és fájdalmasan, kardja a kezében, úgy feküdt, ahogy elaludt. 
Akkor miért érzi mégis megbillogozva magát? 
Ajkán a gyökeret vert emlék megült. 
* * *
13 hosszú év. 
Minden évben egy este. 
* * *
– Én Xuanyu, akinek oldalán senki sem maradt, vérem közvetítse kézzel írt szavaim, húsom lelkednek ajánlom, lelkem égjen hamuvá! Hívlak Yiling Patriárka, Wei Wuxian! 
* * *
Magyarázatok/Érdekességek*:
[1] Az évben augusztus 31-e a kínai holdnaptár szerint a 7. hónap 15. napja, mikor is a szellemünnepet, effektíve a kínai halottak napját ünneplik. Ekkor a legendák szerint, az alvilág kapui megnyílnak, és a szellemek kimenőt kapva kedvükre kóborolhatnak a földön. Több »
[2] Chenqing (陈情) Wei Wuxian fuvolája. A kifejezést egy Qu Yuan kínai költő és politikus által írt versből eredeztetik, és jelentése: részletesen elmagyarázni, kifejteni a körülményeket, okokat.
[3] A guqin a citerák családjába tartozó 5 vagy 7 húros hangszer.
[4] Lan Zhan a születési neve, adott neve viszont Lan Wangji.
[5] Születési neve Wei Ying, adott neve Wei Wuxian.
[6] Bichen (避尘) Lan Zhan kardja, nevének jelentése: távol maradni a világi dolgoktól

*forrás: light novel
Ha kikerül wattpadra, ezzel a borítóval lehet majd megtalálni ⤴

19 megjegyzés:

  1. Oh, te jó ég.
    Szóval elküldted az elejét, azt a pár mondatot kihagytad. És anyám... Szóval erre nem számítottam - inkább olyasmire, hogy álom volt, felébred és Wei Ying ott van mellette. Happy End, Romantic.
    Uff.
    Szóval, ez fanfiction lesz? *-* Több résszel?? TÉNYLEG?
    A borító különben nagyon szép.


    Ééés rá kellett jönnöm, hogy eddig nem is nagyon olvastalak - ez szomorú. Igazán érdekesen fogalmazol, mármint olyan kis ,,röviden", elmondasz mindent pár szóban és mégis egy teljes történet kerekedik belőle, még sincs hiányérzetem. Ez mindig olyan elképesztő. Én mindig minden túlcsavarok - de talán ilyen vagyok a valójában XD
    Várom a folytatást!
    Új rajongód,
    Lexa :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Oh nem, nem szoktam sokszor happy enddel zárni, ritka alkalmak egyike, ha igen, bár szerintem még így is szép egy-egy estére látni a másikat :3
      Öhm, ahogy már említettem, nem terveztem én ezt több részre, bár csábító a gondolat, hogy 13 részre meséljem, azonban egy-kettő év után kifulladna a történet szerintem. :(

      Mindenkinek más az ízlése, nekem elég, ha ezt elolvastad. Amúgy pedig nincs is sok tartalom itt a személyeseken kívül :D
      Ez érdekes, mert én meg egy-két helyen úgy érzem, hogy túlírtam és simán le lehetne még belőle venni. xD
      Köszönöm szépen, hogy elolvastad (újra) és hogy írtál <3

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Na jó, szóval kb 9 órával később ide is értem, hogy elmondjam, mennyire istenien sikerült ez a történet *-* Tessék nekem gyakrabban ilyet gyártani, mert még vagy órákig olvastam volna. ^-^
    A vége kissé szíven ütött, és kb fél percig csak pislogtam, hogy megemésszem a dolgokat, de első szótól az utolsóig imádtam. :3
    Remélem, hamar hozol még ilyet. ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami késik, nem múlik ;)
      Hát nagyon igyekeztem, az MDZS-nek van egy hangulata azért, amit megtalálni nem is könnyű. Szerintem még fogok alkotni ebben a fandomban, csak nem tudom mikor, de értettem, főnökasszony! :D *a virtuális seggberúgás (mmeg majd a mai zh) után elmegy írni*
      Köszönöm, hogy írtál (ide is)!💖

      Törlés
    2. Fanficcnél mindig nehéz visszaadni az eredeti hangulatát, és mivel nem ismerem a fandomot, amiről írtál, így nem tudom, neked sikerült-e. Csak azt tudom, hogy nekem tetszett a hangulata, szóval nálam sikeres voltál. ^^
      Én majd (látszólag) türelmesen fogom várni a további irományokat. *Belső béke.*
      Uh, sok sikert a zh-hoz >< Kész élmény így neten keresztül írni őket, de tényleg. (Múltkor 5 excel volt megnyitva nálam, hogy valamit össze tudjak szedni a statisztika zh-hoz :D ) De amúgy teljesen korrekt módon írtuk meg őket. :3
      Remélem, neked több szerencséd lesz. ^^

      Törlés
    3. Oh, örülök, hogy ismeret nélkül is jól sikerült <3
      Köszönöm, sikerült :3 Tanár függő, mennyire korrektek a zh összeállítások, legalábbis nálunk. Volt amin néztem nagyot, hogy ennyire túlzásokba nem kéne esni, meg van az, amit simán meg lehet csinálni.

      Törlés
  4. Szia! Nagyon szokatlan élmény volt magyarul olvasni ficet róluk, de szerintem nagyon jól sikerült, és illik a történethez ez a szóvirágos stílus, ami angolul nem annyira divat, mivel a kínai is egy csomó metaforával dolgozik. :) Szegény Lan Zhan és Wei Ying, annyira szomorú, hogy nem tudtak kommunikálni, pedig annyira közel voltak egymáshoz. :( Főleg, hogy Wei Ying látta és hallotta Lan Zhant...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Juj, rég láttalak köreinkben * - * pedig egy-két munkádat AO3-n követem.
      Igen, el kellett olvasnom újra a regény fanfordítását, hogy a stílus megragadjon bennem :D meg alapvetően mostanában szeretek én is körülírni, mint leírni. Az angol kicsit nyersebb, más, annak is megvan a maga eszköztára :D
      Köszönöm. Talán egyszer írok róluk flufft, de nem mostanában, a következő készülő sem épp vidám lesz, valahogy... kevésbé adja magát számomra :D pedig annyi minden történt velük, igazán kiérdemelnék :(
      Örülök, hogy írtál <3

      Törlés
    2. Én amúgy nagyon érdekesnek találom, hogy melyik nyelv milyen eszköztárral dolgozik, először nagyon fura volt, hogy az angol nem fókuszál úgy a leírásokra, mint a magyar. Aztán meg megkönnyebbülés. :D
      Óó, fluff, azt nagyon várom! :3 Az angst annyira nem az asztalom, hacsak nem angst with happy ending. És igen, WangXian tényleg megérdemli végre a boldogságot.
      Megkérdezhetem, hogy mit követsz? Nagyon kíváncsi vagyok. :D
      Ja és még, amit kérdezni akarok, tudsz még másokról, akik MDZS ficeket írnak magyarul? Mióta átköltöztem a nemzetközi oldalakra, nem tudom, itthon ki mit ír. :(

      Törlés
    3. Én csak az angolhoz tudom mérni magam, régen fordítottam át történeteket, amiket tanárom javított. Igazából zavart, hogy a csavaros mondataim mindig leegyszerűsödtek, mert másképp fejezi ki magát az angol :D aztán azóta nem is fordítottam. Mindenkinek más a stílusa, ahhoz mérten meg lehet találni, hogy írja le :D neked bejött az angol.
      Sajnos nekem meg pont fordítva, a fluff nem asztalom, vagy kevésbé... mondjuk nem is nagyon próbálkoztam vele. :D
      Persze, mondjuk én a Yuri!!! on iceban nem vagyok otthon, így azokat a munkáid nem olvastam. De szerettem a Touching the Sunt a Magi fandomból, amiből azóta sem volt új fejezet :( de hát a remény hal meg utoljára.
      MDZSből a Lan Xichen x Meng Yao-n kívül szerintem mindet olvastam, az a páros valahogy nekem kevésbé jön be, de ez Meng Yao hibája :D Lan Shizui és Lan Zhan történeteket viszont végtelenül imádom, pláne a gifts to remembert, de tetszett, mikor Lan Zhannak rémálma volt, szerintem az volt az utolsó, amit olvastam tőled. Vagy amikor a homlokszalag nincs meg :D
      Öhm, most így hirtelen nem jut eszembe senki. Wattpadon lehet hogy akad, csak azt meg én nem használom. De így... nem tudok róla, vagy legalábbis én nem botlottam olyan blogba, ahol találtam volna, de lehet csak igazán szét kéne nézni.

      Törlés
    4. Igen, téged nehéz is lenne angolra fordítani. :D Meg én úgy érzem, hogy fordítani sokkal nehezebb, mint írni. Respect minden fordítónak.
      Nekem mondjuk az a vicces, hogy hiába váltottam angolra, a barokk körmondataim megmaradtak. Úgy kell szétvagdosnom némelyik mondatomat javítás közben. :D
      A Touching the Sunt szeretném majd bővíteni, csak valahogy kell hozzá egy hangulat... lehet még a karantén meghozza, hogy újranézzem azt is, nagy szerelmem a páros. <3 És szomorú, hogy olyan kevés fic van róluk.
      Hahaha, megértem, Meng Yao megnehezíti az ember dolgát, ha szeretni akarják, folyton önmagát szabotálja, és csak meg akarom rázni, hogy ezt most miért csináltaaaaad. Az Untamed miatt szerettem meg a shipet, valami hihetetlen a két színész kémiája. Sizhuit imádom, én is adoptáltam a gyereket, olyan kis édes. <3 Örülök, hogy tetszenek a ficem. ^^
      Hmm, akkor végül is nem maradok le semmiről. Próbáltam keresgélni, de Wattpadon nem akarok olvasni... Hátha majd a hivatalos magyar fordítás után lesz több magyar fic. :D Azért itthon is van egy elég nagy rajongótábora.

      Törlés
    5. Hát igen, tehát átadni azt a stílust és hangulatot nem könnyű... Ebbe abszolút egyetértek.
      Én csak támogatom, ha újra nekiállsz :D épp ezért kell neked írnod és folytatnod, hogy több legyen :3
      Meng Yao sajnos a live-actionnak köszönhetően a sarokban végezte nálam (bár ha Xichen miatt megváltozott volna...), de hozzátesz, hogy a színésznek is olyan körömmel letéphető a mosolya :'D én szeretem őket, meg hozzátesz, hogy magyarul kezdtél és így valahogy megmaradt továbbra is a kapcsolódás az irományaid iránt.
      Most direkt körbenéztem, öhhh nem nagyon van, wattpadon sok, de az a platform már nekem sem a világom, de mivel egyszerű a használata és nincs lektorálva senki által, inkább ott fog gyűlni, még merengőn sem volt. Hát talán :D Jó lenne még több! :D

      Törlés
    6. Hmm, akkor majd lehet, hogy újranézem a Magit valamikor így karanténban, aztán majd meglátjuk. :D Ha lesz új fejezet, az neked lesz köszönhető. ^^
      Én pont ezt szerettem a színészben, nekem valahogy életre keltette azt a szereplőt, aki addig nem érdekelt (no meg a ship... Xichen az egyetlen oka, hogy Meng Yao happy endingeket kap). Emlékszem, amikor először olvastam a regényt, annyira Wangxianékre koncentráltam (meg hogy mikor jönnek végre össze), hogy azt se tudtam a végén hirtelen, ki az a Jin Guangyao. :D A többi könyvét olvastad az írónőnek amúgy? Vagy esetleg más kínai regényeket?
      Ismerek egyébként több magyar Untamed rajongót, bár ők szerintem nem olvasnak/írnak ficeket (de sosem lehet tudni). Mindenesetre, ha írsz még velük, el fogom olvasni. ^^

      Törlés
    7. * - * jó lenne.
      Először én se, pláne, hogy mindenkinek két neve van, az MDZS volt az, ami rávett kínai regényekre és sorozatokra :D Tehát nagy hatással volt rám. Heaven Official's Blessinget ismerem, és ahogy időm van, igyekszem behozni az olvasást. A régebbiről hallottam, de még nem volt időm rá, ezek ilyen "bakancslistás" tételek nálam :D Olvastam más kínai regényt, princess agents alapjául szolgáló agent 11 regényt és egyelőre ennyi, egy olyan féléve ismerkedem még csak a világgal. Van valami, amit ajánlasz?
      Hát, ha írnak, szólj :D És én még foguk velük biztos valamit alkotni.

      Törlés
    8. Nekem is a MDZS volt az első. ^^ A TGCF is nagyon jóóó, majd hozd be. :D A Scum villain se rossz, bár érződik rajta, hogy az volt az írónő első könyve. Én most a 2ha-t olvasom, amire kb minden elképzelhető ao3 figyelmeztetést ki kell rakni, de nem rossz amúgy, és most készül belőle egy sorozat is. :D Anyukám sok kínai sorozatot néz, miatta elkezdtem nézni a The Legends sorozatot, ami szintén egy regényadaptáció, de arról egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert kb 2 fejezetet olvastam belőle tegnap éjjel (a sorozat viszont nagyon menő). Ezeken kívül elkezdtem még olvasni pár klasszikus dolgot is, mint például a Nyugati utazást.
      A fandomok jobban rávisznek a kínai kultúrával való ismerkedésre, mint az egyetem valaha. :"D Nem tudom eldönteni, hogy ez szomorú vagy vicces-e.

      Törlés
    9. Listázom :D
      Igen, hallottam, hogy abból is lesz sorozat.
      Oh igen, tudom a The Legends, ismerem, én elkezdtem, csak nem fejeztem be, úgy kb. a 30 rész környékén érzek benne egy ívi törést, ahogy összejönnek a szereplők és nem olyan a ritmus, így most pihenőre raktam, mondjuk mindent, amíg le nem szigorlatozom. Hát, alapvetően én is inkább nézek, bár talán azért, mert a kínai sorozatok elég hosszúak és mivel még kevésbe kóstoltam bele... Oh várj, amit még láttam és szerettem az a Bloody Romance volt, annak is van regénye, csak abba sem tudok belekezdeni még, meg ajánlották a Ten myles of peach blossomot.
      Dettó, tehát én eddig nem különösebben foglalkoztam Kínával, ha már kelet, akkor inkább Japán volt elől nekem. Aztán mit hoz isten :D meg hogy fanficet írok, úgy akkor utána nézek, hogy pontosan jól írom-e le, mi is ez, hogy van... Hát igen :D szerintem megint más az, amikor kötelezően csinálsz valamit (akár érdeklődés miatt választottad az adott szakot, de l kell végezni, az órák adottak és nem válogathatsz), minthogy a kíváncsiságod fűt.

      Törlés
    10. Óó, pont a 30. résznél tartok, jó tudni, hogy végre abbahagyják egymás kerülgetését. xD A Ten miles of peach blossomból írt valaki egy elég hosszú mdzs ficet, szóval rákerestem, mi az, lehet, hogy majd megnézem.
      Igen-igen, teljesen más, ha nem kötelező. :D És egy új kultúra megismerése mindenképpen hasznos. ^^
      Hajrá a szigorlatodhoz! ^^

      Törlés
    11. Hát majd meséld el, te mit gondoltál róla :D
      Én is majd lehet :D
      Köszönöm szépen :3 el fog kélni.

      Törlés

Köszönöm szépen, ha megjegyzést írsz, érdekel a véleményed, gondolataid, igyekszem minél előbb válaszolni! 💖

© 2018. A blogot írja és szerkeszti: Abeth. Üzemeltető: Blogger.